FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL  CSOPORTKÉPEINK  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  PANORÁMAKÉPEK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  JÁRÓFÖLD  LINKEK 


(394.) TÚRA A RÁKÓCZI-ERDEJÉBE


Időpont: 2013. május 4. szombat
Útvonal: Dabas-Gyón - Kopjafás temető - XX-as csatorna - Rákóczi-erdeje - XX-as csatorna - Dabas-Sári
Táv: 17 km
 

"A mai napon egy eddig ismeretlen területre terveztük túránkat: Dabas mellett lévő Rákóczi erdejébe. Az erdő katonai lőtér területén van, ezért belépési engedélyt kértünk az MH Bakonyi Harckiképző Központtól. A találkozó 8 óra előtt volt a gyóni református templom előtt, ahová fél8 után megérkezett Zoli, Borika, Gábor és Zsuzsa is. Zolival egy autót átvittünk a célba, Dabas-Sári Kaparás buszmegállóhoz, hogy ne legyünk tömegközlekedéshez kötve. Mire visszaértünk megérkezett a Duna-Ipoly Nemzeti Park képviseletében Csóka Annamária is. Sajnos rajtunk kívül többen nem voltak kíváncsiak erre, az emberek által érintetlennek mondható területre. Lőtér területére lövészet idején tilos a bejárás, azon kívüli időkben pedig azért nem árt az engedélykérés, persze a lőtér szélén lévő szántókra ez valahogy nem érvényes.
8:06-kor elindultunk a templom közelében lévő élelmiszerbolttól, majd a templom melletti kis utcába fordultunk le. Elhaladtunk a gyóni strand területén lévő tó mellett, majd a Lazi-tó mögötti füves földúton a Kopjafás temető felé vettük az irányt. A temető elég nagy területen terül el és elhanyagolt. Szabadon járható és nagyobb részében kopjafák is vannak, a sírok között vannak 18-as évek közepéből származóak is. Az elülső része bokroktól mentes, de érdemes az orgonák közé is besétálni, mert még ott is vannak sírok. Több mint 150 év sírjai hevertek a lábaink alatt. A temetőt egy kis ösvényen hagytuk el, ami kivezetett a paintball pálya melletti földútra. A régi evangélikus temető felé vettük az irányt, majd az elérve  jobbra fordultunk és elindultunk délfelé. Az idő napos volt, de szeles így ekkor még kellettek a pulóverek is. Az elmúlt napok kisebb záporainak hatására az agyagos föld nedves volt, de sár nem igazán volt. Az útról látni lehetett a Pap-hegyet is, ami a paintball pálya területén van. De nem úgy a Rektor-hegy, mely ezen a területen talán a legmagasabb pont. Felmászva rá igencsak szép kilátás nyílik déli irányból egészen északi irányba. Nagy, sásos területet lehet látni, kisebb-nagyobb facsoportokkal, erdősávokkal. Annamáriától tudtuk meg, hogy a „hegy” melletti rész a viperás legelő, ahol majd a külterjes szarvasmarha-legeltetéssel a rákosi vipera számára kedvezőbb élő
helyet teremtenek.
Továbbhaladva átkeltünk egy másik dombon, majd a telepített erd
ő felé vettük az irányt, de visszafordulni „kényszerültünk”. Annamária ugyanis vitéz kosbort és fehér zászpát talált. Nekünk teljesen ismeretlen volt eme két nővény, így máris tanultunk valami újat is. A túra során „nemzeti parkos” vendégünk dolgozott is, mert a legtöbb növény helyét elmentette kis készülékébe, amely majdan, ha szükséges felmutatható lesz, hogy ezen a területen milyen növények, illetve fajok találhatóak meg. Minket csöppet sem zavart, hogy lassan haladtunk, mivel egyébként is igyekszünk megismerni azt a tájat ahol járunk, most pedig alkalmunk nyílt kicsit többet is megtudni. A vizenyős rész miatt a telepített erdőbe voltunk kénytelenek pár száz métert megtenni ahol egy les is magasodik. Mikor már elég átjárhatatlan volt az erdő kimentünk a füves útra és egy újabb dombra mentünk fel. Ez is remek kilátóhelyként szolgál, mert visszatekintve az eddig bejárt terület látható, illetve remekül belátható az egész több hektáros mező-tisztás. Mivel kis csapatunk egyébként is bevállalós gondoltuk átvágunk a sásos területen. Nagyjából sikerült is egyenesen haladni, csak néha kelet kicsit finomítani az irányzékon, a vizesebb részeken. Közben megcsodálhattuk a délfelé elnyúló nagy mezőt is és több sáskört is láttunk. Egy ponton kénytelenek voltunk bevállalni a bokáig érő vizet is, hogy nagyon ne térjünk el irányunktól. Elértünk a mezőt átvágó agyagos útra, amelynek mentén haladva fenyvesbe értünk, ahol reggeli szünetet tartottunk (10:10). Közben bejelentkeztünk Várpalotára, hogy hamarosan hány fővel fogunk belépni a katonai területre.
Továbbhaladva a kanyargós földút kivezetett az erd
őből és elértük a csatorna mentén haladó agyagos földutat és az 5-ös katonai ellenőrzőpontot. Három nappal korábban mikor erre jártam az út teljesen száraz volt, most pedig enyhén nedves, de még lehetett rajta gyalogolni. Elértük a XX. csatornát és megkezdtük az átkelést. A jobb oldalán volt egy-két gumiabroncs és betontörmelék is, amelyeket gázlókőként használva átkeltünk a csatornán, bár így is vízbe kellet lépni, mert a „kövek” a víz alatt voltak 3-5 cm-rel. Ahogy átértünk egy szinte nyíl egyenes szakassz következett, amelynek bal oldalán csak egy-két fa volt a jobb oldalán pedig a Rákóczi erdejének déli része. Az utat valószínű kicsit elegyengették, mert nem volt göröngyös, mint a csatorna előtti részen. Jól lehetett haladni és egyre mélyebben mentünk be az erdőbe, mialatt utunk csak enyhén kanyarodott. Menet közben egy másik csatornán is átkeltünk, de ez nem jelent akadályt mivel a nyomvonalát kettévágja az út, de víz azért volt benne. Elhaladtunk egy újabb telepített fenyves mellet, majd elértük a robbantásra figyelmeztető táblát, amely után nem sokkal jobbra letértünk a csodák világába. A nyitány boróka bokrok voltak, majd fenyvesekkel, nyírekkel folytatódott. No de nem sávosan egymás után, hanem rendezetlenül egymás hegyén-hátán. Olyan volt mintha a „favető” tréfából összeöntötte volta a terület fáinak, bokrainak magvát és úgy szórta szét. Azért így sem éppen hanyagolható látvány, igyekeztünk minél jobban körbenézni, hogy jól az emlékezetünkbe véssük. A középen füves utunk egy-két kisebb kanyarral vezetett minket bentebb az erdőbe és nem igen találtunk két egyforma területet, mert a fák sokfélesége remekül változatossá tette tájat. A fenyők alatti borókák, vagy csak úgy a magukba álló 2 méter magasra is megnőtt boróka bokrok, vagy éppen a kisebb tisztások folyamatosan váltották egymást. Pár perc elteltével megálltunk egy kis pihenőre egy fenyőfa alatt.
Továbbhaladva kis emelked
ő következett, majd egy nagyobb tisztásra értünk, amelyen egy dombvonal húzódott végig. Emellett elhaladva akadtunk rá a homoki nősziromra, de csak azért mert sárga virága az út közepén haladó fűsávban csak úgy virított. Jobban körbenézve többet is láttunk, de még nem volt viráguk. Ezután egy nagyobb dombra mentünk fel, amely akár strázsa-hegynek is beillene, mert igencsak kimagasodik a környezetéből. Innentől láttunk egyre több báránypirosítót, illetve csikófarkat. Ez a domb e két növénykének valóságos paradicsoma. Átérve a túloldalára egy furcsa szerkezetre lettünk figyelmesek a mező közepén. Közelebbről is szemügyre vettük és egy szélkerekes vízmű volt, még kibetonozott itató is volt hozzá. Egy kicsit furcsa volt, hogy itt az erdő közepén van egy ilyen, valószínű már jó pár éve nem működő szerkezet. Folytatva utunkat ismét egy kis emelkedő következett, majd átérve rajta mintegy útirányjelzőként magasodott két fa (12:19). Az utunk ezután egy nagyobb tisztás mentén vezetett, majd telepített erdő következett. Útközben nagyon sokat megtudtunk a DINP területet érintő terveiről, a növényekről nem is beszélve. Sűrűbb erdőbe, majd fenyvesbe értünk. Ami meglepő volt, hogy két hónapja még összefüggő erdő volt itt, most pedig egy nagyobb részen kivágták a fákat. Elhagyva eme csúfítást középen füves út vezetett be kis „sugárútra”, amely a csatornával párhuzamosan haladt. Itt legalább árnyékban voltunk, bár a szélnek és a fátyolfelhőknek köszönhetően nem volt nagyon meleg. Kiértünk az erdőből majd egy szántó mellett elhaladva elértük ismételten a XX. csatornát. A társaság igencsak meglepődött, hogy milyen magasan áll benne a víz, de hát nem volt mit tenni. Lekerültek a cipők és átballagtunk rajta. A víz hideg volt, megállva benne egy idő utána csontig hatolt a hideg, mégis valahogy jó érzés volt. Mindenkinek tetszett eme kis izgalom, jobban mint a pár órával korábbi.
Kicsit szárítkoztunk, és közben ismét lejelentkeztünk Várpalotán megköszönve a lehet
őséget. Innentől egy egyenes középen füves fölúton mentünk be a lakott területre, de még vissza-vissza tekintettünk a csatorna túloldalán lévő erdőre, illetve a jobb és bal irányba elterülő szántókra. Áthaladtunk egy erdősávon, amelyben szúnyogok is voltak. A túloldalától kicsit göröngyösebb sárosabb út következett, de ezúttal is könnyedén járható volt. Sajnos itt van kivágott erdő rész is, amely szabályos erdőirtással ér fel. Szégyenvolt a szép erdő után, arról nem is beszélve, hogy lápos területen vágtak ki fákat. Hamarosan elértük a Zentai utca végére és innentől műúton gyalogolva értük el célunkat a Dabas-Sári, Kaparás nevű buszmegállóba.
Innen Zolival és Annamáriával visszamentünk autóinkhoz. Onnan Zoli Kerekegyházára ment, Annamária pedig visszament a többiekért és
ő vitte haza őket. Remek kis nap volt és annak ellenére, hogy csak hatan voltunk emlékezetes marad. Köszönjük a lehetőséget, hogy megtekinthettük az erdőt, és Annamáriának is, hogy a mai túrán velünk tartott. Sokat tanultunk tőle és olyan hamar felvette a csapat ritmusát, hangulatát, mintha régóta velünk járna. Jó volt új ismeretek szerezni és bízunk benne, hogy máskor is velünk tart. Szerencsére az erdő lőtéren van és szántóföldek sem igen vannak területén. Inkább csak a csatorna melletti 200 méteres sávban vannak, vagy imitt-amott bentebb az erdőben. Bízunk abban, hogy ez így is marad, mert a terület csak úgy maradhat meg ilyennek, ha a gazdálkodás kiszorítva marad, illetve a DINP is csak úgy járhat sikerrel."
 

Csonka Zoli (Dabas)
 


Ezen a napon együtt túrázott
: Csóka Annamária (Kecskemét), Csonka Zoltán (Dabas), Mátyás Gábor (Kecskemét), Popovics Zsuzsa (Kecskemét), Szekeres Zoltán (Kerekegyháza) és Varga Istvánné Borika.

A képeket Borika és Csonka Zoli készítette.

A túráról nagyon szép képeket csinált még Szekeres Zoli, albuma: ITT.

 

Gyóni református templom Kopjafás temető Felirat böngészése Régi sírfelirat Rektor-hegy Kilátás
Tovább Zsuzsa a XX-as csatornában Gomba Galagonya-pompa Katonai terület határán Árvalányhaj
Bemérés, azonosítás Fehér zászpa-tövek Tücsök Lila ökörfarkkóró Vitéz kosbor Halom
Lefelé menet Rákóczi-erdeje Pihenő az árnyékban Homoki nőszirom "Mint egy Strázsa-hegyen" Bimbóba borulva
Újabb kilátás Zoli magyaráz Kis csapat is csapat Zsuzsa valamit csinál Gábor lesen Gyík
Újabb galagony Annamari Párbeszéd Rovar munkában Gábor hazai vizeken Két Zolik
Megint a XX-asnál Kis csuka Nincs akadály! "Mindenki bevállalta" "Átértünk!" "Sári felé"

 

 

 

a

"Örülj a tavasznak! Földanya gyermeket vár." (indián közmondás)

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz