FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL  CSOPORTKÉPEINK  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  PANORÁMAKÉPEK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  JÁRÓFÖLD  LINKEK 


(426.) ALFÖLDI KÉKTÚRA: KUNFEHÉRTÓ - KÉLESHALOM


Időpont: 2013. november 9. szombat
Útvonal: Kunfehértó üdülőtelep - Pici Paci-tanya - Kéleshalmi-buckák - Kéleshalom
Táv: 21 km
 

"A mai napra egy Édosz Kinizsivel közös túra volt beszervezve az Alföldi Kék egy szakaszán. Fél7-re kellett Kecskeméten lennünk az Agrokernél, ahonnan egy teli busszal mentünk Kiskunhalason át Kunfehértóhoz.
A Patocskai-keresztnél szálltunk le a buszról és pár kék jelzést tartalmazó tábla kihelyezése után elindultunk a mai majd 20 kilométernek. Az Édoszosok munkatúrán voltak így több helyen szögeltek ki kék jelzéseket a mai nap folyamán, karbantartva az AKK Bács-kiskun megyébe eső ezen szakaszát. Széles, ámde sáros és több nagyobb pocsolyából álló széles földúton tettük meg az első lépéseket, szép nagy szőlőültetvények között. A nap folyamatosan melegített minket, így a hőmérsékleti viszonyok kellemesnek ígérkeztek. Az út mentén jobb oldalt nagyobb erdőfolt mellett haladtunk, balról meg csak pár soros bokrok-fák takarták el a kilátást. Még mindig voltak a fákon is levelek, így az ősz színeit most is meg tudtuk csodálni. Egy kisebb mezőnél  reggeli szünetet tartottunk majd az akácosban kanyargó úton folytattuk túránkat. A középen füves út és annak mentén elterülő fű kissé nyirkos volt. Hamarosan elértük Kunfehértó üdülőterületének első házikóit, majd kiértünk a műútra. Mivel már elég kellemes idő lett gondoltuk betérünk a strandra, no nem fürdeni, hanem csak megtekinteni a hajdan nagyobb kiterjedésű tóból megmaradt vízfelületet, amelyet strandként használnak.
A műútra visszatérve hamarosan kiértünk a településrészről, majd megérkeztünk a régi tó medréhez és sokáig annak mentén mentünk. Jobb oldalon vegyes erdő kísért minket, majd egy élesebb balkanyar után megérkeztünk a Pici Paci-(Babó-) tanyára. Itt csak a gondnokok voltak, de sikerült megszereznünk az
AKT pecsétjét. A tanyán elég sok szálláshely van, illetve mintha ahogy azt megtudtuk, sokan járnak ide lovagolni, kikapcsolódni. A pihenőpadoknál tartottunk egy kis evésszünetet.
A túra eddigi szakaszai sem kínáltak olyan sok látnivalót, de ezután sem történt nagy változás. Főleg azért nem mert egy eléggé jelentéktelen akácos erdőt követően egy hátrahagyott erdőirtás következett, majd egy fenyővel újratelepített rész. Mindez változó sűrűségű földúton egyre erősebben tűző nap alatt. No azért nem volt kánikula, de sokunkról lekerültek a kabátok, pulóverek. Az út csak néha vezetett át egy kis dombocskán. Egy-két kanyar után a Kéleshalomra bevezető egyenes szakasz elején megpihentünk egy kicsit, majd pár száz méter múlva a csapatból néhányan belevetettük magunkat a buckás részbe, hogy ma azért lássunk is valami szívmelengetőt.
Folyamatosan változott át a táj képe, bár eleinte kopasz volt, mert itt még a pár éve leégett területen jártunk, ami a megmaradt fákon is látszott. Majd egy jobbforduló után, igaz hogy sűrű homokban kellett haladni de végre volt valami látnivaló. Egyik bucka a másik mögött és meg-megjelentek a boróka bokrok is, egyszóval megérte ez a majd egy órás kitérő, hogy lássunk is valamit a mai nap. Először egy magaslati pontot kerestünk fel, majd elmentünk egészen a Kéleshalmi homokbuckák geoládáját jelentő buckáig. Mindeközben le-fel mentünk a buckákon és mindegyikről remek kilátás nyílott a területre, de amint lementünk egy völgybe és felmentünk a másik buckára teljesen megváltozott a táj arculata.
A buckától egy jártabb erdei útra rátérve tértünk vissza és a friss
AKT jelekből tudtuk, hogy társaink már előttünk járnak. Az utolsó 3 km egyhangú volt a tekintetben, hogy egy szélesebb földúton mentünk néha egy kis emelkedőre fel, illetve le. Az út mentén, akácerdő és fenyőerdő váltakozott nagyobbrészt. Lábainkban már éreztük, hogy csak nagyobb távot tettünk meg a szokásosnál, illetve mégis csak több volt a szintemelkedés is. Kiérve a műútra jobbra fordulva hamarosan beértünk Kéleshalomra, majd az egyik utcán lefordulva megkerestük a Tyutyu-sörözőt. A túránk itt ért véget és az AKK pecsét megszerzése után mindenki fogyasztott olyan nedűt amely éppen jól esett számára.
Buszunk is megérkezett menet közben, majd az indulási „parancs” elhangzása után felszálltunk rá és elindultunk Soltvadkert felé. Az úton remek hangulat uralkodott a buszon. A hab a nap tortáján a Soltvadkerti cukrászda volt ahová szinte mindenki betért egy kis süteményre. Megjegyzem remek kis hely, bár az árai két-háromszorosa a megszokottnak, de egy ilyen szép és híres helyet meg is kell fizetni, kárpótlásként finom süteményt kaphatunk. Miután a desszert is megvolt mára folytattunk utunkat Kecskemét felé, ahol az Agrokernél elköszöntünk barátainktól és Lajosmizsére kocsikáztunk.
A mai nap nem volt annyira gazdag látnivalóban, mint ahogy általában lenni szokott a túráinkon. Végül is nem lehet minden túra olyan, de teljesen érthetetlen, hogy az AKT útvonala miért az erdőirtás, illetve telepítés felé vezet ahol. Főleg a nyári melegben szinte sivatagi körülmények várják a túrázót, aki ha ezt a szakaszt választja első alföldi túrának nem csoda, hogy a hegyekbe vágyódik. Aki nem tájékozódik előre, hogy az út mentén mit lehet látni az vakon elmegy a buckás-borókás rész mellett, mert egy tábla sem jelzi, hogy merre van. Igaz a „magterületéhez” - ahol szinte egymást érik a bokrok és kész labirintus utat találni - kitérőt kell tenni, de megéri. Bízzunk benne, hogy egyszer ezen vezet keresztül az AKT, és amiatt kár aggódni, hogy esetleg kár keletkezne a buckásban, hiszen az alföldi kéket nem sokan járják, illetve a túrázók többsége óvja és védi a természetet."

Szőke Timi és Csonka Zoli (Dabas)



Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Csonka Zoltán (Dabas), Dömötör Zsolt (Kecskemét), Szőke Tímea (Dabas) és Varga Istvánné Borika - valamint a kecskeméti Édosz Kinizsi csapata.



 

A Patocskai-keresztnél kezdünk Marika fényképezés közben Az állítók üzenete A csapat Napsütéses reggelünk van Endre és Karcsi bácsi
Eldugott helyen Novemberre is maradtak színek A kor nem akadály! Jelzéskihelyezés Kunfehértó üdülőtelepen A strandon
Nap befűzve Fehér-tó Endre Az út a tó északi részén Bence lesre mász'... ...és integet
Még színek Tavaszias időben Következő objektumunk előtt Laposban Öreg Csepel Pici Paci-(Babó-) tanya
Ebéd majdnem 20 fokban A pihenő teljes képe Irtásban Laska-lesen Kis szusszanás Kéktúra a sorsa...
Várakozunk Itt a homok a legnagyobb úr! Nyárfa Csonka-házaspár Katika dögönyöz Ismét jeleztünk
A 2005-ben  leégett... ...galagonyásban Halom alatt Kilátás Részcsoportkép Buckák között, le-föl
Vándorbucka lenne... Saciék Távolba Völgyben emelkedünk Lemenetben Táblázás
Tanyaszélen Borkombinát Takaros ház Beérünk a lakott területre Falutragacs Szieszta a kocsmában

 

 

 

 

a

"Vigyázz a Földre! Nem az őseid hagyták rád, az unokáidtól kaptad kölcsön." (indián közmondás)

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz