FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL  CSOPORTKÉPEINK  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  PANORÁMAKÉPEK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  JÁRÓFÖLD  LINKEK 


(390.)  ÉDOSZ KINIZSI EMLÉKNAP A NYÍRI-ERDŐBEN


Időpont: 2013. április 6. szombat
Táv: 11/7/2/1 km
 

"A mai nap több szempontból is különleges volt. Elsősorban ezen a napon ünnepelte az Édosz Kinizsi fennállását egy emléktúrával, másodszor pedig érezni lehetett, hogy végre itt a tavasz. Túrakörünk és lelkes tagjai már hagyománynak tekinthető módon főzéssel kedveskedtek az emléktúrán résztvevőknek. A csapat nagyja már reggel 8 órától sürgött-forgott és főzött a Nyíri erdőben. Mi később csatlakoztunk és mire kiértünk addigra a székelykáposzta már rotyogott az üstben. A hangulat derűs volt, de a napsütés még mindig kérette magát. Amíg a káposzta „főtt a levében” addig tettünk egy kis körsétát.
Els
ő állomásunk a Szent Hubertus kápolna volt. Amikor egy hónappal korábban az erdőt takarítottuk nem volt lehetőségünk megtekinteni ezt a kis szentélyt, de most belülről is megnézhettük. A kápolna kívül-belül fából van és remek kis színfoltot képez a 48-as vértanúk emlékművétől idáig vezető zöld gyepszőnyegen. Belépve a kápolnába egyből valamiféle megnyugvást érez az ember: mintha átlépve a küszöbön nem is a való világban lenne. Belül éppen csak annyi csillogás van amennyi szükséges semmi túlzás, viszont az oltár még így is vonzza a tekintetet. A kápolna egyébként az erdő szélén áll, így ezáltal is határvonalat képez. Pár percet eltöltöttünk a kápolna csendjében, majd továbbindultunk az ösvényen. Szerencsére a nap kisütött kis sétánk során. Több állomás pont is van ezen a kis úton. Elhaladtunk a Szulyovszky-emlékmű mellett is, továbbhaladva pedig egy talajbemutató és egy sportpálya mellett.
Elértünk egy kerítéshez, amely mögött egy erdei út húzódott azon túl pedig a Nyíri erd
ő maga. Az erdő legszebb részét pár éve kerítették el, mert valakiknek vadászterület kellett és volt az a pénz, amiért ez kivitelezhető volt. Mi csak álltunk a kerítés mentén és csodáltuk azt, amiből csak ízelítő láthattunk. Egy-két öreg fapéldányt is láttunk és csak sejthettük, hogy milyenek lehetnek az erdő mélyén. Lassan visszakanyarodtunk a Millecentenáriumi emlékmű felé és visszaérkeztünk az erdészházhoz. A táv, amit megtettünk nem volt sok, de megint nem csak fákat és bokrokat láttunk.
Lassan megérkeztek a túrázók, illetve csapatunk legfiatalabb tagja, Szellike is. Kis megemlékez
ő ünnepséget követően hozzáláttunk az ebédhez. Mindenki bőséges tállal kapott és alig maradt a bográcsban. Mindenki jól lakott és még kis desszertek is előkerültek különféle sütemények formájában. Az ebéd után megköszöntöttük születésnapos barátainkat és újra felkerekedtünk, hogy a délelőtti sétánk útvonalát újra végig járjuk, hiszen a majdnem féléves kis leányzó még nem járt arrafelé. Az út során hol az erdőt, hol pedig a babakocsi utasát néztük. Látszott rajta, hogy élvezi első túráját, hiszen végig mosolygott annak ellenére, hogy a „járműve” folyamatosan zötykölődött. Visszaérve az erdészházhoz megnéztük az istálló falára kiállított régi dolgokat. Az Édosziak túránk alatt visszaindultak Kecskemétre, így mire visszaértünk újra csend honolt az erdei pihenő területén. Mi is összepakoltunk, de még hazatérés előtt betértünk a Potyka Pihenőparkba is, ahol megnéztük a szép faházakat és körbesétáltuk a tavat is. Az idő ekkora újra borús lett és kissé szeles, mintha tudta volna, hogy mára mi is végeztünk a szabadtéri programjainkkal. A park egyébként remek pihenőhely és pár napra jó kis kikapcsolódást nyújthat annak, aki ez választja, hiszen pár kilométeres sétával sok helyre eljuthat és ezalatt nem lakott területeket értek.
A park kapuján kilépve még egy darabig egy irányba mentünk, majd a lassan már hagyományosnak tekinthet
ő lajosmizsei találkozó helyünktől mindenki elindult otthona felé. A mai nap nem a hosszú kilométerekről szólt, hanem a barátokkal eltöltött kellemes órákról. Ahhoz, hogy az ember jól érezze magát, nem sok minden kell. Nekünk elég volt egy nagyadag székelykáposzta, lelkes főző csapat, félszáz lelkes turista, akik már évek óta együtt járják kis hazánkat, egy nagyszerű pihenőhely teles tele látványossággal. Ma a jókedv, a hagyomány, a barátság és a tisztelet egy teljes egészet alkotott és mindez azért is, hogy tisztelegjen az Édosziak előtt. A mai napon végül is azt ettük, amit főztünk: távol a város zajától, kint a jó levegőn emlékeztünk, beszélgettünk és sétáltunk."

Szőke Timi és Csonka Zoli (Dabas)

 
A napot együtt töltötte
: Balog Csaba, Balog Jánosné Terike (Kecskemét), Balog Szellő, Bujdosó Bettina, Bujdosó László, Bujdosó Petra, Csonka Zoltán (Dabas), Dömötör Zsolt (Kecskemét), Mátyás Gábor (Kecskemét), Popovics Zsuzsanna (Kecskemét), Szekeres Zoltán (Kerekegyháza), Szőke Tímea (Dabas), Török Mária, Török Noémi és Varga Istvánné Borika - valamint a kecskeméti Édosz Kinizsi csapata.

 

Favágás Bujdival Hagymapucolás lányokkal Főzés nagy lendülettel Béke fakereszttel Oltár szentekkel Jézus glóriával
Olvasás Timivel Erdő tarvágással Bodobácsok ezerrel Édosz évszámmal Kinizsi tagokkal Himnusz áhítattal
Koszorúzás Balázzsal Turistainduló Ödön bával Ebéd székelykáposztával Kanalázás jó étvággyal Zolika Irénkével Puszika jókívánsággal
Zsolti teájával Anyuka lányával Túrakör elsőtúrázóval Fű tyúktaréjjal Istálló régiségekkel Házszám tükörképével

 

 

 

 

a

"Mert a barátság nappal láthatatlan,. Éjjel ragyog csak, mint a fénybogár."  (Petőfi Sándor)

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz