FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL  CSOPORTKÉPEINK  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  PANORÁMAKÉPEK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  JÁRÓFÖLD  LINKEK 


(415.) TÚRA ÓCSÁRÓL INÁRCSRA


Időpont: 2013. szeptember 21. szombat
Útvonal: Ócsa vá. - Ófalu - Selyem-rét - Rókás - Inárcs-Kakucs vá.
Táv: 15 km



"Reggel nem kellett korán kelni, mivel csak fél 9-re kellett menni az inárcsi vasútállomásra. Amint megérkezett a vonat csatlakoztunk lajosmizsei barátainkhoz, és együtt utaztunk Ócsáig. Leszállva a vonatról a cukrászda mögötti kis kocsmában frissítettük fel magunkat, majd elindultunk a főutca felé (9:01). Még kicsit hűvöskés volt az idő, de folyamatosan melegedett. Mai túránkra velünk tartott Szellike is, aki remekül érezte magát miközben felváltva tolta valaki. A református templomnál és a tájháznál több fotót is készítettünk, majd a legszélső, Békési Panyik Andor utcán hagytuk el a települést. Úgy terveztük, hogy nem a műúton megyünk el a tanösvényig, hanem átvágunk az erdőn, bízva abban, hogy legalább egy ösvényt találunk.
Ahogy elértük a magasfeszültségű vezetékeket, jobbra fordultunk és egy darabig jól járható, de füves szekérúton haladtunk a vezetékekkel párhuzamosan. Nem telt el sok idő és máris csak egy sávon volt járható az út, de az is többnyire magas aljnövényzet között. Mivel egy idő után nem lehetett a babakocsit tolni, az utasát anyuka és apuka kezében vitte. Merész vállalkozás volt részünkről nekivágni az ismeretlennek, mivel a vezetékek első kanyarulatáról már javában a fák között sétáltunk az ágak alatt bujkálva, lábunkat emelve, s közben alig tudtuk tolni a ”babamobilt”. Kettő lelkes vállalkozónak cipelnie kellett, de a dzsungelben nem volt könnyű feladat és a vezeték mellé néha kitekintve csak még sűrűbb dzsungelt láttunk. Menettempónk nem volt valami acélos, és még nehezítette haladásunkat a sásos terület is. Az erdő egyébként szép volt és hangulatos, de nyirkos is egyben, mivel vizenyős területen jártunk. Valószínű nem sokan jártak még erre, és mi sem hagytunk magunk után látható ösvényt, de azért kár lett volna kihagyni ezt az izgalmat. Végül is kiértünk egy tisztásra, ahol egy szekérúton haladva, egy másik szélesebb útra tértünk át. Itt kicsit megpihentünk, amíg a legfiatalabb társunk tizenegyóraizott. Innen már csak pár lépés volt a műút és a Selyem-réti tanösvény bejárata.
A tanösvény keresztül vezet a lápos területen, de sajnos vizet azt nem sokat láttunk, de így legalább láthattuk a lápi fák alját is, amely tavasszal igencsak vízben szokott állni. Én kissé előrehaladtam, mert megnéztem egy oldalágat és csak a többiek után értem a pihenőhöz, ahol tavasszal látott fényképes csapattal találkoztunk, csak ezúttal többen voltak. Neki is fogtunk a tűzrakáshoz és a nyárskészítéshez, és amint lobogott a tűz máris sütöttük a szalonnát és a kolbászt. Amíg Timi sütötte a mi falatjainkat, én megnéztem a pihenőtől az 5-ös út felé vezető szekérutat. Ez az út is a lápos területen vezet egészen a volt csárda mögé. Sajnos errefelé sem volt víz, csak egy-két dagonyázó, de így is remek fotótémákat szolgáltatott az erdő alja. Visszaérve a többiekhez hamarosan már mindenki evett a finom sült étkekből, meg a finom zöldségekből. Egy finom ebédhez nem kell valami sok, és remekül jól lehet lakni tőle, ami után a pihenés is jól esne, de nekünk sajnos erre nem volt már időnk, mert a „dzsungelharc” közben sok időt vesztettünk.
Folytattuk utunkat, immáron már a
SÁRGA SÁVON, mely egyébként a műúttól volt a vezető utunk. Kiérve az erdőből remek napsütés fogadott minket meg egy-két szederbokor. No meg egy kis meglepetés is: dinnye az út mentén, amelyet megtekintve és megkóstolva remek desszertnek bizonyult. Egy nagyobb mezőn mentünk át mely jobb és bal oldalán több lest is láttunk, no meg az ősz színei is megmutatkoztak már. Amikor nem volt felettünk felhő, kissé meleg volt. Mikor elértünk a mező másik végébe ismét találtunk egy sokkal nagyobb dinnyét és ismét csemegéztünk egy kicsit. Áthaladtunk egy kisebb erdősávon, majd egy másik mező végénél elfordultunk balra, ahol a sárga Mária út elválik a jelzéstől. A XXXVIII-as csatorna hídjánál az árnyékban Szellike, a kiadós alvás után, kiadósat evett, majd továbbmentünk mivel fogytán volt az időnk. Áthaladtunk az akácos részen, majd elérve a földút végét nem a jelzést követtük, hanem jobbra fordultunk Inárcs felé.
Az ég valamikor ekkor elborult és kicsit hűvösebb is lett, de legalább remek fényképeket lehetett készíteni a felhő mögül kikandikáló napsugarakról. Elhaladtunk egy tanya és számtalan útelágazás mellett, majd a szekérút egy éles balkanyarulattal az öregországút felé fordult. Itt én kicsit nagyobb tempót diktáltam mivel a társaság el akarta érni a fél5-ös vonatot. Mire elértem a műúthoz a nap ismét előbújt és ismét fitogtatta erejét. Mikor elértem a vasúti átjárót a vele párhuzamosan futó földúton már futottam. Ahogy elértem az állomásra a reggel itt hagyott autóval a többiek elé mentem és két fordulóval a többségüket elfuvaroztam az államosára, akit nem, az menet közben beérkezett (16:20). Így a vonatot elérték kedves túratársaink és Lajosmizse felé vették az irányt, mi pedig átöltözés után Budapest felé.
A Selyem-réten már többször jártunk, de mindig valahogy más. Most az is adott egy kis pluszt, hogy máshogy közelítettük meg, egy kis felfedezéssel párosítva. Valamint túra vége felé is volt ismeretlen szakasz, meg egy kis izgalom is. A dzsungel járás kicsit kivett mindenki erejéből, de a szalonnasütős-pihenő azért adott egy kis pluszt a túra másik felére. Az erdő még így víz nélkül is szép, de a meleg és száraz nyár után nem is reménykedtünk abban, hogy lesz víz az erdő alján. Ide mindig érdemes visszatérni és a pihenőnél elidőzni egy kicsit, hogy az erdő levegőjét, hangulatát jó mélyen magunkba tudjuk szívni."

Timi és Zoli (Dabas) - Petőfi Túrakör



Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Balog Jánosné Terike (Kecskemét), Balog Szellő, Csonka Zoltán (Dabas), Fekete Márkó, Mátyás Gábor (Kecskemét), Nagy Irén, Szilvási Szilvia (Kecskemét), Szőke Tímea (Dabas) és Varga Istvánné Borika.


 

Ócsai kocsmalátogatás Kattemplom Régi tornácos ház A bazilika Az ófaluban Ágasház
Határra értünk Karavánunk Visszanézés a falura Szelli és Borika Közbülső rét Csatornaparty
Selyem-réthez közel Májgomba Barna tintagomba Araszolás Márkó méla lesen Tapintásos tapasztalás
Erdei út tisztása Az erdészház udvara ma... Asztalunk Kolbászkák Fárasztó napunk van Selyem-rét
Fehér nyár Keresztül Szilvi a toronyban Dinnyézés Így kanyarog velünk az út Rohanás
Perspektíva Uzsonnaszünet Haladunk Inárcs felé Őszi kikericsek Arra kell menni! Inárcson

 

 

 

a

"Vigyázz a Földre! Nem az őseid hagyták rád, az unokáidtól kaptad kölcsön." (indián közmondás)

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz