FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL  CSOPORTKÉPEINK  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  PANORÁMAKÉPEK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  JÁRÓFÖLD  LINKEK 


(404.) TÚRA BEREGDARÓC KÖRNYÉKÉN


Időpont: 2013. június 30. vasárnap
Útvonal: Beregdaróc környékén
Táv: 11 km

 

"Már annyiszor mentünk keresztül autóval Gelénes és Beregdaróc, illetve a 41-es útról jövő bekötő út menti erdőn, hogy most már ideje volt egy kicsit közelebbről is megismerni. Elhatározásunkat tett követte és bő egy hónappal az esküvőnk előtt elindultunk Timi nagymamájától, a Márokpapi felé vezető hátsó bekötő úton, amin kocsival szoktunk jönni. Napos időnk volt és meleg. Nem sokkal az után, hogy elhagytuk a települést kicsit jobbra kiágazó földútra tértünk le. Egy nagyobb tisztás mentén mentünk az igencsak kemény-agyagos földúton. Jobbra áthatolhatatlannak tűnő erdő húzódott, bal felé meg egy hosszan elnyúló mező, visszatekintve meg a Kárpátok egy-két csúcsát lehetett látni. Elértük a Surányi-csatornát, amelyben a száraz idő ellenére volt még egy kevéske víz. Továbbhaladva dél felé vettük az irányt, de kiderült vissza kell mennünk és az erdőbe bevezető utat kell választanunk. Kis kitérőnket több birka és pásztoruk kísérte figyelemmel. Átvágtunk a sáson a földúthoz és végre árnyékos részre értünk, mert elértünk a Kisasszony-erdőbe. Pár méter megtétele után az út kettéágazott, de egy figyelmeztető tábla jelezte, hogy fokozottan védett területre érünk.
Mi a jobbra vezető utat választottuk és magas fűben tettük meg az első lépéseket, majd járhatóbb agyagos-sáros földút következett. menet közben furcsa bogarak szálldostak ránk, amelyek olyanok voltak mint a kullancs és a szárnyas hangya keveréke. Szerencsére nem csíptek, de alig tudtuk lesöpreni őket magunkról. Olyan részen jártunk amerre vélhetően csak az erdészek, vagy a favágók járnak, mert egy idő után ismét sűrűbb lett a növényzet körülöttünk, mondhatni alig járt részre értünk. Elértünk egy igencsak szép erdős területre. A GPS itt egy négyzet alakú járható utat mutatott, de mi nem jártuk körbe, hanem a rövidebb ágon balra mentünk. Kiértünk egy GPS-en nem jelzett, bár kicsit ritkábban járt erdei útra, ahol egy vízmű is volt, meg TT tábla is. Itt szemben megpillantottunk egy kerítést és mögötte egy érdekes építményt. A kerítés nyitva volt, így közelebbről is szemügyre tudtuk venni a tárgyat, amely rozsdás-barna volt, volt két tányérja egy csőre erősítve és a cső teteje lyukas volt. Azt megállapítottuk, hogy a vizet ezen keresztül folyatják ki, amely a tányérokra és környékére hullik vissza, csak azt nem tudtuk, hogy miért. A tárgytól kicsit messzebb nagy területen víz terült el, de mivel sűrű volt a növényzet csak a szélén tudtunk megtenni pár métert. Csak a túra vége felé derült ki, hogy ez volt a Nyíres-tó.
Jobbra folytattuk utunkat és hamarosan ismét a sűrűbb és magasabb aljnövényzet között kacskaringóztunk. Elértünk egy érdekes és szép részhez: fűcsomókhoz hasonló kis bokrokon kellet lépkedni és ami közép-zöld színével remek fotó témát szolgáltatott. Ez a terület lehetett a Ducskós. Ezen átvágva fák közé értünk, melyek sűrűbben nőttek és emiatt aljnövényzet sem igen volt. Így értünk el egy újabb vizes részt. Erről megint nem tudtuk megállapítani, hogy egy tó lehet-e, vagy csak felgyülemlett víz, mert a part mentén sűrűn nőttek a fák és bokrok. A vizes terület mentén délfelé vettük az irányt, szorosan a víz és a száraz terület határán, aztán egy bokor tövében egy betondarabra lettünk figyelmesek. Egy x volt a tetején, de nem tudtuk róla megállapítani egyértelműen, hogy HP pont lehet-e. Ezen bokrok mentén a vizes résztől egy kis árok vezetett ki a fákon túlra ahol hallottuk az emberek hangját is. De mi nem arra mentünk, hanem nyugat felé az erdő szélében egy másik árkot követve. Fürkésztük az erdő alját, hátha találunk valami érdekeset, esetleg újabb HP-pontot. Egy szakaszon kimentünk az erdő szélére és tűző napon mentünk, lenyírt füves területen. Amikor szemben ismét fák tűntek fel jobbra visszatértünk az erdőbe és ismét vizes területhez értünk, elértünk egy régi holtágat. Itt már nádak is megjelentek, illetve a Kolon-tavi kiszáradt fákhoz hasonló fákat is láttunk elég sokat. Mivel mostanra sem tettünk szert gumicsizmára, ismét a vizes terület melletti gyaloglást választottuk, nagyobbrészt ismét a vízi határvonalon.
Ismét találtunk egy víz melletti szerkezetet, olyat mint korábban, de emellett egy még érdekesebb dolgot is egy a nádas között vezető régi fahidat. Már régen álhatott itt, mert a korlátja kicsit korhadt és mohás volt, de mégis olyan volt, mintha öt éve építették volna. Remek képeket készítettünk a hídról majd elindultunk rajta. Jobbra és balra letekintve vizet láttunk, majd egy kis tisztáshoz hasonló rész, ahol már csak az egyik oldalon volt korlát, majd egyszer csak véget ért a híd, kb. 600 méter után. Mivel nem szoktunk csak úgy leugrálni a hidakról, illetve vizenyős területen jártunk, így egy bottal vizsgáltuk meg a híd körüli sűrűn benőtt földet. A föld mozgott, sőt a botot át lehetett rajta szúrni és olyan volt mintha a réteg alatt víz lenne, egyértelmű volt számunkra, hogy megtaláltuk a tőzeglápos részt. Mivel elég vastagnak bizonyult az „úszó” rész így rá mertünk állni és ahogy mozogtunk körülöttünk lévő kb. 5 m2-es terület is mozgott. Annyira érdekes volt, hogy itt sokat időztünk, mivel eddig ilyen érdekes természeti képződményt nem láttunk. Ekkor vált világossá, hogy az iménti kis tisztás is tőzeg láp lehet. Visszafelé a hídon még megcsodáltuk a nádast és a holtágat, de nagyobb vízfelületet nem láttunk. Elérve a híd másik végét balra fordultunk és egy ösvényen mentünk a holtág mentén. Hamarosan egy információs táblához értünk, amelynél kiderült, hogy a Bába-tavánál járunk. Itt is állott egy vízkilövő szerkezet és megpróbáltunk annak mentén behatolni a tóhoz, mert a bokrok és nádas felett láttuk, hogy van egy nagyobb tiszta terület. De sajnos bármerre próbálkoztunk a tó nagyon is elfedi a kis vízfelületét, mert ágvágók és gumicsizma nélkül nem lehet megközelíteni. Szinte amerre elláttunk nagyon sűrű bokros részek voltak. Sajnos egy magaslat sem volt itt, hogy arra felállva láthassunk valamit. Mindenesetre már azt kijelenthettük, hogy sok mindent láttunk eddig a nap folyamán és minden képzeletünket felülmúlta.
A tótól egy jobban kijárt ösvény vezetett el és a tábla körüli kis rétről, a tűző napról ismét fák közé értünk. Az ösvény kivezetett egy sásos részhez ahol ismét magas fűben haladtunk és itt már lehetett hallani a gázközpont gépeinek hangját. Kereszteztük a gázvezetéket, majd fák közé érve egy újabb holtágat értünk el, legalább is a GPS szerint. Sajnos most is csak annak mentén volt alkalmunk gyalogolni, sőt kb. 200 méter után az út is kivezetett a fák közül és napon voltunk kénytelenek kullogni a majd mellig érő fűben. Néhány helyen be lehetett menni a bokrok közé, de vízfelületet nem lehetett látni csak sűrű növényzete, meg nádast. Ívesen kanyarodtunk, majd néhány felhőnek köszönhetően a nap elbújt. Egy kis erdősávon átvágva egy fából készült kilátóra lettünk figyelmesek. Felmásztunk rá és mivel már éhesek voltunk megettük a kis ennivalónkat és pihentünk egyet. Elég jó kilátás nyílik a környékre, de mivel olyan magasra nem emelkedik a környezetéből, messze nem lehet ellátni.
Miután jól laktunk nekivágtunk az utolsó kilométereknek. Ismét elhaladtunk egy vízmű mellett majd egy erdő sarkánál megláttunk egy információs táblát. Itt derült ki, hogy a Nyíres-tónál jártunk pár órával ezelőtt, illetve az iménti holtág pedig a Zsid-tó. A tábla egyik oldalán térkép mutatja be a területet és tavait, illetve a Beregi-síkon történő gazdálkodást. Itt tudtuk meg azt is, hogy a korábban látott szerkezetekkel a vizet átlevegőztetik és közben az oldott vastartalmat csapatják ki. Innen már csak pár méter volt a Gelénes-Beregdaróc műút amit elérve jobbra fordultunk. Természetesen ahogy Darócról jöttük kifelé, itt az út mentén is amit érdemes volt felvettem a GPS-be. A szakasz nagy részén felhős ég alatt mentünk, de azért pár száz méter erejéig a napból is kaptunk ízelítőt. Egy ponton letértünk az út menti erdőbe egy magassági pontot megkeresni, hátha ott HP-pont van, de sajnos csak egy betonoszlopot találtunk. Visszamenve az útra folytattuk utunkat a település felé. Útközben elhagyatott gyárterületeket is láttunk. Majd végül beértünk Darócra és már csak egy éles jobb kanyar volt hátra, amikor is vámosok jöttek kis zöld autójukkal és rám szóltak, hogy miért nem a járdán megyek. Ahhoz képest, hogy ma az erdőben senkivel sem találkoztunk, nem ért minket semmi baj és atrocitás a rend őreinek az volt a legfőbb baja, hogy az amúgy is nem éppen sűrű forgalmú út széle helyett miért nem a járdán megyek. Mindenesetre ez vicces volt és legalább az utolsó métereken is volt valami történés. Nagymama házához 13:41-kor értünk vissza.
Első ismerkedő, felfedező túrázásunk sokkal jobban sikerült, mint azt reméltük. Térképek nincsenek erről a tereltről csak leírások, így ez alapján határoltuk be nagyjából, hogy merre érdemes elindulni és lám sikerrel jártunk. Megtaláltuk a Kisasszony-erdőt, a Nyíres-tó és a Báb-tavat, no meg a tőzeglápot is. Az erdőben vezető utak nagyobbrészt alig jártak voltak, és sokszor mentünk kitaposatlan utakon is, így egy kicsit vadtúra jellege is volt a túrának. Az erdő maga nagyobb szép és nagyon változatos. Nagyszerű természeti kincseket rejt az erdő és környéke, pedig alig kell kimozdulni Beregdarócról, vagy éppen Gelénesről. Mi az erdőnek nagyjából a középső és nyugati felét érintettük, így még egy túrát biztos tartogat számunkra, arról nem is beszélve, hogy azért a két település és a 41-es út közötti terület még mennyi felfedezni valót tartogat. Igaz ennek több mint 50%-a rét, mező, nyílt terület, de alföldi túráinkon megtapasztalhattuk, hogy ott is lehet találni szépséget. Eme kis háromszög mellet még rengeteg ilyen kis részek vannak a környező települések között és mellett, amely felfedezésre vár és rengeteg időre van ehhez szükség. De legalább tudjuk, hogy érdemes nekivágni, bármerre is induljunk el biztos nem lesz csalódás."

 

Szőke Timi és Csonka Zoli - Petőfi Túrakör


Ezen a napon együtt túrázott
: Csonka Zoltán (Dabas) és Szőke Tímea (Dabas).


 

Beregdaróc szélén A védett terület határán Víz, mutatóban Égeres Sáros utak Vizenyő
Gombatenyészet A fény is utat tör magának Szitakötő A láperdő maga Taplógomba Kék a zölddel
Dús aljnövényzet Kettesben Ne lépj le az útról! Az egyetlen mód a bejárásra A fahíd korlátja közelről A híd vége
A tájvédelmi körzetről Kaszáló Sásos Áttekintő a környékről Pillangó Vissza a faluba

 

 

 

 

a

"Vigyázz a Földre! Nem az őseid hagyták rád, az unokáidtól kaptad kölcsön." (indián közmondás)

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz