(412.) TÚRA A VÁMOSATYAI BOCKEREKI TANÖSVÉNYEN


Idõpont: 2013. szeptember 7. szombat
Útvonal: Vámosatya - Bockereki tanösvény - Tákos
Táv: 10 km


A múltkori beregi tartózkodásunk során megtudtuk, hogy van egy tanösvény Vámosatya és Tákos között. E hétvégi beregdaróci tartózkodásunk alkalmával sort kerítettünk ennek a végigjárására. Kényelmes ébredés után megreggeliztünk és átvitettük magunkat autóval Vámosatyára. A nap már javában sütött, de ekkor még hûvös volt.
A református templomnál kezdtük meg túránkat. A templom akárcsak Beregdarócon fakerítéssel volt körbevéve és egy kis kapun jutottunk be az udvarába. A templom és a harangláb zárva volt, így csak kívülrõl tudtuk megnézni az igencsak szép épületeket. Visszatérve az utcára egy információs táblára lettünk figyelmesek, majd továbbhaladva a kanyar baloldalán egy emlékparkra. A parkban Vámosatya fõbb évszámait tartalmazó kopjafák, egy kõbõl épített emlékmû és egy kerekes kút található. Az út jobb oldali járdáján elõször a Látványtár elõtt, majd a Faluház elõtt haladtunk el. A Petõfi Sándor utca sarkánál egy újabb tanösvény ismertetõ tábláját fedeztük fel: ez a Gémes-tanösvényé volt, mely Gelénes felé tesz egy kört. Folytatva utunkat hamarosan elhaladtunk a Fehérgyarmati Erdészet helyi területei mellett, majd a Bockereki Vadásztársaság épülete mellet lefordultunk a mûútra.
A mûút vége felé már láttuk is jobb oldalon a Bockerek-tanösvény ismertetõ tábláját, mely egyben az elsõ állomás is volt. Itt már a Bockereki erdõ szélében voltunk. Az erdõ egyébként nagy kiterjedésû, majdnem egészen Tákosig nyúlik és mûhold képeken is kivehetõ, hogy egy igencsak sûrû erdõrõl van szó. A tanösvény kb. a felénél szeli át egy szélesebb erdei úton. Már az elsõ méterek megtétele után éreztük, hogy remek kis túra lesz, hiszen egybõl hatalmas fák tölgyfák vettek minket körül. Árnyékban voltunk, mert a napot takarták a magas fák. Elindultunk az agyagos földúton és sorra vettük a tanösvény állomásait, melyek mindegyike egy faoszlopra helyezett, az állomás számát tartalmazó táblácskából állt. Egyik állomásnál sem volt semmilyen felirat vagy írás, így a legelején nem árt memorizálni mit is láthatunk az egyes helyeken. A 7. állomásnál egy kicsit bemerészkedtünk az út menti erdõbe, hogy megízleljük kicsit a világát. Mivel az erdõ területén vadászni szokta, így rajtuk kívül nem igen sokan járják a területét, mondhatni érintetlen. Ez látszott azon az úton is, amelyen egy kicsit begyalogoltunk, majd befordultunk az erdõbe és fák között lépkedve tértünk vissza a tansövény útjára.
A 9. állomás után, balra tekintve füves utat, jobbra tekintve pedig egy végeláthatatlan fákkal szegélyezett erdei utat pillantottunk meg. Vélhetõen itt amennyire lehetett elláttunk az erdõ két széle felé. Jobb felé kb. 500 méterre egy vizenyõs területet kerestünk meg, de csak egy árok volt, amiben nem volt víz. Visszamentünk a tanösvényre és ekkor a szemközti füves úton egy õzet láttunk. A tanösvény útja mellett jobb és baloldalon is egy kis árok fut végig, amelyen sok a kis híd, illetve a kettõt összekötõ áteresz. Az erdõ területén rengetek kis árok vág keresztül, és egy ilyen árok mentén kicsit besétáltunk az erdõ sûrûjébe. Ez az árok kicsit szélesebb volt, inkább egy csatornának mondható, de ebben sem volt víz, de kanyarulata jól követhetõ. Egyébként ez a csatorna a mûhold képeken is jól látszik. Ismét kereszteztünk egy nagyobb nyiladékot, majd egy fahíd következett, mely meglepetésünkre egy kis patakon ívelt át. A jelek szerint azonban mégsem folyó lehetett. A víz felszínét pedig már teljesen zöldre színezték a vízinövények. A hídról elõre és visszanézve jó hosszan el lehet látni, mivel a tanösvény útja is szinte egy egyenes, egy-két töréssel. Az erdõ a horizont végén összeérni látszott, de még távolban is kivehetõ volt a fák nagysága. Olyan mintha az erdõ egy erezetén mennénk végig, kis ízelítõt kapva annak csodás élõvilágából.
A fahíd után több helyen valamilyen törmelékkel „foltozták” be a nagyobb gödröket, de gyalogosan továbbra is remekül lehetett haladni. Kiértünk egy naposabb részre, mivel az út bal oldalán egy kerítéssel elkerített rész van, ahol valószínûleg újra telepítették az erdõt. Szabályosan melegünk volt, de szerencsére ismét fák alá értünk egy újabb keresztezõdésnél. Itt balra tekintve elég közel õzeket láttunk és sikerült is õket lefényképezni. Továbbhaladva egy pihenõhelyen egy hatalmas tölgyfa árnyékában pihenhetünk meg. Innen egyébként visszatekintve szinte a 9. állomásig el lehet látni. Ezután egy kis patkó alakú szakasz következett, mely elhaladt egy erdõirtás mentén. Kiérve a fák alól egy újabb fahídon mentünk keresztül, amely a Szipa-fõcsatornán ível át. A csatorna Vásárosnamény felett ágazik ki a Tiszából és a Tarpai-hegy alatt vonul el, tehát elég hosszú és behálózza a beregi-sík nagy részét. Mindkét irányba eltekintve volt benne legalább térdig érõ víz és a meder széle tiszta volt és rendezett. Itt van egyébként a 23. állomás is és a 2. tájékoztató tábla. A csatorna képezi ezen a részen a határvonalat az erdõ és a puszta között, mivel átlépve a hídon a sík tájra jellemzõ gyérebb növényzetet és kisebb-nagyobb facsoportokat lehet megfigyelni. A túra során sem nem fáztunk, és itt még inkább megéreztük a vénasszonyok nyarának melegét. A tanösvény útirányát egy, a Tarpai-hegynél is látott irányjelzõ táblácska mutatta, de itt nem szõlõt volt rajta, hanem egy tölgyfát faragtak bele.
Az út a csatorna mentén vezetett tovább, annak vonulatát követte. Túloldalon a sûrû, sötét, ám mégis látványos erdõ húzódik, ezen a felén meg egy két nagyobb bokor, vagy fiatalabb fa ad árnyékot, miközben egy kitaposott keskeny ösvényen haladunk. A csatorna kanyarulatánál egy vélhetõen a vízinövényeket felfogó fából épített gát látható. Azokon a helyeken ahol kevesebb közvetlen napfényt kap a csatorna vize ott zöldes a teteje. Haladási irányunkat a kis táblácska jelezte, de egy idõ után nem láttuk a kihelyezett irányjelzõt, így követve a csatornát, annak partját haladtunk tovább. Legelészõ birkanyájat vettünk észre és elsétálva mellettük, bégetve vonultak távolabb. Egy villanypásztorhoz értünk, amit alulról meg tudtuk kerülni, de nem voltunk biztosak, hogy jó irányba haladunk-e. Bizonytalanságunknak adott okot az is, hogy a villanypásztor után egy tanya mentén haladtunk el, amelynek sok épülete volt és vélhetõen laktak is benne. Aztán egy rönkhídra lettünk figyelmesek, melynek megközelítéséhez, ismét egy villanypásztort kellett megkerülni. Elérve a hídhoz, átsétáltunk a csatorna túlpartjára, az erdõbe. A híd egyébként a tanya végénél található, így valószínûleg a tanya lakói építhették, akik ezen járnak át az erdõbe.
Tovább ballagtunk a csatorna mentén és hamarosan a már megszokott kis táblácskára lettünk figyelmesek. Valószínûleg a helyes utat követtük, de akkor elég fura, hogy elkerített területen kellett átmenni. Kiértünk az árnyékot adó fák alól és a gázvezetékek elérése elõtt a túloldalon egy régi tájvédelmis táblára lettünk figyelmesek. Mivel a csatornában nem volt víz átsétáltam és közelebbrõl is szemügyre vettem. Továbbhaladva kereszteztük gázvezetékek nyomvonalát, majd a síkságra jellemzõ kopár füves területen lépkedtünk. Elérkeztünk egy szép, elég újnak mondható gyalogos fahídhoz, ahol a tanösvény 24. állomása is van, egy információs táblával. Visszatekintve a tanya irányába, a csatorna aljában egy kb. fél méteres mindkét szélén szegélyezett vályút alakítottak ki. Innen már csak be kellet sétálnunk Tákosra, nem unalmasnak mondható úton. Az út fákkal szegélyezett egy darabig, majd folyamatosan eltûnnek, miközben a beregi síkot lehet csodálni. Az útvonal tanyák mentén vezet el, majd még tesz egy bal és egy jobb kanyarulatot mielõtt beérne Tákosra. Itt van a tanösvény utolsó állomása, a 25. melynél ugyanaz az információs tábla látható mint az elsõnél.
Átsétáltunk a polgármesteri hivatal elé és Timi apja addigra már oda is ért, így nem kellett sokat várnunk. A túra idõben eléggé elhúzódott, így már nagyon éhesek voltunk a vége felé, de visszatekintve a mai sétánkra ez egyáltalán nem bántuk. Megint egy kis helyi gyöngyszemet ismerhettünk meg, de csak egy kis ízelítõt kaptunk mindabból, amit az erdõ, vagy éppen a környéke rejt. Annak ellenére, hogy a tanösvény csak kettészeli az erdõt sok mindent lehet látni, megismerni és megérezni ennek a környéknek a csodájából. Egyedülálló „színfolt” ez az erdõ a Gergelyiugornya – Csaroda - Gelénes által körbezárt területen, amit érdemes felkeresni és gyalogosan végigjárni. A Bockerek-erdõ egyébként a Beregi-sík egyik legnagyobb megmaradt, összefüggõ erdeje, amelyben gyertyános-tölgyes jellegû részek váltakoznak tölgy-kõris-szil ligetekkel. Sajnos a tömegközlekedés nem éppen szerencsés, mert Vámosatya és Tákos más vonalra van felfûzve és átszállási lehetõség a közeli Vásárosnaményban van. Ahogy a múltkori túránk után, most is úgy éreztük, hogy errefelé is kell még több felfedezõ túrát tenni, hiszen rengeteget látnivalót rejt még. Számos ösvény halad keresztül rajta, nem is beszélve a rengeteg árokról, valamint a Szipa-csatornáról, amely a „vízi eret” jelenti ezen a részen.

Szõke Timi és Csonka Zoli (Dabas)

Ezen a napon együtt túrázott: Csonka Zoltán (Dabas) és Szõke Tímea (Dabas).