FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL  CSOPORTKÉPEINK  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  PANORÁMAKÉPEK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  JÁRÓFÖLD  LINKEK 


(431.) MIKULÁSTÚRA A TŐSERDŐBEN


Időpont: 2013. december 8. vasárnap
Útvonal: Árpádszállás vm. - Tőserdő - Kontyvirág tanösvény - Szikra vm.
Táv: 7 km


1. BESZÁMOLÓ

 

Ez a nap nem jöhetett volna létre, ha nincs az Édosz Kinizsi, azon belül is Hegyiné Katika és Tóthné Erzsike. Vagyis: ha nincsenek mára Mikulások! Ők szerencsére nem maradtak otthon, így megvalósult a meghirdetett Mikulás-túra a Tőserdőben...
Lajosmizséről hárman mentünk Kecskemétre, szégyenszemre, fél kocsival. Nem mindenki tartotta elég ünnepélyesnek az alkalmat, hogy levelünkre válaszolva - vagy anélkül - legalább azt jelezze, érdemes-e rá várnunk reggel, vagy nem, mert otthon kívánt maradni. Ez van. a lényeg, aki ott volt...
Kecskeméten, a vasútállomáson már várt Katika, persze mikulásruhában, megvettük a jegyeinket, és felszálltunk a lakitelki lassúra. A szerelvény egyik fele csak velünk volt tele, ugyanis a kecskemétiek majd negyven fővel készültek a túrára... 7.42-kor elindult a vonat és vele az őrület.
Az odaút nagy hangzavarban telt, még az is tudomást szerzett rólunk, aki vonat helyett busszal ment. Ettünk, ittunk - nem csak üdítőt - , és egyfolytában fényképezkedtünk. A mai napra nem a különösebb látnivalók és a táv csalogatták az embereket, sokkal inkább a jó hangulat és a felhőtlen kikapcsolódás. Ezt pedig már érdemes utazás közben elkezdeni. Egyesek még a kalauzt is megénekeltették egy kis ajándék szaloncukorét, sőt: a mozdonyvezetőhöz is benyitottak, aki egy pillanatra még a kormányt is elengedte - a mutatvány különlegességét némileg csökkenti, hogy a vonat eközben épp egy megállónál álldogált...
Fél kilenckor megérkeztünk Árpádszállásra, lassacskán leszálltunk, ekkor valóságos megkönnyebbülés érződött a vasutasok arcán. Elindultunk gyalogosan a Holt-Tiszához, hogy ott kezdjük a nézelődést, majd egy fél óra múltán már egy fűtött kocsmában gyűjtsük az erőt a további kilométerekre. Itt kiadósabb pihenés - mondom, hogy nem egy teljesítménytúra volt! -, forraltborozás és eszegetés. Jó kedv persze és fényképezés (ezt már nem is mondom többször, mert az egész napra ez volt jellemző).
Tíz óra előtt egy picivel máris sikerült nekivágni a Kontyvirág tanösvénynek, majdnem három óra elteltével a lajosmizsei induláshoz képest. Végül is minek rohanni??
Az erdő szinte teljesen kopasz volt, csak a tölgyeken volt némi falevél még, az is barnult már. Az árvízvédelmi töltésen a ZÖLDSÁV jelzésen haladtuk egy darabig, majd jobb ra kanyarodtunk, hogy laposabb részen folytassuk.
Nem állítom, hogy a természet ilyenkor a legszebb. De azt se merném mondani, hogy szürke és érdektelen. Csak ilyenkor jobban kell figyelni, hogy az ember észre vegyen apró érdekességeket. Gombák, csigaházak, szép levelek, mohás fák azért ilyenkor is felfedezhetők. Egy irtásos-szántásos résznél balra kitérőt tettünk a Lódöngetőhöz - ami egy vizes lapos rész, nyáron tündérrózsamezővel és rengeteg vízimadárral -, és az ott télen különösen árválkodó toronyból megfigyeltük - madarak híján - a tájat. A fák közötti réseken át oda látszott Tiszaalpár várdombja és a templom is.
Visszatértünk a tanösvényre. Az erdő zöme tölgy, és itt tájidegen fajokat egyáltalán nem láthat az ember: vagyis nem volt se fenyő, se akác. Mégis csak egy nemzeti parkban jártunk!
Egy emelkedettebb részhez érve, az sűrűség fái közé fehér törzsű, vedlett platánok keveredtek. Csodaszép látványt nyújtottak. Jobbról egy irtás, néhány méhész-állás, és a régi SÁRGA SÁV jelzés itt-ott, egy-egy öreg fatörzsön. Kis haladás után ezúttal ismét balra, de csak egy kis ösvényen, tértünk ki, hogy magas dombra mászva föl - ez a környék legkiemelkedőbb pontja, árvíz esetén a vadak utolsó menedéke -, hogy mintegy kuriózumként is megmutassuk a többieknek a régi tanácsköztársasági emlékművet. Ilyen is van még Magyarországon, mutatóban el is fér...
Az emlékművet az egykori Révész-tanya udvarán átvágva hagytuk el. Itt összefutottunk a tulajdonosokkal, akik miután meggyőződtek róla, hogy nem lopni jöttünk, kedélyesen elbeszélgettek velünk. Vagy mi velük?...
A háztól előbb kikeveredtünk a félegyházi vasúti szárny sínjeihez, majd egy nyiladékon visszakanyarodtunk az erdőbe, és néhány perc elteltével már a Majális réten virítottunk, kései ibolyák. Az egykori Horthy vadászkastélyt most is - mint mindig - csak kívülről tudtuk megnézni. A folytatásban elértünk Tőserdő legérdekesebb részéhez. Már messziről látszott, hogy az itt álló fákon sok színes levél van még, az egyes ágak a törzsre merőlegesen, mint egy ernyő nyúlnak ki oldalra. A fák törzse sima és világosszürke volt. Bükk! Nem is egy, kb. fél tucat. Az Alföldön ez nagyon nagy ritkaságnak számít, mert az itteni klímán nem él meg ez a fafaj. Kizárólag azonban a Tisza-ártérben előfordul néhány helyen, mert itt nyáron is árnyékos az erdő és sok a talajban a nedvesség. A magokat pedig az áradó folyó hozta le a hegyekből, ahol már korántsem számít ritkaságnak a bükk...
Még néhány méter és újabb érdekességhez értünk: a Kontyvirág erdei iskola épületegyüttesében vártak minket idegenvezetéssel és sok érdekes látnivalóval, mint pl. denevértanya,  vagy egy sparhert-kemence egybe építve - és a változatosság kedvéért egy szép platánsor itt is volt, mellette pedig néhány nyírfa árvállott. Egy bő fél órás szusszanás után megköszöntük, hogy fogadtak monket, mjad a túra utolsó két kilométere következett, kigyalogolni az üdülőterületről Szikra vasúti megállójához, hogy ott visszaszálljunk a kecskeméti vonatra és hazamenjünk.
A megállónál, a jó időbeosztásnak köszönhetően még lehetőségünk volt egy fél óra beszélgetős-lazulós blokkra, majd 13.34-kor megjött a kecskeméti lassú - ebbe az irányba is ugyanolyan tempóval halad - és negyven perc múlva már a kecskeméti állomáson búcsúzkodtunk, férfiak nőktől, idősek fiataltól, lajosmizseiek és dabasiak kecskemétiektől.
Köszönjük az Édosznak az alkalmat, nagyon jól éreztük magunkat! Köszönjük Katikának és Erzsikének, hogy megidézték a Mikulás szellemét, és a Teremtőnek, hogy ilyen jó emberek ennyi szép napot tölthetnek el egymással, és maradjon ez még így sokáig, egészségben, szép időben!

Minden rokonom!

Sántaőz


2. BESZÁMOLÓ



"A mai, kissé borongós és hűvös időben Kecskemétre mentünk a vasútállomásra miután Borikát és Csabát felvettük. A vonat 7:42-kor indult Lakitelek felé, majdhogynem különvonatként. A fél vonat az Édoszosok mikuláscsapatával és két Mikulásával volt tele, mi még éppen „befértünk” a vagonba. A majd negyven perces út alatt a Mikulások jártak keltek, és fényképezkedtek, sőt megénekeltették a kalauzt és az egyik megállóban a vonatvezetőhöz is benéztek. Mire Árpádszálláson leszálltunk elég jó volt a hangulat.
A
ZÖLD SÁV jelzésen indultunk el a kilátó felé. Elhaladtunk a most télen pihenő strand mellett, majd a tölgyes erdőbe letérve elértünk a Szikrai-Holt-Tiszához. Itt megcsodáltuk a vékony jégréteggel borított vízfelületet és a vízpartot. Rajtunk kívül nem sokat botorkáltak kint a kissé szeles időben, de mégis jó volt egy kis csendéletet látni. Innen a mártírok dombjával szemben lévő kocsmába mentünk, mivel előrendelt forró tea és bor várt ránt. Miközben mindenki ivott egyet a számára ízletesebb forró nedűből, vagy másból szó szerint keringtek körülöttünk a süteményes tálak. Ha eddig nem derült volna ki a mai nap a Mikulás-túra napja volt.
Egy kis melegedés után elindultunk a Kontyvirág tanösvényen, Katika vezetésével. A játszótéren gyerek és felnőtt egyaránt kijátszotta magát, majd a hatalmas tölgyfák között haladtunk a holtággal párhuzamosan. A
SÁRGA KÖRTÚRA jelzés elágazásánál egy kis ösvényen kinéztünk a vízhez, ami be volt fagyva. A jégre dobott faágak igen különös hangot hallattak, valamint a légygubókat is jobban szemügyre vettük. A tanösvényen mentünk tovább és hamarosan elértünk ahhoz a tisztáshoz ahol még nyáron nagy gaz volt, de most teljesen be volt szántva. Így legalább könnyebben jutottunk el a madármegfigyelő-toronyhoz, ahol most inkább a kilátásban volt lehetőségünk gyönyörködni, mert itt a Lódöngetőnél madarak most nem voltak. Mivel víz is kevés volt alkalmunk nyílott arra is, hogy a parton sétáljunk az ingoványos, félig fagyott sárban.
Visszamentünk a jelzett útra, majd a régi
SÁRGA SÁV jelzésen elmentünk a fehérterror áldozatainak emlékére hajdanában emelt emlékműhöz. Ez a sárga jelzés egyike volt az első kiskunsági jelzéseknek és eddig a nap folyamán valamelyest útvonalát követtük, bár nem ez volt a célunk. Innen egy tanyán át mentünk a Tőserdő vasúti megálló felé, majd egy széles nyiladékban visszamentünk a jelzésre. A Majális réten megtekintettük a nem régen emelt emlékművet, valamint az egykori Horthy-vadászkastélyt. Továbbhaladva a Kontyvirág erdei iskolába tértünk be ahol ismertették velünk az iskola funkcióját és mindennapjait. Ezután az udvari részen néztünk körbe.
Innen már csak egy egyenes szakasz volt hátra a tanösvényből, melyet elhagyva kis utcákon és a 44-es úthoz vezető bekötőút mentén sétáltunk el a vasúti sínig, ahol balra fordulva már ott is voltunk a szikrai megállóban. Ekkora már melegebb volt az idő egy kicsit, de a nap csak pár percig bújt elő.
Itt még volt egy 20 percünk a vonat érkezéséig addig beszélgettünk és a megmaradt elemózsiákat fogyasztottuk el. A vonat a maga cammogós tempójában megérkezett és elsuhant velünk Kecskemétre, ahol elköszöntünk kedves túratársainktól. Mi Petőfi túrakörösök pedig egy kis túralevezető „teadélutánra” Csabáékhoz mentünk."

Szőke Timi és csonka Zoli (Dabas)

 

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Csonka Zoltán (Dabas) és Szőke Tímea (Dabas) - valamint a kecskeméti Édosz Kinizsi csapata.



 

Lakitelek felé, fél úton... Hajrá Fradi! Ennek nem lehet ellenállni Árpádszálláson Alvó strand mellett A Holt-Tizsa-parton
Katika transzban Csoportkép a kilátóval Parton Mártírok dombja Kocsmázás Forraltbor
Árvíz idején A Mikulás pihenője Kuncsaft közrefogása Elindultunk az erdőbe Honfoglalókkal találkozunk Madármegfigyelés ma elmarad
Lódöngető Árvíz-szint 4 km-re a Tiszától Platánokkal keveredünk "Héjazó idő" A régi SÁRGA SÁV jelzésen Elkorhadt
Jel! Ezt itt felejtették Zsiga Szocreál Egykori Horthy-vadászkastély Kései laska
Mi is! Bükk a kép szélén Kontyvirág erdei iskola A tulaj bélyegzője Idegenek vezetése Tűzrakóhely
Kombinált kemence Platánsor Denevértanya Pofás nyaraló Vissza a vasúthoz! Várjuk a pirost...

 

 

 

 

a

"Vigyázz a Földre! Nem az őseid hagyták rád, az unokáidtól kaptad kölcsön." (indián közmondás)

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz