(410.) TÚRA A NYUGATI-MÁTRÁBAN


Időpont: 2013. augusztus 24. szombat
Útvonal: Mátrakeresztes - Csörgő-patak völgye - Hutahely - Mátraszentistván - Szamár-kő - Ágasvári-menedékház - Óvári-rét - Mátrakeresztes
Táv: 13 km


A mai napon negyed 6-kor keltünk, hogy 6 órára Lajosmizsén legyünk. Nem sokkal 6 óra után háromasban elindultunk az autópályákat szelve a Nyugat-Mátrába, pontosabban Mátrakeresztesre. Itt egy kis kocsmában frissítettük fel magunkat a túra előtt, majd a Békás-tóhoz közeli Napfény úton parkoltunk le és megkezdünk mai, hegyi túránkat.
A PIROS SÁV jelzésen indultunk el az ekkor még kicsit hűvösebb, de napos időben. Ösvényünk a hegyoldalban kanyargott miközben a Csörgő-patak hangja, valamint a völgyének látványa kísért minket. Egy idő után lementünk a patak melletti erdei útra, majd letértünk a patak medrébe is. A patakban most nem volt sok víz, de a medre mellett és a medrében lévő kisebb-nagyobb és hatalmas görgeteg kövek arról árulkodnak, hogy ha van utánpótlás, akkor félelmetes áradattá tud duzzadni e békés patakocska.
Folyamatosan felfelé haladtunk, de nem volt megerőltető, sőt eleinte nem is volt észrevehető az emelkedés, csak ha visszatekintettünk. A ZÖLD SÁV csatlakozása után ismét a patakban, illetve mentén sétáltunk, amíg el nem érkeztünk egy völgybe, melyet meredek hegyoldalak vettek körül. Itt két kőfal közötti kapun besétáltunk, megérkezvén a Csörgő-szurdokba, ahol kicsit elidőztünk.
A hely egyben volt látványos és félelmetes, árnyékos és hűvös. Jobb oldalán meredek sziklafal, bal oldalán meg lankásabb hegyoldal, melyből több gyökerével a kövekbe több szálon kapaszkodó fák. Ezen fák úgy tűntek, mintha bármikor kidőlnének, de az életösztönük nem véletlenül köti őket annyi szálon a „földhöz”. A szurdok aljában csordogál a patak a hatalmas sziklatömbök között. A szurdok maga csak pár méteres, és a túloldalán sem különb a táj, mint a bejáratánál, de mégis egy választóvonalat képez, mert egy kisebb gerincet szel ketté.
Nem sokkal a szurdok elhagyása után egy ösvényre kapaszkodtunk fel a patak mederből, majd újabb szintet „ugrottunk” amikor is visszatérünk a PIROS SÁV-ZÖLD SÁV jelzésekre. Egy idő után egy erőteljesebb emelkedő következett egy kis vájatban, köveken lépkedve. Felértünk egy csomóponthoz, ahol pihenőt, reggeli szünetet tartottunk. Jobbra-balra kanyarodó túraútvonal, fölöttünk a Mátra-bérc magasodott, alattunk meg egy kis takaros völgy húzódott, amelyben alja valahol a Csörgő-pataknál lehetett.
Folytattuk utunkat a kanyargós és kicsit hullámzó ösvényen, a ZÖLD NÉGYZET jelzésen, majd megérkeztünk a hajdani Csörgő-malom helyéhez. Folytatva utunkat egy szakaszon magasabban, keskeny rézsűs ösvényen mentünk a patak felett, majd elértünk egy elágazáshoz. Itt egy hutahelyre bukkantunk, amit megnéztünk.
Áttértünk a balra induló ZÖLD KERESZT jelzésre, majd hamarosan egy kis kanyart követően, hangulatos kis völgyben ballagtunk a Hutyahelyi-patakban, vagy annak mentén lépkedve. Jobb és baloldalt meredek hegyoldal, alattunk, meg a csordogáló patak, apróbb-nagyobb kövekkel és egy kicsit már őszies színekkel. Éreztünk, hogy folyamatosan felfelé megyünk, majd a patak el-eltünezedett szemünk elől, mi pedig a völgy jobb oldalán emelkedtünk felfelé az egyre mélyülő völgy mellett. Nem sokkal a mátraszentistváni sípark elérése előtt letértünk a jelzésről és jelzetlen úton haladtunk egészen a völgy kezdetéig, csücskéig. Az utunk visszafordult és a völgy másik oldalán haladtunk, és ezúttal baloldalon tátongott a fáktól éppen nem látható meredély.
Nyílt területre értünk, mert az erdei út jobb és bal oldalán alig voltak fák, de ezen a szakaszon kis csemegére bukkantunk. Rengeteg szederbokrot találtunk, nagyon finom és nagy szemekkel. Szinte bokorról bokorra vándoroltunk, amíg észre nem vettük, hogy lassan haladunk. Nem bántuk, mert jól belakmároztunk az ízletes csemegéből. Kb. 800 méteren át tartott szedre, mígnem egy éles jobbkanyarulattal erdőbe nem értünk. Szerencsére nem sütött a nap a nyílt területen, de az erdőbe érve azért érezni lehetett a hőmérséklet különbséget, nyár végének ellenére is. No azért nem fáztunk, és egész nap nem volt ilyen érzésünk.
Elérkeztünk az OKT útvonalához és innen balra fordulva a KÉK SÁV jelzésen folytattunk utunkat. Mátra-bércen haladtunk egy kis ösvényen eleinte felfelé, majd kicsit lefelé, s közben csodálkoztunk a balra és jobbra tátongó mélységtől, amit még a sűrűbben növő fák sem tudtak elrejteni. Kilátását remélve letértünk egy ösvényre, mely egy magasabban lévő sziklára vezetett fel, majd elértünk egy kilátóhelyhez ahol sajnos csak részleges kilátásunk volt. A fák ágai alatt imitt-amott látni lehetett Bátonyterenyét.
Egy rövidebb, de meredekebb csapáson tértünk vissza az OKT-ra, majd elhaladtunk a Newton-szikla alatt, amelynek mentén vezet fel a jelzés az Ágasvárhoz. Mi ezt most hagytunk, inkább a KÉK SÁV jelzésen mentünk a néhol keskenyebb ösvényen. Az ösvény hol sűrű fák között, hol a hegy oldalában vezetett, de több ponton is remek kilátás nyílt a Csörgő-patak völgyére, a Som tetőre. Már kissé megéhezve érkeztünk meg az Ágasvári-turistaházhoz, ahol szalonnát terveztünk sütni. De sajnos a tűzgyújtási tilalom miatt nem engedtek tüzet rakni, így „nyersen” kellett elfogyasztanunk mindent. Hamar terülj-terülj kis asztalkát varázsoltunk a pihenő padnál és nekiláttunk a finom étek elfogyasztásának. Amíg jóízűen falatoztunk, többen is érkeztek a turistaházhoz, de senki sem kért a jó öreg paraszti ételből, amit mi felajánlottunk, hanem inkább a büfé kínálatából választottak. Nem tudták, hogy mit hagytak ki.
Jóllakottan folytattunk utunkat a ZÖLD SÁV jelzésen, ereszkedve lefelé a hegyről. Az erdő továbbra sem volt unalmas, mert ösvényekről szélesebb utakra, kisebb völgyekből sűrűbb erdőkbe értünk. Egy rövidebb szakaszon horhosban, kis sziklákon lépkedve emelkedtünk egy csöppet, majd egy négyes kereszteződéhez értünk, ahol az egyik „negyedcikkejt” kivágták az erdőből. Igaz így szép kilátást nyílott Bátonyterenye irányába. Itt áttértünk a ZÖLD FORRÁS jelzésre és egy kis emelkedő után áthaladtunk az Óvár felső sáncánál, ahol a Várak a Mátrában túramozgalom igazoló kódjai is van. Az erdő itt szürke képet mutatott a bennünket körülvevő szép szál bükk fák által, melyek sűrűn és magasra nőttek, aminek következtében kicsit sötétebb volt az erdőben. A Külső-Óvári-rét előtt megnéztük a Zoltán-forrást, majd a rétet alulról megkerülve folytattuk túránkat.
Kanyargós kis sziklás ösvényen ereszkedtünk le. A mi bosszantásunkra megjelentek repülő, apró szárnyas jószágok, melyek hol a fülünket, hol a szemünket zavarták. Ezen a szakaszon csak ereszkedni kellett és többször is változott az út: sűrű zöldben vezetett az ösvény vagy éppen sziklák között gyérebb aljnövényzet között, vagy éppen bokrok között. Többször látni sem lehetett a vonalvezetését, mert néha elveszett a növényzet között az út. Nagyon lassan ereszkedtünk le, mert nem volt éppen kellemes a bokrok, sziklák között úgy lépkedni, hogy éppen a szemébe repül valami az embernek. De végül is csak leértünk a PIROS SÁV jelzésre ahonnan már hamar elértünk az autóhoz. Még lehet éppen idejében, mert körülöttünk eléggé sötét fellegek gyülekeztek. Beszálltunk az autóba és meg sem álltunk Lajosmizséig, ahol még egy nagyon kellemes kis esti csevellyel vezettük le a napot.
Ritkábban jutunk el hegyvidéki tájakra, de a Nyugat-Mátra megérte a korán kelést és a sok kilométert. Egy kis ízelítőt kaptunk a Mátra-bércből, valamint a hegyi patakok erejéből. Hangulatos kis völgyekben jártunk és lábunk alatt sokszor ott csordogált egy patak. Az erdőn már mutatkoztak az ősz jelei, de úgy, mint akik még nem engednek a szép nyári zöld öltözékükből. Visszafelé jövetelünk során pedig több helyen is remek kilátás nyílott arra a völgyre, aminek az aljában vitt utunk. Többünknek kellett volna ezt ma végigjárni, de hát az erdő és a hegyek megvárnak, nem mennek el. Mi pedig még úgyis visszatérünk, egy másik arcát megismerve csodálatos hegyvidékünknek."

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Csonka Zoltán (Dabas), Szőke Tímea (Dabas).