FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL  CSOPORTKÉPEINK  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  PANORÁMAKÉPEK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  JÁRÓFÖLD  LINKEK 


(400.) JUBILEUMI TÚRA A DABASI-TURJÁNOSBAN ÉS SÉTA A PARRAGH-TÓNÁL


Időpont: 2013. június 1. szombat
Útvonal: Kossuth-ház - Turjános - Lakrovics-kápolna - Felsődabasi zsidó temető - Kossuth-ház és a Parrag-tó
Táv: 11 km
 

"Kis csapatunk ma a dabasi Kossuth-ház előtt találkozott és várta, hogy megérkezzen mai „idegenvezetőnk”. A mai túránk a fokozottan védett és csak engedéllyel látogatható Dabasi-turjánosba vezetett. Csóka Annamária, a Duna-Ipoly Nemzeti Park biológusa kalauzolt minket a mai nap folyamán. Az idő borongós volt és többször úgy nézett ki, hogy esni fog, de szerencsére a túra alatt nem esett az eső.
8:11-kor indultunk el a Kossuth László utcán kifelé. Hamarosan már középen füves földúton, magas fűben gyalogoltunk a néhol alagútszerűvé összenőtt fák alatt. Még alig tettünk meg pár száz métert és kezdetét vette az erdei biológia óra. Gyepűrózsa csoportokat láttunk, majd pár perccel később kakascímert, ökörfarkkórót és mezei zsályát. A fák mögött bal és jobb oldalon nagy mezős területek húzódtak, melyeknek csak egy részét művelték. Elérve egy útelágazáshoz szemben már látszottak a láperdő magas fái, de mi bal felé kerültük meg a szemben lévő fasort, és egy lovas ösvényen mentünk tovább. Balról egy nagyobb réten rengeteg margarétát és koronás legyező füvet láttunk. Áthaladtunk egy kis erdőnyúlványon, ahol volt egy kis sár is, de átérve a túloldalra, ismét egy nagy réten találtuk magunkat. A nem éppen szabályosan kitaposott ösvényen mentünk a csatorna irányába, közben balról hatalmas rét, jobbról pedig láperdő hatalmas fái kísértek minket. Kicsit már kíváncsiak voltunk, milyen a láperdő, de Annamária megnyugtatott, hogy lesz lehetőségünk megtekinteni. Amit utunk során láttunk, azt nehéz leírni, de olyan volt mint egy bemutató, a terület összes virágából. Láttunk poloskaszagú kosbort, sárga lent, rekettyét és üstökös gyöngyikét, no meg még vagy fél tucat más virágot, amiknek a nevét esélyünk sem volt megjegyezni, hiszen ezen a virágok véletlenszerűen terültek el körülöttünk valóságos festménnyé varázsolva a tájat. Hamarosan fényképészekbe botlottunk, akik virágokat fotóztak, de mint kiderült engedély nélkül. Mindannyian a dabasi fotóklub tagjai voltak, így ők tudatosan járták a területet. A beszélgetés közben vettük észre a Dabas címerében is szereplő szarvasbangót. Ez a terület egyik védett növénye, és mi is nagyon óvatosan vettük körbe, hogy megörökíthessük fényképezőgépeinkkel.
Továbbhaladva egy keresztútnál jobbra mentünk, és kicsit árnyasabb részen, bár a Nap most éppen nem sütött, igencsak vérszomjas szúnyogok jelentek meg. De ismételten kiértük egy nagyobb rétre és ezen libasorban haladva keltünk át egyenesen egy kis „rétöbölbe”, és itt volt alkalmunk betekinteni a láperdő világába. De útközben is sok virágot láttunk, sőt két csodaszép lila színben pompázó orchideát is. Hatalmas nagy fák amelyek igen sűrűn álltak egymás mellett és egy igencsak furcsa víz vett őket körül. Fekete volt, vagy sötétbarnás és olyan volt, mint egy holtláp. A víz színét a turjános tőzege adja. Kicsit félelmetes is volt a látvány mert olyan volt mintha minden élettelen lenne és kicsit fagyott, de mégis valóságos csoda volt. Timi és én alig két évvel ezelőtt már jártunk a láperdő szélében egy geoládát keresve és akkor nem volt víz az erdőben de akkor éppen arról ábrándoztunk, hogy milyen lehet, ha víz van benne. Hát nem véletlen, hogy nem sikerült akkor jól elképzelni, mert a valóság attól sokkal jobb volt és pazar. Egyébként mikor szárazon láttuk akkor olyan volt, mintha leégett volna az erdő alja mert aljnövényzet nem igazán volt és fekete-barna volt minden és sok volt az elhalt csigaház. Keresztül menni nem tudtunk az erdőn, mert magasan állt benn a víz, de így is jó volt ez a kis betekintő.
Visszamentünk a korábbi elágazáshoz és menet közben elhaladtunk a kihelyezett információs tábla mellet is. Ott ahol a fotósokat láttunk most jobbra fordultunk és elindultunk egy újabb réten át. Még mindig az ösvényen haladtunk, amikor is egy karoló pókra lettünk figyelmesek, amely egy pipacson várta áldozatát. De mivel sárga színű volt így nem igazán rejtőzött el, ezért áttettük egy sárga virágra, a bakszakállra. Ezután ismét egy kis erdő nyúlványon mentünk át, de itt ismét sok szúnyog fogadott minket, illetve ezúttal egy keresztben haladó út is. Kiértünk a fák alól, majd azok mentén mentünk tovább a magas fűben és kisfészkű aszatot és egy cincért is találtunk. Ekkor már megszámlálni sem tudtuk a sok virágot és még várt ránk egynehány. Mikor megpillantottunk egy kilátót, egy kisebb mezőn újabb színkavalkád fogadott minket. Több eddig is látott virágot láttunk, de voltak újak is: gumós nadálytő, vajvirág és mocsári aggófű. Elértük a kilátót és többen felmentünk rá. Innen csak kicsivel lehet többet látni a tájból. A kilátó felett lévő mezős területről megtudtuk, hogy két éve még szántó volt és most igencsak látszott rajta, hogy a természet előbb-utóbb visszahódítja azt, amit elvettek tőle.
Folytattuk utunkat továbbra is magas fűben, de néhol már kis sár is volt. Egy árok mentén haladtunk és rengeteg nőszirmot láttunk. Az árok egy idő után eltűnt az erdőbe és innentől ismételten szorosan az erdő mentén haladtunk. Az erdő vonulatát követve kissé kanyargós volt az út. Egyszer csak a távolban egy alakra lettünk figyelmesek: Zsolti volt az, aki már korábban is keresett minket, hogy merre járunk, mivel ő is itt van a terepen. A túráink során eddig még nem hagytunk el senkit, de ezúttal „találtunk” egy túrázót. Elértük a sárga Mária utat és jobbra fordultunk. Egy szélesebb földúton mentünk, majd műúton és beértünk Alsódabas területére. Egy kúriaépület is elhagytunk. Elérve a főutat jobbra fordultunk, majd az Andrássy utcánál jobbra. Megnéztük a Bojt utcában lévő Lakrovics-kápolnát és körülötte lévő a temetőt. Innen utunk a zsidó-temetőbe vezetett, amelyen átsétálva a Tölgyfa utcán értünk ki a Kossuth László utcára és innen visszasétáltunk a Kossuth-házhoz, ahol már vártak ránk.
Már pár nappal korábban bejelentkeztünk, hogy a mai napon megtekintenénk a házat. Megnéztük az éppen aktuális kiállításokat, majd az épület előtt elkészítettük a mai csoportképet, amely ezúttal a jubileumi 400. túrának is szólt. Sajnos a nap utolsó programjára Annamária már nem maradhatott, így elköszöntünk tőle megköszönve a mai idegenvezetést.
Csapatunk innen átkocsikázott a tanuszodához és még egy kis sétára vállalkozott. A Nap ekkorra már kisütött és egyre melegebb lett. Elindultunk a parkolóból, majd az erdei tornapálya felé vettük az irányt. A pár évvel ezelőtt szépen kialakított és kitisztított parkos részen több kis ösvény is kanyarog. Egy kis sziget is található itt, amelyre mi is bementünk. Az egyik kis ösvény a szigetet is körbejárja. Ezután a Jubileumi Park alsó felében elsétáltunk a Parragh-tóhoz. A tóban, akárcsak korábbi látogatásaink alkalmával most is sok víz volt. Átérve a tó másik oldalára továbbmentünk a kicsit sásosabb, dombosabb területre és kiértünk egy mezőgazdasági földútra. Ezen jobbra fordulva elindultunk a sportcsarnok felé, majd egy kis ösvényen befordultunk a dombos területre. Egy kicsit korábban fordultunk le így a dombokon, kisebb gödrökön át kellve értünk vissza a tóhoz. Egy néhányan elsétáltunk a tó nyugati oldalán, de most sem tudtuk körbe sétálni. Visszamentünk a többiekhez és kisétáltunk a csatorna mellé és a kis ösvényen haladtunk vissza a Parkhoz. Itt észrevettük, hogy fapadokat és faasztalokat helyeztek ki a tűzrakó helyek köré. A mai nap, illetve túránk utolsó látványosságához érkeztünk meg a Rákóczi-fához. Az itt lévő tábla tanúsága szerint II. Rákóczi Ferenc anno itt táborozott e fa alatt. Itt kicsit leültünk a padokra majd visszamentünk a kocsikhoz. Itt elköszöntünk Zsoltitól és lajosmizsei barátainktól és mi is hazakocsikáztunk.
Ma ismételten szép tájon jártunk pedig ez alig van pár száz méterre Dabas nyüzsgő belső főutcájától. Nem kell nagy erőfeszítés, hogy kimenjünk ide, de azért ne felejtsük el, hogy védett területről van szó, amely csak engedéllyel járható. Megéri a Nemzeti Park munkatársaival felvenni a kapcsolatot, mert szakmai vezetéssel még élvezetesebb kirándulásban lehet részünk pár óra alatt. A Parragh-tó környéke is szép hely bár itt még vannak ötleteink, hogyan is lehetne még szebbé, látogatottabbá tenni ezt a kis „zöld foltot” a város szívében."


Ezen a napon együtt túrázott
: Balog Csaba, Csóka Annamária (Kecskemét), Csonka Zoltán (Dabas), Dömötör Zsolt (Kecskemét), Kondorosi Cintia, Mátyás Gábor (Kecskemét), Szekeres Zoltán (Kerekegyháza) és Szőke Tímea (Dabas).

 

Dabasi Kossuth-ház A ház neves lakójáról Pipaccsal kezdünk Út a lápvidékre Gyepűrózsa Kakascímer
Zsálya Üde rét Legyezőfű Legyezőfüves rét Kosbor Annamari azonosít
Még mindig a legyezőfű... Út a laposban Újabb kosbor Szarvasbangó Vitézvirág A turjános víz alatt
Nőszirom Bojtos akármi Margarétacsokor Cintia első túráján Gyöngyike Védett területen jártunk
A Lakrovics-kápolna Régi fejfák Felsődabasi zsidó temetőben Elfelejtve Alig látszó kövek Itt a pipacs az egyetlen virág...
A kis csatorna Vízpart a parkban A Parragh-tó Kis híd A Rákóczi-fa Jubileumi túra volt...

 

 

 

a

"Vigyáz a Földre! Nem az őseid hagyták rád, az unokáidtól kaptad kölcsön." (indián közmondás)

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz