|
(403.) HELYISMERETI TÚRA LAJOSMIZSÉN
Időpont: 2013. június 22. szombat
Útvonal: Táborfalva - Megyehatár - Fehér-tó -
Mizsei Óriás - Pusztatemplom - Pap-bolt
Táv: 11 km
1.
BESZÁMOLÓ
"A mai napról
írni egyszerre nehéz és könnyű is. Nehéz, mert ismét
csak nem volt egy egyszerű hét, a létszám összehozása
akadozott, akik ígérték, hogy jönnek, vagy
visszajeleznek arról, hogy jönnének-e, nem tartották be
a szavukat. Nem az első ilyen helyzet ez. Úgy látszik,
nem várhatunk többet az emberektől. Ráadásul, ha ez nem
lett volna elég, az elviselhetetlen hőség miatt többször
módosítani kellett az eredetileg kint alvósra tervezett
programot, a legminimálisabbra: egy rövid túrára és egy
laza délutáni ebédre. A pörköltet már péntek délután, 36
fokban megfőztük, persze bográcsban, ami alaposan
kivette az erőnket.
Ilyen előzményekkel ébredtünk szombat reggel. Zsolti
elaludt, így Táborfalván vártuk be, de 8-kor végül mégis
elindultunk a falu széli kis bolttól a Pusztavacsi-redő
szélén, hogy a megyehatáron a Fehér-tóig, onnan pedig a
Pusztatemplom érintésével a Pap-boltig gyalogoljunk.
Már reggel nagyon meleg volt. A hét elején még
lehűlést és 28 fokot ajánlottak útravalónak, aztán mégis
35 fok lett belőle. Az út nagy része erdőben, árnyékban
halad, így is érződött azonban, fázni ma se fogunk.
Romos tanyák és felújított, vendégháznak, nyaralónak
használt régi épületek között kutyagoltunk - mert
túrázásnak ezt nehezen lehetne nevezni.
Miután az első kilométerek a régi Kiskunság határán
vezettek, két határkövet is találhat errefelé a
látogató, melyeket Jászberény városa állíttatott fel
1834-ben. Eddig legalább is azt hittük, csak kettő van,
de egyszer csak az akácok között, észrevettünk egy
harmadikat is! Nagy volt az öröm, azonnal alaposabban is
szemügyre vettük, méregettük-fényképeztük.
Ez a rész, ahol jártunk, Mizse legeldugottabb része,
erre csak az jár, aki eltévedt. Az egyik tanyában
lovasudvar, a másikban vendégház. Talán éppen az
érintetlen erdős környezet miatt ilyen népszerű vidék ez
a nagyvárosiak vagy a külföldiek szemében. Az egyik
ilyen helyre, a nagyon szépen felújított és gondozott
udvarral bíró Virág-tanyára be is tértünk. Itt székely
emberekkel is találkoztunk, akik vendégségbe jöttek,
mert már unták a Kárpátokat és a fenyveseket, hiányzott
nekik egy kis homok és akác... És mint székely emberek,
azonnal kínálni kezdtek minket, előbb köményessel, majd
meggyessel. Mindkettő nagyon finom volt!
A Fehér-tó medre alig volt csak kivehető, mert a fűfélék
benne annyira felnőttek, hogy nem látszott a part vonala
a túl oldalon. A tótól a Mizsei Óriás felé vettük az
irányt.
Sokadszor jártunk már erre, ritka lehet az a
csoport, aki lakóhelyén ennyit gyalogolt már, mint mi,
de ezt a részt sosem unnánk meg. Annyira szép a Mizse,
hogy elmondhatatlan. Kiérve az egykori Sáfrány-földre,
ugyancsak térdig érő fűben-virágban gyalogoltunk, egy
néhány éve még járható szekérúton, mely mentén kivágták
az összes olyan fát, amire mi egykor a jelzéseinket
festettük. Bármennyire is fontos az anyagi
haszonszerzés, a fa tisztességes vagy tisztességtelen
kivágása, gondolhatnának már csak sportszerűségből is
arra, hogy azok a
ZÖLD SÁVOK
valakiknek bizony utat
mutathatnak, ha erre jár - pontosabban most már nem
mutatnak senkinek semmit...
Megérkezve a Mizsei Óriás nevű, hatalmas és
nagyon öreg tölgyfa alá, ismét csak nem győztünk ámulni
a fa méretein, és élveztük enyhet-árnyékot adó lombsátra
alatti pihenés lehetőségét. A kinti hőmérséklethez
képest, itt hűs még hűs szellő is lengedezett! Nagyon
nem akaródzott, de tovább kellett menni.
Balról mellőztük a Sáfrány-fát, majd rövidesen kiértünk
a civilizációba visszavezető Kónya-dűlő széles, gyalult
homokútjára. A Bartal-, majd az Almási-kereszt felszínes
szemrevételezése után már csak néhányan mentünk fel a
Pusztatemplom-dombra, a többség az enyhet, hideg
innivalót kínáló Papbolt felé lépegetett. Az utolsó
néhány száz méter nehezen akart elfogyni, de csak
elfogyott.
Hárman, fiúk átmentünk falvára az ott hagyott
kocsijainkért, majd egy kis pihegés után bementünk a
faluba, ahol már várt minket az előző nap főzött csülkös
körömpörkölt, krumplival és kovászos uborkával.
Aki ma nem jött el velünk, vagy még válaszra sem
méltatott, nemcsak a táj szépségeiről, az erdő
csendjéről és nyugalmáról mondott le, de egy jó ebédről
is..."
Minden rokonom!
Sántaőz
2.
BESZÁMOLÓ
"A mai napon 7-re kellett átérni a
törzshelyünkre ahonnan egy autót kivittünk a
Pap-bolthoz, hogy délután legyen mivel
visszamenni Táborfalvára, majd két
autóval átrobogtunk Táborfalvára, ahol a
buszmegállóban megvártunk elaludt
túratársunkat, Zsoltit. 7:58-kor már
elindultunk mai túránkra, amely végül is a
leendő
ZÖLD SÁV
jelzés útvonalán haladt.
Az idő már ekkor meleg volt így nem igazán
várhattunk a túra idejére csapadékot. Mai
napon régen látott Gábor és Ircsike is
velünk tartott. Pusztavacs-Örkény-Lajosmizse
régi hármas-határhalmát követően már
szerencsére hűs erdőben haladtunk, bár azért
többször volt, hogy fejünk felől eltűnt a
„tető”. Az út maga mondhatni egyhangú, mert
egy hosszú kis töréseket alig tartalmazó
középen füves erdei útról van szó. No de mi
nálunk nincs olyan, hogy egyhangú, mint
ahogy ezen az úton sem. Az út mentén
imitt-amott régi és felújított tanyák
lelhetőek fel, illetve két régi határkövet
is fellelhet az, aki nem csak az orra elé
néz. Így tehát az erdő alját fürkészve,
messziségbe előre bámulva, illetve a napos
részeken az árnyék után sóvárogva fel sem
tűnt, hogy már hosszú percek óta nem volt
kanyar. Bal oldalunkon kerítés jelzi a
pusztavacsi erdő határvonalát, ahová néhol
jobban be lehet tekinteni a turisták elől
elzárt területre. Imitt-amott hatalmas fák
jelzik, hogy látnivaló ott is akadna bőven.
A földút egyébként a megyehatár vonalán
halad. Egy szakaszon utunk derékszöget írt
le és visszatérve a határvonalhoz pár métert
megtéve egy eddig számunkra is rejtett újabb
határkövet találtunk. Ezt követően úgy
lestük az erdő alját mintha valami támadást
várnánk az erdő alól, de sajnos újabb kőre
nem bukkantunk, pedig valószínű még lehet
egy-két darab, de a sűrű erdő és
aljnövényzet miatt a kőkeresést téli
időszakban érdemesebb végezni. Elértünk egy
igencsak szépen felújított és kisebb
pihenőhelyként is funkcionáló tanyához, a
Virág-tanyához. A tanya remek kikapcsolódást
nyújt azoknak akik pihenésre vágynak, így
volt ez azokkal is, akik itt voltak és
frissítő nedűkkel kínáltak minket ott
jártunkkor. Egy kerti csapnak köszönhetően
kicsit lemostuk az út porát és
felfrissültünk.
Továbbhaladva elértünk a Fehér-tóhoz, majd a
jelzést követve lekanyarodtunk egy dűlőútra.
Bő 20 perc után balra fordultunk és akácos
közepette sétáltunk, mígnem egy erdőirtás
területére értünk, ahonnan már látszott a
környék nagy öregje, a Mizsei-óriás. Az
errefelé túrázóknak szinte kötelező célpont,
nemcsak azért, mert van pihenőpad és asztal,
hanem mert a nagyságát mindig érdemes
megcsodálni. No de addig el is kellett
jutnunk az igencsak elveszőben lévő
útvonalon. Magas, pár centis
akáckezdemények, majd nagyobb bokrok között
kerestük az utat az Óriás felé, de végül
beértünk a hűs árnyéka alá (10:40). Igencsak
megizzadtunk a napon és már csak gondolatban
volt meg a tanya frissítője. Itt kicsit
pihentünk és körbejártuk a „kis facsemetét”.
Folytatva utunkat átvágunk a vaddohányok
között, fejünkre kapva ismét egy kis
napsütést, majd egy szekérútra értünk,
amelynek a végén jobbra fordultunk.
Elhaladtunk a Vackor-fa mellett, majd
következett a kis gyilkos szakasz: a
Bartal-kereszt és a Pap-bolt közötti 1,3
kilométer a tűző napon. A csapat már annyira
kimerült a naptól, hogy Pusztatemplomot
ezúttal csak az útról csodáltuk meg, mert
nem mehet el itt úgy az ember, hogy ne vetne
rá egy pillantást. Egy kis dombon álló
faldarab legalább is az érdekteleneknek. De
annak akit érdekel, egy kis történelem és a
múlt árnyéka. A dombról remek kilátás nyílik
Táborfalva felé és érdemes itt egy
naplementét és egy éjszakát is eltölteni.
Szerencsére nem sokkal dél után megérkeztünk
a Pap-bolthoz.
Elmentünk Táborfalván hagyott járműveinkért,
majd Csabáékhoz robogtunk, ahol finom
csülkös körömpörkölt várt ránk."
Szőke Timi és Csonka Zoli (Dabas) - Petőfi
Túrakör
Timi és Zoli képei
ITT.
Ezen a napon együtt túrázott:
Balog Csaba, Csonka Zoltán (Dabas), Dömötör
Zsolt (Kecskemét), Kondorosi Cintia, Mátyás Gábor
(Kecskemét), Nagy Irén és Szőke Tímea (Dabas).
|
