FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL  CSOPORTKÉPEINK  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  PANORÁMAKÉPEK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  JÁRÓFÖLD  LINKEK 


(384.)  ESSŐI HATÁRJÁRÁS


Időpont: 2013. február 16. szombat
Útvonal: Tatárszentgyörgy - Temető - Vörösmarty utca - Háromhatár - Gyóni-buckák - Gyón
Táv: 15 km
 

"Indulás: 6:30-kor keltünk és 7:30-kor indultunk el Tatárszentgyörgyre.
A mai nap ismét határjárásra adtuk fejünket, de most sem céltalanul bolyongtunk. A találkozó Tatárszentgyörgyön volt a templom melletti kis utcában 7:45-kor. A négy autóból összesen 9 fő várta, hogy Pestről megérkezzen 10. túrázónk is, Szalkai Gábor személyében. Őt azért is említem név szerint, mert eddig csak Dömötör Zsolt éves vacsorán mutatott képein láttuk és jó volt személyesen is találkozni azzal, akivel a Kárpátok csúcsain, vagy éppen a Balaton jegén tette meg a kilométereket. Az idő kicsit borús volt és hűvös, de hát februári reggelen ne is várjunk 15 fokokat.
8:00 órakor elindultunk Dabas felé és a temetőnél máris használni kezdtük kis masináinkat. Szerencsére nem kellett a kerítésnél ácsorogni, hanem be is lehetett menni. A temető jellegzetessége és talán érdekessége is, hogy minél magasabbra mentünk annál régebbi sírokat találtunk. A temető egy kisebb dombon helyezkedett el és annak északi alsóbb felében voltak a mai kornak megfelelő sírok. Megjegyzem a többünk által lefényképezett és nagyobbrészt a domb tetején lévő sírok szebbek voltak, még akkor is, ha az éppen egy nagy kőtömb volt, alig kivehető felirattal, vagy már elkorhadt két fadarab. A temetőt elhagyva balra fordultunk, majd a Vörösmarty utcánál jobbra. Az utca Esső régi határvonalán húzódik, amiről az itt lakók vélhetően semmit sem tudnak. Az utca végénél végre már földúton gyalogolva értünk el egy dombhoz, vagyis egy hármashatárhoz (8:38). Ennek „kővel” fogható jelét nem találtuk így továbbmentünk északi irányba. A földút egy tanyához vezetett, de mi a régi essői határvonalat követve továbbmentünk és egy másik tanya területére értünk. Már majdnem sikerült észrevétlenül áthaladnunk rajta mire a gazda megállított minket. Először bizalmatlanul méregetett minket, de aztán sikerült meggyőzni, hogy mi csak „átjáró természetjárók” vagyunk. Annyira felkeltettük mai túránk útvonalával és látnivalóival érdeklődését, hogy velünk tartott volna, ha nem kell az állatokra vigyázni. Továbbhaladva egy akácoson átmenve egy dombra másztunk fel és hamarosan egy újabb halomhoz értünk, amelyen csak egy HP pontot találtunk. A kilátás viszont már kezdett alakulni. Egyre nagyobb területen lehetett látni az erdőt és a pusztább részeket. Az idő is kicsit enyhült ekkorra. Elértük a XX. számú csatornát, melyen átvezető hídon egy nagy fatuskó képezte a kapu szerepét. Itt megálltunk egy rövid ideig, hogy hivatalosan bejelentsük belépésünket a Lőtérbe. Hát igen a mai túra egyik érdekessége az volt, hogy engedélyt kértünk az MH Bakonyi Harckiképző Központtól a területen való be-, illetve áthaladáshoz. Ennek eleget téve engedéllyel a kezünkben, telefonon történt lejelentéssel beléptünk a Lőtér területére (9:10).
Ezen a részen még inkább pusztai jellegű volt a táj kisebb-nagyobb erdőfoltokkal, viszont dombok is voltak szép számmal. No de mi a dombok mögött mást is láttunk, mégpedig azt, hogy némelyik határhalom volt régen, s talán mostanában is. Egymás után két halmot is „megmásztunk” és a másodiknál az egyik fán lévő tábla alapján kiderült Tunéziában vagyunk. No persze nem, de kicsit vicces volt. Ezután egy füves úton haladtunk majd betértünk egy „öbölbe” a fák rejtekébe. Itt egy határkövet kerestünk és meg is találtuk, bár csak feltételezhettük, hogy az volt, mert nem igen volt rajta ismertetőjel. Ezután az erdő szélén, majd a fák között haladtunk a régi határvonalon, illetve ahhoz közel. Egy régi lövészárok végén figyeltünk fel egy határkőre, amely egy császári határkő lehetett. Tovább bolyongva az erdőbe csak lestük a köveket. Kicsit nehéz volt, mert rengeteg volt a hátrahagyott tuskó, de ez így volt izgalmas. Kincset kerestünk és nem az előttünk álló utat néztük. Jobbra-balra tekintettünk és szinte végigpásztáztuk az erdő alját. Végül is a télies aljnövényzeten kívül nem sok érdekeset láttunk, na de annál biztos többet, mintha az erdő szélétől 100 méterre suhantunk volna el. A természetjárásban néha el kell hagynunk az ismert utat, és be kell merészkedünk a sűrűbe, persze ésszel, hogy minél kevesebb kárt okozzunk. Végül is a GPS-einken kívül a ténylegesen bejárt utat pontosan mi sem tudnánk újra végigjárni, de hát pont ugyanott menni kétszer vagy többször nem is jó, vagy mégis?
Az erdő rejtekében járva akadtunk rá végre egy kőre, de nem is akármilyenre (9:57). Egy kő, amelynek egyik felén GY, a másik felén Ö betű állott 1939-es évszámmal. Gyón és Örkény határán álltunk és nekem, mint gyóni lakosnak ez igazán érdekes volt, hogy ilyen is van. Korábban csak a budapesti határkövekről hallottunk, de mióta a Túrakörrel járunk túrázni, kicsit többet tudunk a másoknak csak egyszerű kövekről. És lám itt is volt egy, amely már majd 74 éve jelzi a határvonalat, és biztos erről sem sokan tudnak. De mi megtaláltuk és ezáltal kikerült az ismeretlenség homályából. Továbbhaladva egy újabb követ találtunk kicsit jobban betemetődve. Az Ö betű már nem volt felismerhető, de a GY és az évszám igen. A kövek helyeit, mint a múltkori túrán is csak sejtettük hol vannak és reménykedtünk, hogy találunk is. Végül is aki keres az talál, de nekünk nem csak egy strigulát jelentettek ezek hanem értéket képviseltek és azzal is érnek fel. Az élményeket megoszthatjuk másokkal, akik ha befogadóak és érdeklődőek tágulhat ismeretségük, no meg ezáltal jobban terjed a híre is tevékenységünknek. Persze mi mindezt nem anyagi elismerés fejében tesszük hanem, hogy felhívjuk az emberek figyelmét, hogy a természet nem csak fákból és mezőből áll. A követ elhagyva kimentünk a füves útra és elérkeztünk egy újabb, nagyobb halomhoz (10:15). Itt egy HP pont volt, de ez attól volt jellegzetes, hogy ezt Dömötör Zsolt barátunk helyezte el. A halomról remek kilátás nyílt déli irányba. A nap sugarai is már erősebben sütöttek így a reggeli még jobb hangulatban telt el, miközben meghallgattuk a HP pont elhelyezésének történetét.
Miután mindenki felfrissült egy kicsit egy kis erdősávon mentünk keresztül, majd dombosabb táj következett. Egy nagyobb bokorcsoportban határkövet kellet volna keresni, de annyira átjárhatatlan volt, hogy nem tudtunk behatolni, pedig ketten kísérletet is tettek rá. Középen füves út vezetett minket be a sűrűbb erdőbe ahol egy jelfát találtunk. A fa felső része már kopasz volt, mintha kővé dermedt volna, az alsó felén pedig tele volt laskagombával. Továbbhaladva egy kidőlt fa állta utunkat, amely olyan volt mintha fagyott állapotba dőlt volna ki és darabokra tört. A következő kanyarulatba egy kétágú fenyőóriásra lettünk figyelmesek, mely mint a világító torony állott az erdősáv szélében. Ennek mentén balra fordultunk és egy kisebb tisztáson megálltunk napfürdőzni. Olyan jó idő volt, hogy kis túlzással napozni lehetett volna. Na de mi a határvonalat akartuk követni, de a sűrű bozótos utunkat állta így vissza kellett fordulni (11:05). A fenyőfánál balra fordultunk és füves úton haladtunk, amely a kicsit fás-bokrosabb részbe vezetett minket. Itt Zsolti és Gábor bementek a sűrűbe határkövet keresni, mi pedig pihentünk egy kicsit. Aztán jött a hang a fák közül, hogy találtak követ és nem is akármilyet. Nem kellett kétszer mondani és a sűrű ágak, fák közé vetettük magunkat, majd megláttuk a mai nap talán legnagyobb kincsét: egy határkövek K und K felirattal (11:20). Hihetetlen, hogy ilyen jó állapotban találtunk rá és szinte érintetlenül állott ott várva, hogy rátaláljunk. El is felejtettük, hogy mennyi bokor szúrt meg minket, amíg meg tudtuk közelíteni, hogy pár percet elidőztünk mellette.
Innen a bokrok között mentünk tovább és egy jó állapotban lévő HP pontot találtunk. A kilátás szép volt annak ellenére, hogy inkább csak erdőt és a fák tetejét láttuk. Lementünk egy földútra majd a pihenőnél maradt társainkat bevárva jobb irányba indultunk tovább egy szélesebb földúthoz érve. Elindultunk bal felé, majd többen visszafordultunk, hogy a kereszteződéstől pár száz méterre lévő határkövet megkeressük, de sajnos nem találtuk. Folytattuk utunkat, majd egy erdőirtás szélében jobbra kanyarodtunk. Hatalmas területen vágták tar kopaszra az erdőt. Egy magasles is ennek köszönhette, hogy észrevehetővé vált, mely kackiásan magasodott a fák fölé. A les után pár méterre balra kanyarodtunk, de egy erdészbe botlottunk, aki autójával és kutyájával járta az erdőt. Éppen ekkor két crossmotoros is érkezett, aki vélhetően nagyobb „falatnak” bizonyultak nálunk és azokkal foglalkozott inkább. Mi továbbmehettünk mondván, hogy majd utolér minket. A következő kereszteződésnél egy kicsit megálltunk tanakodni, mert valahol itt vezetett régen a környékbeli majorokhoz egy a hernádi vasútállomásról jövő szárnyvonal. De sajnos csak nagyjából tudtuk a vonalát megállapítani, jeleit nem láttuk. Továbbmenve egy erdei pihenőt találtunk (12:13), ahol egy-két pad és egy gémeskút is volt, amiben vizet is találtunk. A helyet semmi nem jelölte bár lehet itt majd lesz valami, mert egy információs tábla kezdeményt is kihelyeztek már.
Kiértünk egy keresztúthoz, amin jobbra kanyarodtunk. Vegyes erdő mentén mentünk és nekem egyre ismerősebb volt, hogy én erre már bicikliztem tavaly május végén, de valahogy akkor más volt a táj. Jobb oldalon nagyobbrészt fenyőredő kísért minket. Lábunk alatt kicsit szilárdabb sűrű homok volt, amelybe az erre járó autók, teherautók néhol mélyebb barázdákat vájtak. Sajnos az erdőpusztítás nyomait itt is megtapasztalhattuk, mert egy jó darabon baloldalon ismét fakitermelés nyomait láthattuk. Jobb oldalon hangulatos fehér nyárak sorakoztak, baloldalon meg a tuskók egy magányosan álló lessel. Folyamatosan közeledtünk egy tanyához és nekem egyre biztosabb lett, hogy erre bicikliztem. Ez akkor vált nyilvánvalóvá mikor a sok kuvaszt megláttam, illetve a Légrádi úthoz étünk (12:46). Innen kicsit buckásabb rész következett és a fenyőerdő átvándorolt a baloldalra. Hamarosan elértünk Segesvári út végéhez és Gyón első házaihoz. Elindultunk az erdő alatti műút felé, de az első elágazásnál letértünk balra. Itt is a jobb oldalon, ezen a szakaszon erdőirtás kísért minket. Kicsit zavaró volt, mert nem igen tudtam beazonosítani, hogy merre is járunk. Aztán sikerült ráismernem, hogy a tavalyi májusi tekerésemkor itt még erdő volt, de akkor ez az út le volt zárva és csak egy kis sávon lehetett haladni. Úgy látszik a fakitermelés miatt újra megnyitották ezt a földutat. A gyóni temető déli sarkához értünk, majd bementünk a temetőbe és átsétáltunk rajta. Kimentünk a Szélmalom utcán és egészen a Gyón, Tatárszentgyörgyi elágazás buszmegállóig, ahol is túránk véget ért (13:29). A busz 15 percen belül jött, így csak a lelkesebbek keresték meg a gyóni zsidó temetőt.
A busz kicsit késve érkezett, de legalább elértük. Búcsút vettünk Gábortól, mi pedig a buszra szállva már 14-kor újra Tatárszentgyörgyön voltunk. Innen átmentünk Lajosmizsére, hogy eleget tegyünk a keresztelős uzsonnai meghívásnak. Meglepődtünk, amikor kiderült, hogy finom leves, kacsasült és túros lepény vár minket. No persze kicsit később az előzőleg megígért kacsazsíros kenyeret is ehettünk hagymával. Nehéz volt ennek a szép napnak és barátainknak búcsút inteni, de ahogy közeledett az este folyamatosan hazafelé szállingóztunk.
A mai nap ismét sikerült kincseket és értéket találni ott ahol sokak szerint nincs semmi. Amíg a semmiben mi ennyi mindent találunk, vagyis inkább meglátunk valamit addig biztos többek leszünk azoknál akik ilyeneket mondanak az Alföldre. Lehet azok csak a dűlő utakon jártak, vagy éppen teljesítménytúrában tettek meg pár kilométert. Azt biztosan állíthatom, hogy Gyón és Tatárszentgyörgy között nem volt eddig semmilyen ilyen jellegű túra. Mi is csak majd 15 kilométert tettünk meg és szinte csak átvágtunk a gyóni erdő rejtekén, de sokfelé lehetne még barangolni. Éppen ezért hangzik el mindig a mi kis mondásunk: ide még visszatérünk. Lehet nem volt annyira izgalmas, mint legutóbbi határjárásunk, de csalódottak sem voltunk. Most is sikerült minden kilométerbe legalább egy olyan dolgot találni amitől a következő ’valami’ megtalálásáig le voltunk kötve, és nem azon gondolkodtunk, hogy mikor jön már egy újabb kanyar, vagy egy egyenes, illetve mennyi van még hátra. A baj csak az, hogy a két település között lőtéri terület is van ahová engedély nélkül nem ajánlott a belépés.
A gyóni erdő szegletén, műúton halad a környék „ismertető útja” a
SÁRGA SÁV jelzés. A jelzés Dabas vasútállomásától indul, átmegy Hernádon, majd Újhartyán, Kakucs, Inárcs útvonalat követve átmegy az Ócsa alatt lévő láperdőn és Ócsai református templomnál van vége. Az útvonal kb. 70%-a műúton halad, kihagyva több érdekességet, látnivalót is. Ez a baj itt a gyóni szakasszal is. Miért nem lehetett egy kicsit bevezetni az erdőbe a jelzést, hogy az ember lába alatt föld és természet legyen ne aszfalt. Sok lehetőség lenne a környéken, de nem tudok ilyen jellegű mozgolódásról. Nem azt szeretném, hogy jelzett turistautak hálózzák be a Dabas környéki erdőket, de lehetne ésszerűbben is vezetni a már meglévőket és több tanösvény jellegű útvonalat is ki lehetne alakítani. Hátha egyszer megéljük ezt is, igaz addigra mi már bejárjuk az erdőket és már sokkal korábban tudunk információt adni annak, akit érdekel."

                                                                                                                                                                                                                                           Szőke Timi és Csonka Zoli (Dabas)


Ezen a napon együtt túrázott
: Balog Csaba, Csonka Zoltán (Dabas), Dömötör Zsolt (Kecskemét), Gondos Máté (Ladánybene), Mikus Edit (Budapest), Szalkai Gábor (Budapest), Szekeres Zoltán (Kerekegyháza), Szőke Tímea (Dabas) és Varga Istvánné Borika.

 

Tatárszentgyörgyön Haladunk a falu főutcáján Temetői kálvária Lator a kereszten! Kriptaszökevény Egy plébános emlékére
Régi sírkövek Vörösmarty utca, Esső határa Háromhatár dombján Bemérés Tehenészet mentén Visszanézve a halomra
Elérjük a katonai területet Illetéktelenek elleni sorompó Esső keleti határán haladunk Üdvözlet Tunéziából Sehol senki... Császári határkő 1.
Gyón-Örkény határjele Gyónon állva Panoráma Borókásban Kétágú fenyő Gábor napozik
Máté Császári határkő 2. (K. und K.) Elhagyjuk a katonai területet Tarvágás hozadéka Itatóvályú Ungváry-major régi vasútjának helyén


 

 

 

a

"Ha a szem nem könnyezett volna, a lélek nem látott volna szivárványt." (indián közmondás)

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz