(390.) ÉDOSZ KINIZSI EMLÉKNAP A NYÍRI-ERDŐBEN


Iõpont: 2013. április 6. szombat
Táv: 11/7/2/1 km


"A mai nap több szempontból is különleges volt. Elsõsorban ezen a napon ünnepelte az Édosz Kinizsi fennállását egy emléktúrával, másodszor pedig érezni lehetett, hogy végre itt a tavasz. Túrakörünk és lelkes tagjai már hagyománynak tekinthetõ módon fõzéssel kedveskedtek az emléktúrán résztvevõknek. A csapat nagyja már reggel 8 órától sürgött-forgott és fõzött a Nyíri erdõben. Mi késõbb csatlakoztunk és mire kiértünk addigra a székelykáposzta már rotyogott az üstben. A hangulat derûs volt, de a napsütés még mindig kérette magát. Amíg a káposzta „fõtt a levében” addig tettünk egy kis körsétát.
Elsõ állomásunk a Szent Hubertus kápolna volt. Amikor egy hónappal korábban az erdõt takarítottuk nem volt lehetõségünk megtekinteni ezt a kis szentélyt, de most belülrõl is megnézhettük. A kápolna kívül-belül fából van és remek kis színfoltot képez a 48-as vértanúk emlékmûvétõl idáig vezetõ zöld gyepszõnyegen. Belépve a kápolnába egybõl valamiféle megnyugvást érez az ember: mintha átlépve a küszöbön nem is a való világban lenne. Belül éppen csak annyi csillogás van amennyi szükséges semmi túlzás, viszont az oltár még így is vonzza a tekintetet. A kápolna egyébként az erdõ szélén áll, így ezáltal is határvonalat képez. Pár percet eltöltöttünk a kápolna csendjében, majd továbbindultunk az ösvényen. Szerencsére a nap kisütött kis sétánk során. Több állomás pont is van ezen a kis úton. Elhaladtunk a Szulyovszky-emlékmû mellett is, továbbhaladva pedig egy talajbemutató és egy sportpálya mellett.
Elértünk egy kerítéshez, amely mögött egy erdei út húzódott azon túl pedig a Nyíri erdõ maga. Az erdõ legszebb részét pár éve kerítették el, mert valakiknek vadászterület kellett és volt az a pénz, amiért ez kivitelezhetõ volt. Mi csak álltunk a kerítés mentén és csodáltuk azt, amibõl csak ízelítõ láthattunk. Egy-két öreg fapéldányt is láttunk és csak sejthettük, hogy milyenek lehetnek az erdõ mélyén. Lassan visszakanyarodtunk a Millecentenáriumi emlékmû felé és visszaérkeztünk az erdészházhoz. A táv, amit megtettünk nem volt sok, de megint nem csak fákat és bokrokat láttunk.
Lassan megérkeztek a túrázók, illetve csapatunk legfiatalabb tagja, Szellike is. Kis megemlékezõ ünnepséget követõen hozzáláttunk az ebédhez. Mindenki bõséges tállal kapott és alig maradt a bográcsban. Mindenki jól lakott és még kis desszertek is elõkerültek különféle sütemények formájában. Az ebéd után megköszöntöttük születésnapos barátainkat és újra felkerekedtünk, hogy a délelõtti sétánk útvonalát újra végig járjuk, hiszen a majdnem féléves kis leányzó még nem járt arrafelé. Az út során hol az erdõt, hol pedig a babakocsi utasát néztük. Látszott rajta, hogy élvezi elsõ túráját, hiszen végig mosolygott annak ellenére, hogy a „jármûve” folyamatosan zötykölõdött. Visszaérve az erdészházhoz megnéztük az istálló falára kiállított régi dolgokat. Az Édosziak túránk alatt visszaindultak Kecskemétre, így mire visszaértünk újra csend honolt az erdei pihenõ területén. Mi is összepakoltunk, de még hazatérés elõtt betértünk a Potyka Pihenõparkba is, ahol megnéztük a szép faházakat és körbesétáltuk a tavat is. Az idõ ekkora újra borús lett és kissé szeles, mintha tudta volna, hogy mára mi is végeztünk a szabadtéri programjainkkal. A park egyébként remek pihenõhely és pár napra jó kis kikapcsolódást nyújthat annak, aki ez választja, hiszen pár kilométeres sétával sok helyre eljuthat és ezalatt nem lakott területeket értek.
A park kapuján kilépve még egy darabig egy irányba mentünk, majd a lassan már hagyományosnak tekinthetõ lajosmizsei találkozó helyünktõl mindenki elindult otthona felé. A mai nap nem a hosszú kilométerekrõl szólt, hanem a barátokkal eltöltött kellemes órákról. Ahhoz, hogy az ember jól érezze magát, nem sok minden kell. Nekünk elég volt egy nagyadag székelykáposzta, lelkes fõzõ csapat, félszáz lelkes turista, akik már évek óta együtt járják kis hazánkat, egy nagyszerû pihenõhely teles tele látványossággal. Ma a jókedv, a hagyomány, a barátság és a tisztelet egy teljes egészet alkotott és mindez azért is, hogy tisztelegjen az Édosziak elõtt. A mai napon végül is azt ettük, amit fõztünk: távol a város zajától, kint a jó levegõn emlékeztünk, beszélgettünk és sétáltunk."

Szõke Timi és Csonka Zoli (Dabas)

A napot együtt töltötte: Balog Csaba, Balog Jánosné Terike (Kecskemét), Balog Szellõ, Bujdosó Bettina, Bujdosó László, Bujdosó Petra, Csonka Zoltán (Dabas), Dömötör Zsolt (Kecskemét), Mátyás Gábor (Kecskemét), Popovics Zsuzsanna (Kecskemét), Szekeres Zoltán (Kerekegyháza), Szõke Tímea (Dabas), Török Mária, Török Noémi és Varga Istvánné Borika - valamint a kecskeméti Édosz Kinizsi csapata.