|
(387.) TAKARÍTÁS A NYÍRI-ERDŐBEN
Időpont: 2013. március 9. szombat
Táv: 1 km
1. BESZÁMOLÓ
"A mai
napra a Túrakör nem túrát szervezett, hanem
egy kis társadalmi jellegű tevékenységet.
Már hagyománynak tekinthető, hogy minden
évben március elején az Édosz Kinizsi TS-el
karöltve a Nyíri-erdőt kicsit rendbe hozzák
a tél elmúltával. Nekem személy szerint ez
volt az első alkalom, de csöppet sem
bánkódtam amiatt, hogy ma nem túrázunk, csak
sajnos kedves párom ma nem tudott velünk
tartani.
Reggel a 6:42-es vonattal átrobogtam
Lajosmizsére Csabáékhoz, ahol a Lajosiak
gyülekeztek. Innen két autóval, összesen
tízen mentünk át a Nyíri-erdőbe. Zoli
biciklivel jött ki az erdőbe
Kerekegyházáról. Megérkezve a munkavédelmi
oktatás és munka eligazítás után mindenki
szerszámot ragadott és hozzáfogtunk egy kis
reggeli előtti munkavégzéshez. Az idő ekkor
még borús volt, de a munka heve folyamatosan
lekényszerítette az emberekről a
ruhadarabokat. Az emlékház melletti elég
nagy területet fogtuk be és jó hangulatban
gereblyéztük össze a leveleket. Az idő
múlását annyira nem érzékeltük, de kb. 9 és
10 között már végeztünk is a területtel és
elfogyasztottuk jól megérdemelt reggelinket.
Ehhez az idő is remek napsütést
szolgáltatott, mert a nap előbukkant a
felhők mögül és egyre nagyobb erővel sütött.
Menet közben megérkeztek az édosziak is és
ők is neki láttak a levelek
összegereblyézésének. Eközben az ebédünk
előkészületei is folytak.
Jól lakottan hozzáláttunk a kis levélkupacok
elhordásához, amely abból állt, hogy egy
nagy fóliát telepakoltunk és 3-4-e kihúztuk
az erdőbe és leborítottuk róla a leveleket.
Ez sokkal nehezebb volt, mint a gereblyézés,
de a mai nap nem a lustálkodásról szólt. A
fiatalabb gyerekek ekkor már inkább
játszadoztak, de panasz nem lehetett rájuk,
hiszen reggeliig ők is szorgalmasan fésülték
az avart, és a kihordásban is segítkeztek.
Végül is ha összeadnánk azokat a métereket
amelyeket az erdő és a levélkupacok között
tettünk meg biztos kijönne 3-4 kilométer,
szóval azért még is túráztunk egy kicsit
csak másképp. Mire elhordtuk a ’mi
területünket’ az édosziak már a megművelendő
terület nagy részén összegereblyézték a
leveleket, így továbbra is volt mit hordani.
Munka közben azért mód nyílott egy-két
poénos és egyéb kép készítésére is. Mire
teljesen végeztünk a mai nap munka részével
Csaba kihozta Szellikét, Ircsikét és Terikét
az erdőbe így a Petőfi Túrakör csapata
teljes lett.
Finom süteményt kaptunk, amelyet szinte
frissiben tudtunk elfogyasztani, közben
mindenki megcsodálta a nevetgélő Szellikét.
A dolgos csapat a több órán át készülő finom
tárkonyos ragulevessel pótolta az elvesztett
energiát, ami nagyon finom volt. Mire
befejeztük ebédünket Zsolti is megérkezett
Kecskemétről biciklivel, aki Endre által ma
kihelyezett pár kilométeres jelzést mérte
föl. A munka után kis sétát terveztünk, de
inkább maradtunk a kerekasztalnál és
beszélgettünk. Mintha az időjárás is
megérezte volna, hogy kidolgoztuk magunkat
és lassan hazafelé kell indulnunk, mert
beborult. Többen azért körbejártuk a
Szent-Hubertusz kápolnát, az emlékművet és
csak sikerült több újabb fényképpel is
gazdagodni.
Az erdő ezen területe remek kikapcsolódást
nyújt hiszen lehet kirándulgatni, pihenni,
sütni-főzni, valamit a kápolna és
Szulyovszky László gyűjteménye is remek
látnivalót kínál. Ezért is volt a mai nap
mégis kikapcsolódás, mert a kis munkát
feletette a társaság, a környezet, no meg a
jó hangulat. Ezért is volt rossz, hogy ez is
véget ért. Hármunkat átvittek
Hetényegyházára, ahonnan Lajosig vonatozunk,
onnan én tovább Dabasra. Másnap már
felkerültek az internetre a képek,
amelyekről nem a fáradság, hanem a jókedv
sugárzott és az, hogy az erdőszépítés bár
munkával jár, mennyi embernek tud örömet
okozni."
Csonka Zoli (Dabas)
2. BESZÁMOLÓ
Hároméves
hagyományunk a Nyíri-erdőbe jönni tavasszal,
és segíteni az ébredő természet
megtisztulását. Annyira szeretjük ezt a
tevékenységet, hogy voltak évek, amikor két
napot is takarítottunk így ez a szombat a
már a hetedik volt a sorban!
A társaság először volt más, mint korábban.
A nagyszámú gyerek elmaradásával, most
inkább a Túrakör felnőttjei jeleskedtek,
persze azért, már csak a régi hangulat miatt
is, sikeresen beszerveztünk néhány apróságot
is - mégiscsak legyenek olyanok is, akik
némi játékosságot visznek a munkavégzésbe.
Fél kilenckor kezdtünk neki a falevelek
összegereblyézésének és összegyűjtésének. Az
idő egyre melegebb volt, a Nap is fokozódó
erővel sütött. A gyerekek, ahogy az már
lenni szokott, hamar beleuntak a munkába, de
a felnőttek kitartottak. Kilenckor
megjelentek a kecskeméti Édosz Kinizsi
tagjai is, így már több tucatnyian
dolgoztunk, szorgosan, mint a hangyák. Délre
végeztünk is. Ekkorra házigazdánk, Ági is
elkészült a tárkonyos ragulevessel, és
megebédeltünk (nagyon finom volt!).
Hazaugrottam családom nőtagjaiért, aztán
szinte teljes is volt a csapat. Sokat
beszélgettünk, nevettünk, néztük a legkisebb
Túraköröst, kattogtak a gépek.
Idilli, szép napot töltöttünk ma is együtt.
Sok ilyet kívánok még magunknak!
Sántaőz
A napot együtt töltötte:
Balog Csaba, Balog Jánosné Terike
(Kecskemét), Balog Szellő, Bujdosó Bettina,
Bujdosó László, Bujdosó Petra, Csonka Zoltán (Dabas),
Dömötör Zsolt (Kecskemét), Nagy Irén, Szekeres Zoltán
(Kerekegyháza), Török Kristóf, Török Mária,
Török Noémi és Varga Istvánné
Borika - és az Édosz Kinizsi Csapata.
|
