(400.) JUBILEUMI TÚRA A DABASI-TURJÁNOSBAN ÉS SÉTA A PARRAGH-TÓNÁL


Idõpont: 2013. június 1. szombat
Útvonal: Kossuth-ház - Turjános - Lakrovics-kápolna - Felsõdabasi zsidó temetõ - Kossuth-ház és a Parrag-tó
Táv: 11 km


Kis csapatunk ma a dabasi Kossuth-ház elõtt találkozott és várta, hogy megérkezzen mai „idegenvezetõnk”. A mai túránk a fokozottan védett és csak engedéllyel látogatható Dabasi-turjánosba vezetett. Csóka Annamária, a Duna-Ipoly Nemzeti Park biológusa kalauzolt minket a mai nap folyamán. Az idõ borongós volt és többször úgy nézett ki, hogy esni fog, de szerencsére a túra alatt nem esett az esõ.
8:11-kor indultunk el a Kossuth László utcán kifelé. Hamarosan már középen füves földúton, magas fûben gyalogoltunk a néhol alagútszerûvé összenõtt fák alatt. Még alig tettünk meg pár száz métert és kezdetét vette az erdei biológia óra. Gyepûrózsa csoportokat láttunk, majd pár perccel késõbb kakascímert, ökörfarkkórót és mezei zsályát. A fák mögött bal és jobb oldalon nagy mezõs területek húzódtak, melyeknek csak egy részét mûvelték. Elérve egy útelágazáshoz szemben már látszottak a láperdõ magas fái, de mi bal felé kerültük meg a szemben lévõ fasort, és egy lovas ösvényen mentünk tovább. Balról egy nagyobb réten rengeteg margarétát és koronás legyezõ füvet láttunk. Áthaladtunk egy kis erdõnyúlványon, ahol volt egy kis sár is, de átérve a túloldalra, ismét egy nagy réten találtuk magunkat. A nem éppen szabályosan kitaposott ösvényen mentünk a csatorna irányába, közben balról hatalmas rét, jobbról pedig láperdõ hatalmas fái kísértek minket. Kicsit már kíváncsiak voltunk, milyen a láperdõ, de Annamária megnyugtatott, hogy lesz lehetõségünk megtekinteni. Amit utunk során láttunk, azt nehéz leírni, de olyan volt mint egy bemutató, a terület összes virágából. Láttunk poloskaszagú kosbort, sárga lent, rekettyét és üstökös gyöngyikét, no meg még vagy fél tucat más virágot, amiknek a nevét esélyünk sem volt megjegyezni, hiszen ezen a virágok véletlenszerûen terültek el körülöttünk valóságos festménnyé varázsolva a tájat. Hamarosan fényképészekbe botlottunk, akik virágokat fotóztak, de mint kiderült engedély nélkül. Mindannyian a dabasi fotóklub tagjai voltak, így õk tudatosan járták a területet. A beszélgetés közben vettük észre a Dabas címerében is szereplõ szarvasbangót. Ez a terület egyik védett növénye, és mi is nagyon óvatosan vettük körbe, hogy megörökíthessük fényképezõgépeinkkel.
Továbbhaladva egy keresztútnál jobbra mentünk, és kicsit árnyasabb részen, bár a Nap most éppen nem sütött, igencsak vérszomjas szúnyogok jelentek meg. De ismételten kiértük egy nagyobb rétre és ezen libasorban haladva keltünk át egyenesen egy kis „rétöbölbe”, és itt volt alkalmunk betekinteni a láperdõ világába. De útközben is sok virágot láttunk, sõt két csodaszép lila színben pompázó orchideát is. Hatalmas nagy fák amelyek igen sûrûn álltak egymás mellett és egy igencsak furcsa víz vett õket körül. Fekete volt, vagy sötétbarnás és olyan volt, mint egy holtláp. A víz színét a turjános tõzege adja. Kicsit félelmetes is volt a látvány mert olyan volt mintha minden élettelen lenne és kicsit fagyott, de mégis valóságos csoda volt. Timi és én alig két évvel ezelõtt már jártunk a láperdõ szélében egy geoládát keresve és akkor nem volt víz az erdõben de akkor éppen arról ábrándoztunk, hogy milyen lehet, ha víz van benne. Hát nem véletlen, hogy nem sikerült akkor jól elképzelni, mert a valóság attól sokkal jobb volt és pazar. Egyébként mikor szárazon láttuk akkor olyan volt, mintha leégett volna az erdõ alja mert aljnövényzet nem igazán volt és fekete-barna volt minden és sok volt az elhalt csigaház. Keresztül menni nem tudtunk az erdõn, mert magasan állt benn a víz, de így is jó volt ez a kis betekintõ.
Visszamentünk a korábbi elágazáshoz és menet közben elhaladtunk a kihelyezett információs tábla mellet is. Ott ahol a fotósokat láttunk most jobbra fordultunk és elindultunk egy újabb réten át. Még mindig az ösvényen haladtunk, amikor is egy karoló pókra lettünk figyelmesek, amely egy pipacson várta áldozatát. De mivel sárga színû volt így nem igazán rejtõzött el, ezért áttettük egy sárga virágra, a bakszakállra. Ezután ismét egy kis erdõ nyúlványon mentünk át, de itt ismét sok szúnyog fogadott minket, illetve ezúttal egy keresztben haladó út is. Kiértünk a fák alól, majd azok mentén mentünk tovább a magas fûben és kisfészkû aszatot és egy cincért is találtunk. Ekkor már megszámlálni sem tudtuk a sok virágot és még várt ránk egynehány. Mikor megpillantottunk egy kilátót, egy kisebb mezõn újabb színkavalkád fogadott minket. Több eddig is látott virágot láttunk, de voltak újak is: gumós nadálytõ, vajvirág és mocsári aggófû. Elértük a kilátót és többen felmentünk rá. Innen csak kicsivel lehet többet látni a tájból. A kilátó felett lévõ mezõs területrõl megtudtuk, hogy két éve még szántó volt és most igencsak látszott rajta, hogy a természet elõbb-utóbb visszahódítja azt, amit elvettek tõle.
Folytattuk utunkat továbbra is magas fûben, de néhol már kis sár is volt. Egy árok mentén haladtunk és rengeteg nõszirmot láttunk. Az árok egy idõ után eltûnt az erdõbe és innentõl ismételten szorosan az erdõ mentén haladtunk. Az erdõ vonulatát követve kissé kanyargós volt az út. Egyszer csak a távolban egy alakra lettünk figyelmesek: Zsolti volt az, aki már korábban is keresett minket, hogy merre járunk, mivel õ is itt van a terepen. A túráink során eddig még nem hagytunk el senkit, de ezúttal „találtunk” egy túrázót. Elértük a sárga Mária utat és jobbra fordultunk. Egy szélesebb földúton mentünk, majd mûúton és beértünk Alsódabas területére. Egy kúriaépület is elhagytunk. Elérve a fõutat jobbra fordultunk, majd az Andrássy utcánál jobbra. Megnéztük a Bojt utcában lévõ Lakrovics-kápolnát és körülötte lévõ a temetõt. Innen utunk a zsidó-temetõbe vezetett, amelyen átsétálva a Tölgyfa utcán értünk ki a Kossuth László utcára és innen visszasétáltunk a Kossuth-házhoz, ahol már vártak ránk.
Már pár nappal korábban bejelentkeztünk, hogy a mai napon megtekintenénk a házat. Megnéztük az éppen aktuális kiállításokat, majd az épület elõtt elkészítettük a mai csoportképet, amely ezúttal a jubileumi 400. túrának is szólt. Sajnos a nap utolsó programjára Annamária már nem maradhatott, így elköszöntünk tõle megköszönve a mai idegenvezetést.
Csapatunk innen átkocsikázott a tanuszodához és még egy kis sétára vállalkozott. A Nap ekkorra már kisütött és egyre melegebb lett. Elindultunk a parkolóból, majd az erdei tornapálya felé vettük az irányt. A pár évvel ezelõtt szépen kialakított és kitisztított parkos részen több kis ösvény is kanyarog. Egy kis sziget is található itt, amelyre mi is bementünk. Az egyik kis ösvény a szigetet is körbejárja. Ezután a Jubileumi Park alsó felében elsétáltunk a Parragh-tóhoz. A tóban, akárcsak korábbi látogatásaink alkalmával most is sok víz volt. Átérve a tó másik oldalára továbbmentünk a kicsit sásosabb, dombosabb területre és kiértünk egy mezõgazdasági földútra. Ezen jobbra fordulva elindultunk a sportcsarnok felé, majd egy kis ösvényen befordultunk a dombos területre. Egy kicsit korábban fordultunk le így a dombokon, kisebb gödrökön át kellve értünk vissza a tóhoz. Egy néhányan elsétáltunk a tó nyugati oldalán, de most sem tudtuk körbe sétálni. Visszamentünk a többiekhez és kisétáltunk a csatorna mellé és a kis ösvényen haladtunk vissza a Parkhoz. Itt észrevettük, hogy fapadokat és faasztalokat helyeztek ki a tûzrakó helyek köré. A mai nap, illetve túránk utolsó látványosságához érkeztünk meg a Rákóczi-fához. Az itt lévõ tábla tanúsága szerint II. Rákóczi Ferenc anno itt táborozott e fa alatt. Itt kicsit leültünk a padokra majd visszamentünk a kocsikhoz. Itt elköszöntünk Zsoltitól és lajosmizsei barátainktól és mi is hazakocsikáztunk.
Ma ismételten szép tájon jártunk pedig ez alig van pár száz méterre Dabas nyüzsgõ belsõ fõutcájától. Nem kell nagy erõfeszítés, hogy kimenjünk ide, de azért ne felejtsük el, hogy védett területrõl van szó, amely csak engedéllyel járható. Megéri a Nemzeti Park munkatársaival felvenni a kapcsolatot, mert szakmai vezetéssel még élvezetesebb kirándulásban lehet részünk pár óra alatt. A Parragh-tó környéke is szép hely bár itt még vannak ötleteink, hogyan is lehetne még szebbé, látogatottabbá tenni ezt a kis „zöld foltot” a város szívében.
 

Szőke Tmíea és Csonka Zoltán (Dabas)

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Csóka Annamária (Kecskemét), Csonka Zoltán (Dabas), Dömötör Zsolt (Kecskemét), Kondorosi Cintia, Mátyás Gábor (Kecskemét), Szekeres Zoltán (Kerekegyháza) és Szõke Tímea (Dabas).