|
(423.) HATÁRJÁRÁS KISVÁRDÁN
Időpont: 2013. október 31. csütörtök
Útvonal: S
Táv: 15 km
"Már
régóta terveztük, hogy Kisvárda környékén is túrázzunk
egyet és végre eljött a pillanat. Igaz ugyan, hogy az
Alföldi Kék is itt megy keresztül, de az nem kínált
olyan lehetőséget, mint a határjárás. Elhatároztuk, hogy
több túra alatt végigjárjuk Kisvárda közigazgatási
határát, hátha találunk határjeleket. Kissé hűvös ámde
napos időre ébredtünk és 9-kor el is indultunk az
állomás felé. Áthaladva a vasúti síneken, a Temesvári
utcán hagytuk el a lakott területet. Mire az utolsó
házak is eltűntek már szélesebb földúton haladtunk és
kissé feltámadt a hűs szél is. Nagyobbrészt művelt
földök között bandukolva lettünk figyelmesek egy
háromszögelési pontra, amelyet muszáj volt bemérni.
Visszatérve a földútra több lekerített vízműi terület
mellett haladtunk el, majd megérkeztünk az Ajaki
határvonalhoz. Egy erdei út és egy keskenyebb
koronaakácsor jelölte a határvonalat, de más egyéb jelet
egyenlőre nem láttunk. Viszont egyre több kisebb és
nagyobb őzláb gombát fedeztünk fel az akácok „lábainál”.
Immáron középen füves földúton értünk el a Kisvárda -
Ajak - Anarcs hármas-határponthoz, de egy félig
elbontott dombon kívül mást nem találtunk. A dombon sem
leltünk semmi határjelre utalást, egyedül egy kis
földbeásott kis betonoszlop hirdette a határpontot. Ez a
kis betonkocka pedig valószínű egy modernebb
határjelölő, mint az amit mi remélve kerestünk.
A határvonal balra fordult egy kissé emelkedő,
akácleveles földút mentén. Innentől több betonoszlopot
láttunk, nagyobbrészt a határvonal töréspontjain. Egy
idő után kénytelen voltunk a koronaakác sor mögé bemenni
az erdőbe, mert a határ eltért a földút irányától. A
Hintós-hegy lábánál haladva keresgéltünk, de egyenlőre
csak őzláb gombát találtunk, de azt elég sokat és
némelyik szinte óriás volt. Aztán találtunk egy érdekes
követ, amely ugyan nem volt a földbe ásva és nem sokkal
volt nagyobb a hátitáskánál, de mégsem tűnt
betondarabnak. Inkább valamiféle mészkő lehetett, de
elég fura volt itt ahol még egy tanya sem volt a
közelbe. Továbbhaladva fel-le ingáztunk az akácosban és
újra találtunk egyet a korábbi érdekes kőből. Az előző
lehetett véletlen, de ez a második már lehet inkább
utalt valami határjelre. De ezen sem voltak semmiféle
jelek és hasonló nagyságú volt, mint az előző. A
GPS
alapján mutatott határvonalat elég jól tudtuk követni és
egyre nyilvánvaló vált, hogy a kb. 1-2 méter széles
koronaakác jelöli a határvonalat. Az egyik felén
szántóföldek húzódtak a másik felén meg akácerdő, mégis
az erdőben is jól kivehető volt a nyomvonal, a 90 fokos
törések meg még impozánsabb látványt nyújtottak. Az
egyik ilyen töréspont után, már a Kis-hegy alatt járva,
letelepedtünk a határvonal mellé és reggelizünk egyet.
Én felmentem a közeli magaslatra, de nem találtam
magasságpontot. A koronaakác alatt már barna elszáradt
levelek voltak, míg mellette az akácerdőbe több helyen
ahol ritkább volt ott még zöldellett a fű. Így az erdő
aljának színe is megmutatta néha határvonalat. A fák
között menve már nem éreztük a szelet és egyre melegebb
lett.
Hamarosan elértünk egy nagyfeszültségű vezetéket, ahol a
korona akácvonal látványosan véget ért, ami annak a jele
lehet, hogy a vezetéket később telepítették, mint a
„határjelet” képező akácsort. Átmenve a vezeték alatt
már egy kicsit szélesebb sor jelölte a határvonalat,
amely kissé egybemosódott az akácfákkal. Elértünk a
betontelephez, de sajnos nem vezetett át rajta út, így
kénytelenek voltunk megkerülni azt. Egy szántóföld
mentén értünk ki az Anarcsra vezető műútra, majd azon
tettünk meg pár méter, hogy vissza tudjunk térni a
határvonalra. Egy almás mentén, egy földúton vezetett a
vonal, majd ezután izgalmasabb terepviszonyok
következtek. Fel kellett menni a temető mellett lévő
Farkas-hegyre, de itt már a fiatalabb akácbokrok elég
sűrűn voltak, így nehezebb volt utat találni. A hegy
gerincén haladtunk, mígnem észrevettük, hogy itt egy
homokbánya lehetett régen, mert a hegy egyik oldalát
elhordták. Egyre nehezebb volt a határvonalat követni a
szúrós bokrok között. Az anarcsi műút előtti szakaszon
is akácerdőben mentünk, de ott nem voltak ilyen
gondjaink jól tudtunk haladni. Szerencsére azért voltak
úgymond pihentető szakaszok is, amikor csak térdig érő
fűben kellett felfelé menni a dombra. A dombról azért
volt kilátás a temető felé és környékére, itt láttunk
meg egy őz családot amint, valószínű kissé eltévelyedve
a temetőn keresztül próbáltak kiutat találni.
Igyekeztünk a határvonalat követni, de ez sokszor csak
úgy sikerült, hogy kisebb-nagyobb kerülőket kellett
tenni. Itt is meg volt egyébként a koronaakácsor, de már
jobban beleolvadt a környezetébe. Erre a dombra, csak a
vadállatok, vagy a kíváncsibb emberek jönnek fel, amit
onnan lehetett tudni, hogy a hegy, vagy domb egyik
oldalán azért egy jártabb ösvényt is lehetett látni, de
ott inkább magasabb fű és kevesebb akác volt.
Mivel itt sűrűbb volt az erdő nehezebb lehetett a
határvonalat követni, de a
GPS
jól mutatta merre kell mennünk. Szinte hirtelen szőlős
telek mellett találtuk magunkat és ügy tűnt ezeken megy
keresztül a követendő vonal. De majd 90 fokban kanyart
vett és éppen elhaladt egy telek mentén. Az elmúlt óra
nehezebb terepviszonyai után kicsit a könnyebb utat
választottuk és kimentünk az erdő szélére, de alig
voltunk pár méterre a határvonaltól. Egy nagyobb
homokdombon találtuk magunkat, amin át kellett menni.
Már korábban is érzékeltük, hogy meleg van, de ezen a
dombon kis túlzással napozni is lehetett volna. Azért
volt némi panoráma Anarcs felé, de inkább csak földeket
és nagyobb erdőfoltokat lehetett látni.
Egy nagyobb vaddohány folt mellett menve tértünk vissza
a határvonal közelébe, illetve mikor már ritkább volt az
akác magára a vonalra is visszamerészkedtünk. Ekkor
vettük észre, hogy az eddig szélesebb koronaakácsor
keskenyebb lett és mintha egy kisebb árok két oldalán
húzódna. A kis betonoszlopok néhol az árok közepén, vagy
annak egyik oldalában voltak fellelhetőek. Itt valószínű
határárok is jelöli határt, de halmokat, ahogy eddig
most sem találtunk. Kissé hullámzó volt ez a szakasz, és
néhol egy szélesebb erdei út is megjelent mellettünk.
Elérkeztünk a műhold képeken is jól kivehető nagyobb
szántóföldhöz, de még mielőtt kértünk volna egy
vadetetőt találtunk. Két föld határán gázoltunk át a
„tisztás” túloldalára, ahol beérve a fák közé kis
pihenőt tartottunk. Innen egyébként a kis völgyre és a
közeli dombokra remek kilátás nyílott. Ezután csak néha
akadtunk kis betonoszlopokra és határakác is teljesen
eltűnt. Ráadásul egy erdőirtás mellett is elhaladtunk
ahol minden jel eltűnt. Az erdő ritkább volt ugyan, de
kissé hullámzó, lévén, hogy a Göncze-hegyen mentünk.
Elérkeztünk a Kisvárda - Anarcs - Pap
hármas-határponthoz, de egy nagyobb erdőirtásos
területen kívül mást nem találtunk.
Ezután is megmaradt utunk hullámzó jellege és ismét
nehezen lehetett eldönteni, hogy egy akácsor, vagy egy
árok jelöli a határvonalat. Főleg úgy, hogy egy darabig
az erdőirtás miatt nem tudtuk a vonalat követni. Miután
véget ért az erdőirtás ismét mindkét oldalon erdő vett
körül minket és a határvonal kettőssége továbbra is
megmaradt. Mi csak kerülgettük az akácfákat és
igyekeztünk minél szorosabban a vonal mentén menni.
Baloldalon egy szántóföld és a túloldali domb vonulata
színesítette kicsit a tájat. Elértünk egy elkerített
területhez és itt ebédszünetet tartottunk. Már eléggé el
voltunk fáradva, mivel lábainkat folyamatosan emelni
kellett a kidőlt fák, vagy lehullott ágak, vagy éppen a
magasabb fű miatt. Folytatva utunkat immáron széles
füves úton mentünk, amely egy kicsiny határtörésnél már
földútban folytatódott. Innen igencsak szép látványt
nyújt a koronaakácsor, mert itt már elég nagyra nőttek.
A bal oldalán szántóföldek, jobb oldalán pedig egy
kövekkel leszórt földút és egy almás ültetvény volt
látható. Egy idő után jobb oldalon egy napraforgó tábla
volt, amit már learattak. A határvonal élesen jobbra
kanyarodott, két szántóföldet elválasztva. Annyira nem
volt sűrű itt már az akácos, mert több helyen is át
lehetett járni rajta, illetve több őzláb gombát láttunk
ismételten. A szakasz végénél ismét volt egy töréspont,
no meg egy nagyobb betonoszlop. Sajnos Zsolt által
jelölt határjeleknél csak két betonoszlop volt, amit
szintén nem régen állíthattak.
Egy búzatábla mentén értünk ki a Papra vezető műútra és
mivel elég kimerítő volt a mai nap úgy döntöttünk, hogy
itt bejezzük be a határjárást. A műút mentén
gyalogoltunk be a Hármasúti elágazásig, majd a
vasútállomáson keresztül, a régen sokszor megjárt
útvonalon tértünk haza.
Valahol sejtettük, hogy nem lesznek olyan látványos
határjelek, mint a Kiskunságban, de azért a rejtettebb
helyeken reméltük, hogy találunk valamit. Annak
ellenére, hogy több helyen is szántóföldek húzódnak a
határvonal mentén, még a dombosabb helyeken is elég
szépen fennmaradt a koronaakácsor, ami ennyi kilométer
után kijelenthető, hogy itt ez a határvonal. A bejárt
szakasz nagy részében nehezen átjárható és igencsak
magasra nőtt bokorcsoportokból áll. Kíváncsian várjuk a
folytatást, hogy mit találunk majd."
Szőke Timi és Csonka Zoli (Dabas)
Ezen a napon együtt túrázott:
Csonka Zoltán (Dabas) és Szőke Tímea
(Dabas).
Képek a túráról:
ITT.
(az első 24 fotó kisvárdai, a többi a
Zemplén)
|
