FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL  CSOPORTKÉPEINK  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  PANORÁMAKÉPEK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  JÁRÓFÖLD  LINKEK 


(391.)  TÚRA A NAGYKŐRÖSI-ERDŐBEN ÉS A PÁLFÁJÁBAN


Időpont: 2013. április 13. szombat
Útvonal: Nagykőrösi-erdőben és a Pálfájában
Táv: 10 km

 

"A mai napon 8 óra körül volt a találkozó Csabáéknál, majd onnan a Nagykőrösi erdőbe mentünk 3 autóval összesen 14-en. A Nagykőrösre vezető út mentén parkoltunk le, ott ahol a jelzés kezdődik. Kellemes, kora nyári időben vágtunk neki a zöldellő Nagykőrösi erdőnek (8:58). Szélesebb földúton, kis töltésen haladtunk beljebb az erdőbe, közben felváltva toltuk Szellikét, aki immáron második túráját teljesítette velünk. Az első nagyobb útkereszteződésben balra elnézve egy hatalmas öreg pusztai tölgyfát láttunk, amely mutatta, hogy ebben az erdőben bizony hasonló „teremtményeket” is láthatunk. A kereszteződésben az eddig néhány fán fellelhető jelzés helyett jelzést láttunk és elég frissnek tűnt. Továbbhaladva egy jobbra elágazó földúton folytatódott a jelzés amelyről azt feltételeztük, hogy valószínű Nagykőrösre megy. A nap már eléggé melegen sütötte arcunkat és körülöttünk a madarak már vígan dalolgattak, csicseregtek. Az erdő alja már zöldellt és fák is elindultak a zöldbe burkolózás irányába. A pusztavacsi erdőhöz hasonlóan ebben az erdőben is sok a keresztirányú és a párhuzamosan futó erdei út. Egy ilyen kereszteződésben balra fordultunk (9:27) és nagyon hangulatos szakaszra értünk. A fák ágai között beszűrődő napfény furcsa árnyjátékot játszott, ahogy elhaladtunk a fák között. A következő négyes kereszteződésben jobbra fordultunk és kissé homokosabb út következett. Ezen a szakaszon átvettem a sofőr szerepét és én toltam Szellikét, akit a jó levegő, no meg a babakocsi ringatózása álomba ringatott. Elértük a kerítéssel elkerített területet ahol úti célunk volt. A forgóajtón átsétáltunk, de a babakocsit át kellett emelnünk a kerítésen. Azért a lekerítők gondolhattak volna arra, hogy a gyerekes szülők is könnyedén tudjanak itt közlekedni. A sétáló utat vékonyabb fatörzsek jelölték az út két oldalán. Az elkerítésnek köszönhetően sikerült a krosszmotorosoktól megvédeni a területet így mondhatni érintetlen volt. A dimbes-dombos hol sűrűbb, hol gyérebb növényzetű erdőt átszelő gyalogúton értünk el, jobbára fel a Strázsa-halomra. Innen remek kilátást nyílt a körülötte és az alatta elterülő tájra. Itt tartottuk reggeli szünetünket, illetve alaposan szemügyre vettük a halom keleti oldalát. Itt bukkantunk rá az erre felé nem éppen honos tüdőfű nevű virágra is.
Pihenőnk befejeztével visszaindultunk a kapu felé a kijelölt útvonalon, de négyen más irányból közelítettük meg a bejáratot. Kicsit járatlanabb ösvényen mentünk keresztül az erdőben. Miután mindenki megérkezett (10:52) átemeltük a négykerekűt és folytattuk túránkat. Már érezhető volt, hogy melegebb az időjárás, de az enyhe szellő és a néha elbújó nap gondoskodott arról, hogy kellemes hőmérsékletek uralkodjanak. Elértük a elágazását, amely keresztül vág az erdőn és annak az irányát követtük. Itt is kicsit másmilyen volt az erdő képe sűrűbb és az út is járatlanabb volt. Kiértünk egy szélesebb földútra, a jelzéshez és elindultunk a műút felé. A középen füves földút itt kissé sűrűbb volt, így a kis négykerekűt nehezebb volt tolni. A mai nap következő meglepetése várt reánk a következő kereszteződésben. Az erdő szépsége is egy meglepetés volt, annak ellenére, hogy szinte bele sem léptünk, és jött az újabb: megint jelzés, de ezúttal három egymás utáni fákon. Azt, hogy innen merre ment tovább nem tudtuk megállapítani, mert nem láttunk további jelzéseket. Továbbhaladva a néhol emelkedő, illetve ereszkedő földúton elértük a következő kereszteződést, ahol jobbra fordultunk, de éles szemünkkel észrevettünk két jelzést (11:30). Így már lassan kirajzolódott a friss jelzés útvonala, de ennek feltérképezése felderítő barátunkra vár majd. Egy újabb hosszú egyenes szakasz következett, amely egyaránt vezetett sűrűbb és ritkább erdőben, kis tisztások mentén. Több tölgyfát is láttunk, de cipőfát még sosem. Az egyik aggastyán fán legalább 7 pár cipő volt feldobálva, melyek az alattuk elhaladók felett lógtak az ágakon. A szakasz végén elértük a reggel látott tölgyet és elneveztük ormányos tölgynek. Visszamentünk a műúthoz, de előtte ismételten áthaladtunk a töltésen és ezúttal egy átereszt is találtunk alatta, amely lehet, hogy a hajdanán itt bugyogó Kőrös-forrás vizét vezette el. 12:07-kor érkeztünk meg az autókhoz, de az útirányt nem hazafelé vettük, hanem a Pálfája-erdő parkjába mentünk.
Csapatunk ugyanis úgy döntött, hogy a mai napon ebédet főz ezen a helyen. Miután letáboroztunk az egyik tűzrakó helynél, máris neki fogtunk a főzéshez. Előbb kis rőzsegyűjtés zajlott, de közben az asztalnál már hámozódtak a krumplik és egy nagy flakon víz is előkerült. Mindenki abban segített, amiben tudott, nem lazsált senki sem. Alig telt el fél óra és a hagyma, a szalonna már pirult is a bográcsban. Az asztalon alig volt szabad hely a hozzávalóktól, az üdítőktől és egyéb innivalóktól. Miután a krumpli, a kolbász és a jó kis piros paprika is belekerült a kondérba, felöntöttük vízzel és hagytuk kicsit főni. Addig páran elsétáltuk a közeli Basa-fához, amely a Pálfája-tanösvény egyik állomása. A Mizsei órást látva és ismerve nyugodtan kijelenthető, hogy ez a fa még annál is nagyobb. Törzse is vastagabb és a lombkoronája is terebélyesebb. A fa gondosan körbe van kerítve, de ennek ellenére be lehet menni kerítésen belülre és körbe lehet járni a fát. A pár másodperces séta akár percekig is tarthat, mivel nem lehet látni a törzs kanyarulatának végét, illetve vonzza a tekintetet az ég felé ágaskodó „karjai”.
Mire visszaértünk az asztalhoz addigra Szellikének egész kis játszósarkot alakítottak ki. Napernyő védte őt a napsugaraktól és a fénytől. A ropogó tűz és nap együtt meleg idő varázsolt a tűzrakó hely közelében, de azért a szél lágyan fújdogált. Mivel még főni kellett az ebédünknek négyen maradtak rá vigyázni, a többiek pedig körbejárták a tanösvényt. Elhaladtunk a Basa-fa mellett, majd egy zöld allén mentünk keresztül. Az ösvény két oldala, illetve az erdő alja ameddig csak el lehetett látni zöld volt a friss aljnövényzettől. A talajszelvény bemutató után nagyobb fenyők és tölgyek között mentünk, majd elértük a sarokpontot ahonnan visszafelé haladtunk. A tanösvény állomásait egy fapózna tetején lévő faragott makk jelölte. Sajnos az állomásoknál nem igazán lehetett kideríteni mit is látunk, de ez a több mint 1,5 kilométer megéri a sétát. Elég közel vannak lakóházak ehhez az erdei részhez mégis csönd van és nyugalom járja át az ember. Nem hosszú volt időben a séta, de annál szebb volt. Mivel még a fákon nem igazán voltak levelek, így gazdag és zöld volt az aljnövényzet amely a napsütésben még szebb volt.
Már eléggé éhesek voltunk mire a kört befejeztük, és azon nyomban nekiláttunk a bogrács-paprikás elfogyasztásának. Mindenki egy tányérral fogyasztott el az igen ízletes és finom ételből. Miután jól laktunk még egy kis szieszta és beszélgetés következett, majd sajnos az összepakolás. Ahogyan érkeztünk úgy távoztunk is a parkból legfeljebb csak lábnyomainkat és a finom ebéd illatát hagytuk ott. Hazafelé menet még megálltunk a Hármas-halomnál megnézni a kettős keresztet.
A mai túránk nem kilométerekben volt gazdag, hanem élményekben, látványokban. A Nagykőrösi erdő öreg tölgyfái, a Strázsa-halom panorámája és zöldellő természet remek együttest alkotott a pár órás sétánk alatt. Az ebéd és annak előkészületei pedig bizonyítéka annak, hogy kis összefogással és pár hozzávalóval remek ételt lehet készíteni amelyek már illata, a kinézete is remek volt, de az íze, az fenséges."

Szőke Timi és Csonka Zoli (Dabas)


Ezen a napon együtt túrázott
: Balog Csaba, Balog Jánosné Terike (Kecskemét), Balog Szellő, Bujdosó Bettina, Bujdosó Petra, Csonka Zoltán (Dabas), Gondos Máté (Ladánybene), Nagy Irén, Szőke Tímea (Dabas), Török Kristóf, Török Mária, Török Noémi és Varga Istvánné Borika.

 

Az erdő szélén Új ZÖLD SÁV jelzés Zoli, a sofőr Lekerített védelem Üde tavasz Korlátok közé szorítva
Strázsa-halom Majmok  a fán Kilátás a halomról Napozás közben Tüdőfű Taplók nyírfán
A túrázás: elsősegély Ormányos-tölgy mellett Borika tüzet rak Máté fát gyűjt Törökök a réten Mese, mese, mátka
Pálfája névadója Kormeghatározás sörrel Zöld fotel Elejtett pillanat Ikrek Bettike 1.
Bettike 2. Csupa gyerek És kész az ebéd! Egy hosszú barátság kezdete Noémi Petra
Marcsi Szellő a mamával Csonka és Társa Kft. Még Borika is eszik! Máté sziesztán Kettős kereszt egy kettőssel

 

 

 

a

"Meg kell őriznünk az erdőket gyerekeinknek, unokáinknak és azoknak, akik még meg sem születtek. Meg kell védenünk azoknak, akik annyira sem tudják felemelni szavukat, mint a madarak, a négylábúak, a halak vagy a fák." (ismeretlen indián főnök)

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz