FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL  CSOPORTKÉPEINK  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  PANORÁMAKÉPEK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  JÁRÓFÖLD  LINKEK 


(395.) TÚRA A KUNBARACSI GYÖNGYVIRÁGOS TÖLGYESBEN ÉS A GÖRÖGÖK-HOMOKJÁN


Időpont: 2013. május 11. szombat
Útvonal: Kunbaracs - Borókás - Tölgyes - Csonka-kereszt - Bú-hegy - Görögök-homokja - Kunbaracs
Táv: 16 km
 

"A mai napon kis csapatunk Kunbaracs felé vette az irányt. A csapat két harmada Ladánybenén találkozott, majd Kunbaracsra mentünk a Presszóhoz ahol már vártak ránk. A reggeli frisstők elfogyasztása közepette három új túrázó csatlakozott hozzánk, hogy ma velünk tartson. A túrát pontban 8:00 órakor kezdtük el.
Kimentünk a főútig és ezen tettünk meg pár métert, majd lefordultunk a Damjanich utcába. Itt egy hatalmas erdő fogadott minket baloldalról, amelyről megtudtuk, hogy védett. A területen hatalmas tölgyek vannak egymás nyakában és egy szépen kifaragott fából faragott szoborcsoport fogadja az érkezőket. Továbbhaladva elhagytuk a települést és a
PIROS KERESZT jelzés felé vettük az irányt. Elérve a jelzést dél-kelet felé fordultunk. Az idő kissé hűvös volt még, de folyamatosan melegedett. Szántóföldek mellett haladtunk, majd erdős területre értünk. Az út kanyargott és néhol emelkedett is. Hamarosan megérkeztünk a boróka bokrok vidékére. Baloldalon fenyves van, az út mellett jobb oldalon pedig különböző nagyságú boróka bokrok kissé rendezetlenül. Bújócskát igencsak nagy sikerrel lehetne közöttük játszani, de akár meg lehet állni pihenni is. 8:45 körül egy érdekes területre értünk. Bal oldalról sűrű erdő kísért minket imitt-amott hatalmas fákkal, jobb oldalon meg füves terület elszórtan akáccal és egy tanyával. Bementünk a lakatlan tanya területére és megállapítottuk, hogy ez milyen nyugis hely lenne, akár kulcsosháznak is. Csodaszép, vadregényes arcát mutatva a Kiskunság, utunk a védett gyöngyvirágos tölgyes területére vezetett, ahol a Szent-István tölgy mellett bentebb a sűrűben egy másik hatalmas tölgyet is találtunk, melynek két hatalmas „karját” tárta ki hívogatóan. A fák között sétálva többször is kakukk hangját lehetett hallani, egyébként csend és nyugalom vett minket körül. Mielőtt elértük volna a jelzés ívesebb kanyarulatát, már jó ideje baloldalon telepített erdő kísért minket. A kanyarulat után egy kis „völgyben” reggeli szünetet tartottunk egy hatalmas nyírfa árnyékában.
Folytattuk utunkat a kissé már ritkább erdőben és ismét egy telepített erdő került mellénk, de ezúttal jobb oldalon. Követtük az út vonalát, így elhagytuk a jelzést. Hamarosan egy dombos-mezős részhez értünk ahol már fehérlett az árvalányhaj tenger. Mely szemet gyönyörködtetően lengedezett a lágyan fújdogáló szélben. Az egyik dombot meghódítva, telepített csemeték mentén, a sűrű homokban sétáltunk be az erdőbe, majd fel egy újabb kis magaslatra. Innen is szép volt a kilátás, bár csak a környező fák tetejét láttuk, csodás panoráma tárult szemünk elé eme remek kilátópontból. A hatalmasra nőtt fák foglalták keretbe az árvalányhaj-óceánt. Elértünk egy újabb erdőtelepítéshez és gyalogoltunk a bokasüppedős homokban, közben jobbról már éreztük a meleg napsugarakat. Becsatlakoztunk egy dűlőútba, ahol újabb pihenőt tartottunk. Jól esett egy kicsit a „hirtelen” jött meleg és homok után. Középen füves úton haladtunk, közben láttunk egy-két tanyát is, majd elértük a határdűlőt, mely a Kiskunság határán halad. Innen pár méterre áll egy határkő, amelyet szinte kötelező jelleggel megtekintettünk. A kő egy elég robusztus darabocska és még nagyon jó állapotban van.
A dűlőút nagyjából egyenesen halad, de azért kis törések vannak benne. Annak ellenére, hogy hol sűrűbb, hol ritkább mellette az erdő igen hangulatos. A határútról letértünk megnézni a Csonka-tanyát és a hajdanán itt lakók által állított Csonka-keresztet. A tanya előtt tartottunk egy újabb kis pihenőt. Visszatértünk a fentebb említett földútra és jobbra fordultunk. Kicsit monoton gyaloglás következett, de a táj folyamatosan változott. Volt nagy területen kivágott, de újra telepített erdő, illetve egy darabon a földút el volt szántva, így nehezebb volt rajta lépkedni. Már majdnem dél volt, mikor egy nagyobb parcella telepített erdő kis fái között lépkedtünk, immáron már sűrű homokban. Szerencsére megérkeztünk egy újabb magaslat környékére és itt már az erdő is elegendő árnyékot adott, illetve volt homokmegfogó aljnövényzet is. Emelkedni és kacskaringózni kezdtünk a fák között, sokszor kicsit lehajolva sikerült az ágak alatt elhaladni. És felértünk a Bú-hegyre. Itt ebédszünetet tartottunk, közben „felderítő” társunk harmadmagával elment, hogy megkeressen egy régi határpontot amit sikerült nekik becserkészni.
Mikor visszaértek, „tábort” bontottunk és lecammogtunk a Bú-hegyről. Kitaposott ösvény, szekérút most nem igen volt, hanem csak toronyiránt vágtunk az erdőn keresztül. Így érdekesebb és izgalmasabb volt, és persze látványosabb, hiszen fák már szinte teljes díszükben pompáztak. A kis vadtúrának célja is volt: megtaláltunk egy újabb határkövet, amely hasonló állapotban van, mint a korábbi. Erdősáv árnyékában haladtunk egyik szekérúttól a másikig, kanyarogva a sűrű homokba süppedve. Ezen a szakaszon kisebb-nagyobb erdőfoltok váltották egymást. Itt már csak kullogtunk a melegben és a homokban, de azért gond nélkül, bár elég szomjasan értünk be Kunbaracs szélső utcájába. Elhaladtunk a „tölgyespark” mellett, ahol egy kútnál felfrissítettük magunkat. Innen már csak pár lépésre volt a Presszó, ahová most is betértünk egy kis hűsítő jégkrémre, üdítőre. Innen mindenki a reggeli útvonalon hagyta el a túra helyszínét.
A mai túra kicsit kivett erőnkből, ami a több és sűrűbb homoknak és a napsütésnek volt köszönhető. Sok volt a telepített akácerdő, de a borókás, a gyöngyvirágos tölgyes és a Bú-hegy, a lágyan lengedező árvalányhaj mező, mindezt feledtették. Szívünk felüdült, testünk kifáradt. De annak ellenére, hogy majd 16 kilométert gyalogoltunk, megérte, és természetesen, a hatalmas tölgyesek újabb barangolásra csábítanak, és visszavárnak, hiszen a hívogatóan szép Kiskunság ezernyi arcából csak az egyiket fordította felénk. A Bú-hegy környékén pedig érdemes kicsit az erdő sűrűjébe hatolni, hogy csodás titkokat lelhessünk."

Szőke Tímea (Dabas)


Ezen a napon együtt túrázott
: Balog Csaba, Bujdosó Petra, Dömötör Zsolt (Kecskemét), Gondos Máté (Ladánybene), Nagy Erzsébet (Kecskemét), Popovics Zsuzsa (Kecskemét), Szekeres Zoltán (Kerekegyháza), Szőke Tímea (Dabas), Török Mária és Varga Istvánné Borika - plusz két fő Kecskemétről.


 

Csoportkép a szoborparkban Egy őslakos A védett tölgyes park Viszatekintés Akácos úton Virágles
Árnyékból a fényre Borókásban Nyárfa, magában Jelünk Sűrű fenyves szélén Tölgyesbe érünk
Romtanya Melléképület A védett gyöngyvirágos tölgyes Szent István-tölgy Sűrűség "Öreg tölgy"-nél
Félhomályban Akadályverseny 1. Akadályverseny 2. Fenyők Pihenő Újra a borókásban
Árvalányhajas... ...dombokon... ...haladunk tovább... Zsóka első túrája velünk Sok a kidőlt fa errefelé Marcsi és Petra
Határkő a Kiskunság határán Újabb kihalt udvar Csonka-tanya Ebéd Csonka-kereszt Módos tanya...
Ismét szép mezőn Beszántott úton Útban a Bú-hegyre Kanyargunk felfelé Bú-hegyen Tovább megyünk
Újabb kövek nyomában Petra és egy határkő Ismét Baracson A reggeli park délután Vizet! 1. Vizet! 2.

 

 

 

a

"Örülj a tavasznak! Földanya gyermeket vár." (indián közmondás)

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz