FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL  CSOPORTKÉPEINK  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  PANORÁMAKÉPEK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  JÁRÓFÖLD  LINKEK 


(389.)  TÚRA A SÓHORDÓ ÚTON 1.: NAGYKŐRÖS - TALFÁJA


Időpont: 2013. március 23. szombat
Útvonal: Nagykőrös - Református templom - Szabadszállási út (Sóhordó út) - Kürti-lapos - Szőrhalom - Vacsi út - Talfája
Táv: 19 km
 

"A mai napon 6 előtt keltünk fel, mert 6:40-kor már Ladánybenén kellett felvenni Mátét. Méntelek felé mentünk be Kecskemétre. A találkozó fél8-kor volt a buszállomáson.
A mai túrának összesen 13-an vágtunk neki. A 7:40-kor induló buszra szálltunk fel és átmentünk Nagykőrösre. Itt leszállva a buszról elsétáltunk a Református templomhoz. Itt egy kis meglepetés várt a csapatra ugyanis a templom gondnokának vezetésével megtekinthettük a templomot belülről. Kívülről is elég impozánsnak tűnt az építmény a magas toronnyal, de belülről még nagyobbnak tűnt. A szószék a jobb oldalon volt középen és a folyosókat leszámítva mindenhol padok voltak. A félköríves karzati rész nyújt további ülőhelyeket. Az orgona is nagyon szép. Már a belső teret járva megtudtuk, hogy a toronyba is felmehetünk. Kilépve a templomból kicsit megcsapott minket a hűs levegő, mivel az idő
borús volt, szeles és csak pár fokkal jártunk a 0 fok felett.
A torony egyik oldalán vezetett fel egy csigalépcs
ő az első szintre. Ezen a szinten volt a régi toronyóra, mely a harangot működtette. Az órája már nem működik, de ha felhúzzák a szerkezetet áramszünet esetén tökéletesen mutatja az időt. Itt lehetett látni a régi gótikus jeleket az oldal falon. Tovább másztunk felfelé a több száz éves falépcsőkön, és egy kis ajtót nyitottak ki nekünk amin a templom tetőterébe léphettünk be. Végül is semmi különös nincs egy teljesen üres térben, leszámítva azt, hogy a mennyezet egy méter vastag, a keresztben fekvő gerendák egy szálfából készülte, sehol egy toldás és a templom megépítése óta így állnak. Sehol egy vetemedés, meghajlás. Hihetetlen volt, hogy ez a régi építmény még állja a mai idők viszontagságait. Kilépve a padlástérből a „lépcsőházba”, elmentünk a harangozó kis „dobozkája” mellett is. A következő szinten kissé sötét volt, de itt lehetett látni egy dobozkát a torony közepén „lebegni” amely mint kiderült az órajelet fogadja Münchenből. Felértünk a harangtoronyba és ekkor szólalt meg az egyik kis harang, szerencsére csak kettőt kondított. Fél 9 volt és tudtuk, hogy fél óránk van megjárni a tornyot, mielőtt 9et ütne a harang. Tovább lépcsőzve felértünk a toronyszobába, amely teljesen fehér volt. A párkányra is ki lehetett menni és körbejárni. Még lehetőség volt egy szinttel feljebb menni és itt volt a végállomás. A torony tövében sétálhattunk körbe és megcsodálhattuk a remek kilátást a városra és annak környékére. A szél jobban fújt idefent, de a látvány feledetett ezt a kissé csípős érzést. A csapat fele lemászott a templom udvarára, a másik fele pedig megvárta a kilenc órás harangozást. Miután újra együtt voltunk Arany János szobránál csoportképet készítettünk. Ezután megköszöntük az idegenvezetést és megkezdtük a túránkat (9:07).
A körforgalomban készítettünk pár képet a Szabadság térről, majd Gábor névnap alkalmából koccintottunk. A Kecskeméti úton mentünk és elhaladtunk B. Tóth Ferenc szobránál, aki a homoki szőlőtermelés úttörője volt. Elérkeztünk a Petőfi Sándor utcához a Sóhordó útig. A víztorony irányából jött régen az út Szolnok felől. Innentől amennyire lehetett a régi út nyomvonalát követtük. Régi házak között mentünk, majd az Áchim András utcánál Borika, Zsolti meg én elsétáltunk egy kőhöz amely vélhetően határkő volt, de hogy mié azt nem tudtuk kideríteni (9:36). Visszamentünk a Szabadszállási úthoz, mely nem véletlen, hogy ezt a nevet kapta. Ezen mentünk ki a teleülésről a temető mellett elhaladva. A Téglagyári utca után végre véget ért a műút és földútra léphettünk. Igaz kissé sáros volt, mert már erre felé is elolvadt a március15-ei hó. Messzire tekintve kissé párás-ködös volt az idő és az út sem sok látnivalót kínált, mivel szántóföldek között vezetett. Azért mégsem volt unalmas, mert a sáros és a kevésbé sáros részek váltották egymást és elgondolkodtató volt, hogy mi lehetett itt az ökrös szekerek idején. Sajnos az út nem minden szakasza járható be a teljes valójában, mert a szántókat és az utakat szögletesítették és az átvágásokat megszüntették. Egy ponton letértünk az útról (10:09) de csak négyen, hogy megtaláljuk az út egy régi vonalát amely az előbb említett okok miatt szűnt meg. Sajnos a szántón keresztül nem látszott az út, így csak sejthettük, hogy merre ment. Visszatérve a többiekhez folytattuk utunkat. Egyre nehezebb volt a sáros részeket kikerülni, de a társakkal folytatott beszélgetések szinte észrevétlenné tették a sáros utat. No meg ettől izgalmas is volt, mert folyamatos útkeresésben voltunk holott tudtuk a Sóhordó úton járunk. Egy nagyobb földút kereszteződésben jobbra fordultunk és folytatódott a kalandos séta. Elértük a Kecskemét-Cegléd vasút nyomvonalát ahol egy HP pontot is találtunk. A vasúti átkelőn átérve a 19-es számú ő
rházhoz értünk (10:52).
Itt egy érdekes követ találtunk amelyet hosszasan vizsgáltunk. Eközben az
őrházban lakókkal elegyedtünk beszélgetésben és nagy meglepetésben volt részünk. Az egyikük édesapja lakott itt és előtte is itt szolgált a nagyapja mint vasutas. Tudták, hogy mi is az a Sóhordó út, tudtak mesélni egy kicsit a környékbeli tanyákról, de amire nem számíthattunk, hogy Borika megtudta, hogy honnan is származik egyik rokona. Mivel időnk elég jól eltelt kénytelenek voltunk továbbhaladni. Utunk egy kis alléban folytatódott és ismét kénytelenek voltunk egy kis szakaszon mellőzni a régi utat. Kiértünk a fák közül és egy jobbforduló után kis szakaszon nyílt terepen haladtunk. Sajnos most is igénybe kellett vennünk a földút menti szántók széleit, hogy a sáros részeken tovább tudjunk haladni. Egy balforduló következett, majd egy széles földút keresztezése után erdőirtás területére értünk. Itt én elmentem egy HP pontot bemérni, majd sietve értem utol a többieket. Az erdőirtás területét éppen egy buldózer szántotta és a vezetőjével is beszélgettünk pár perc erejéig. Mai utunk során meglepően sokat beszélgettünk a helybéliekkel, de hát mi nem sietünk sosem és mindig kíváncsiak vagyunk arra, hogy ki mit tud az adott környékről, pláne ha olyat ami számunkra is ismeretlen, vagy éppen hasznos. Elérkeztünk a Szőr-halomhoz (12:07). Itt régen állhatott valami, mert a földben megtalálható kőtörmelékek építményből származnak. Ami kicsit elszomorító, hogy egy szántóterületén fekszik és a művelés során folyamatosan kopnak élvonalai.
A halomtól továbbmenve egy-két forduló után erd
őn mentünk keresztül, majd az erdő szélén kanyargott utunk. Sok olyan kiszáradt csatornát láttunk, amely egyes területeken felgyűlt vizeket vezettek el. A tájba ezek is hoztak kis változatosságot. Megérkeztünk a megye határra (12:45), amely itt Kecskemét határát is jelentette. Ezért is volt itt egy határkő. Borika, Anit bá és a Bujdosó lányok továbbmentek, a többiek pedig elsétáltak a hármas határhalomhoz, mely elég impozáns látvány volt. A hozzá nem értőknek ez csak három domb amit földutak szelnek keresztül. Bár jobban megnézve az egyik magasabb, amelyen a HP pont van, a másik kettő pedig kisebb, ezek mutatják a határ irányvonalát. Ismét egy kis történelem érintett minket. Visszamentünk az útra az akácos allén és siettünk utolérni négy túratársunkat. Menet közben elhaladtunk a Nyikos-tó medre mellett és itt a Nyikos-tanyánál váltottunk pár szót Nyikos bácsival, aki szemmel láthatóan és hallhatóan is már 90 év körül járhatott. Beértünk egy erdős részre és ismét fák között vezetett utunk. Elértünk egy nagyobb kereszteződéshez (13:57). Itt ismét belecsöppentünk a történelem egy részébe, ugyanis itt ment keresztül hajdanán az az út, amely Pusztavacsig vezetett ahol a Nagykőrösről Pestig vezető útba torkollott. Azon gondolkodtunk, hogy itt méltó lenne egy keresztel megemlékezni az útról, illetve az azon elhaladó, vagy utazó emberekről. Hát ki tudja lehet lesz belőle valami. Pedig ez is csak egy átlagos poros, földes négyes kereszteződés, de hát az út neve kicsit árulkodó Vacsi út.
Innen egy szélesebb földúton mentünk és egyre több autó haladt el mellettünk. Egy kis kanyarulat után m
űúthoz értünk. Az utolsó kilométereket műúton tettük meg, de azért még láttunk egy-két dolgot: dimbek-dombok a távolba nézve, az Alpár-Nyárlőrinci-csatorna, szépen egymásba rakott szalmabála kazlak. Kiértünk az 5-ös úthoz, a Nevada sörözőhöz (14:45). Ahová betérve kicsit felfrissültünk ki kávéval, ki forró csokival, ki a reggeli pálinkával. Innen kisétáltunk a buszmegállóba és visszabuszoztunk Kecskemétre. Itt elköszöntünk egymástól és hazafelé indultunk: Kecskemétre, Kerekegyházára, Lajosmizsére, Ladánybenére és Dabasra. Ez is azt mutatja, hogy a kilométerek nem szabhatnak határokat pár óra önfeledt kis túrázáshoz.
Lehet a mai túránk nem tájbéli látványosságban volt gazdag, de ett
ől még érdekes volt. Olyan úton járni ahol több százan jártak és több ökör a maga erejével, dacolva a sárral biztosította, hogy a só vagy egyéb portékák eljussanak egyik helyről a másikra nem mindennapi. Azért kíváncsi lennék arra, hogy az út környékén lakók hány százaléka tudja, hogy milyen út mentén laknak. Nos ha ezen emberek nem is tudják, talán majd egyszer elolvassák kis beszámolóinkat és megtudják, hogy a történelem egy szeletének lehetnek részesei ha végigmennek az úton, vagy csak éppen megérintik. A mai túránk csak az első szakasza volt a Sóhordó útnak és vár ránk még egy pár mire elérünk Kunszentmiklósra. Hogy mi vár ránk azokon a szakaszokon azt előre csak sejthetjük, de úgyis hoz nekünk valami újat és meglepőt. Számunkra minden rejtett dolognak megéri felfedni titkát, mert mi vigyázunk rá és megosztjuk másokkal, hogy megtudják semmi sem olyan, mint amilyennek látszik."

Szőke Timi és Csonka Zoli (Dabas)


Ezen a napon együtt túrázott
: Balog Csaba, Bujdosó Bettina, Bujdosó Petra, Csonka Zoltán (Dabas), Dömötör Zsolt (Kecskemét), Gondos Máté (Ladánybene), Mátyás Gábor (Kecskemét), Polyák Nikolett (Kerekegyháza), Popovics Zsuzsanna (Kecskemét), Szekeres Zoltán (Kerekegyháza), Szőke Tímea (Dabas) és Varga Istvánné Borika.

 

Nagykőrösi református templom A toronyalj Trianoni emlékmű A templom orgonája Szószék Útban felfelé
A templom padlása Régi ajtóban A legnagyobb harang Alattunk a város A toronyszoba Galambsz...ros csapóajtó
Arany János-emléktábla "Toldi estéje" A városháza Erre inni kell... ...nameg erre is... ...és hát persze erre is
 B. Tóth Ferenc szobra Műemlék ház az 1700-as évekből Régi kő. De határ-e? A Sóhordó úton Mi lehetett itt 200 éve?... Alléban
Együtt Szőr-halom Tájkép Megyehatár-kő Zsolti bemér (szokás szerint) Nagykőrösi hármashatárnál
Nyíkos-tanya Timi és Zoli Vacsi út vs. Sóhordó út Kazlak, ha modernek is Nevada Talfájában Hú-ha!

 

 

 

 

a

"Mert a barátság nappal láthatatlan,. Éjjel ragyog csak, mint a fénybogár."  (Petőfi Sándor)

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz