FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL  CSOPORTKÉPEINK  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  PANORÁMAKÉPEK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  JÁRÓFÖLD  LINKEK 


(370.)  TATÁRSZENTGYÖRGYI TÚRA


Időpont: 2012. november 4. vasárnap
Útvonal: Sarlósárpuszta - Erdő-hegy - Borókás - Sarlósárpuszta
Táv: 13 km

 

Csodálatos, kora őszi időben, késő ősszel jártuk a tatárszentgyörgyi természeti környezetet ezen a napon. A levegő hőmérséklete 20 fokos volt, a Nap egész nap sütött. Hiányzóink Borika és Csonka Zoliék, illetve egy-két gyerek voltak, mindannyian családi programokat bonyolítottak ezen a napon.
Reggel nyolckor találkoztunk Szekeres Zoliékkal Ladánybenén, ott csatlakoztunk hozzájuk, vagy ők hozzánk. Anti bácsival és Spigivel hárman mentünk Langyosról. Folytatva az utat Tatárszentgyörgyre autóztunk, majd rövid bolti vásárlás után, kimentünk Sarlósárpusztára, a fogadóhoz, ahol a kocsikat hagytuk. Innen terveztük körtúrával bejárni a határ említésre és alaposabb megtekintésre is méltán érdemes, gyönyörű vidékét.
A régi baracspusztai aszfalton indultunk, majd arról hamarosan letértünk, és a Szálláska nevű rész felé gyalogoltunk. A reggeli hűvös időnek köszönhető bő harmat kristályként csillogott különböző fák és bokrok ágain, termésein: a Nap átvilágította a vízcseppeket és így sokszorozva meg a fényt, amely így ma a világra bővebben jutott.
Az évszaknak nem megfelelő időben, szokatlanul melegben haladtunk, sorra kerültek le rólunk a vastagabb ruhadarabok, míg végül, dél felé már gyakorlatilag egy rövidnadrág és egy póló is elég lett volna.
A helyenként még csak alig(!) sárguló fák közé már bekeveredett egy-egy vörös vagy narancsos lombú cserje, kisebb fa. Bőven termett a kökény, a galagonya és a csipkebogyó is. Ezeket nagyobb mennyiségben kóstolgattuk, végi az út folyamán.
Másik szép látvány volt a sokféle gomba, amelyek kihasználták az elmúlt hét csapadékos és meleg időjárását, és intenzív növekedésbe fogtak, helyenként nagyobb boszorkánykörben vagy tuskók alján csokorban. Láttunk: csiperkéket, gyapjas tintagombát, tuskógombát, taplót, kései szegfűgombát, fokhagymagombát, többfajta tölcsérgombát - meg még biztos mást is, de csak ezek jutottak eszembe.
Ez a szakasz is jól igazolja, hogy egy egyhangúnak tűnő homokúton haladás nem feltétlenül egyhangú.
Csaknem a ladánybenei műútnál jártunk már, amikor jobbra kanyarodtunk, és fenyves erdőben haladtunk az Erdő-hegy felé. A környezetéhez képest nagy kiterjedésű és elég magasnak ható domb közelségét a kisebb halmokon hullámzó út jelezte. A hegy tetején, ragyogó napsütésben kiadósat pihentünk, és ismét csak alulnézetben figyelhettük a geodéziai tornyot, amelyet érthetetlen módon teljes mértékben létrátlanítottak, akadályozva ezzel a kilátóként használhatóságát (miért van az, hogy itt, egy jelentéktelennek mondott helyen teljes tiltás van a torony használatára, mert balesetveszélyes(?), de a Naszályon vagy a Csóványoson gond és nagyobb baleset nélkül  használják évtizedek óta?). Mindegy, elképzeltük a Kecskemétig tartó panorámát, és a dombok aljára nyíló, csúnyának éppen ugyancsak nem mondható látvánnyal kárpótoltuk magunkat.
Az Erdő-hegy név egyébként elég régi, már egy csaknem kétszáz éves térképen is szerepel.
A kilátótól visszakanyarodtunk a kiindulás  nyugat felé folytattuk a túrát. Ez a szakasz nem hemzsegett a látnivalóktól, de a szép erdő, az idő és a jó levegő elegendő is volt, hiszen a, és Bács-Kiskun - Pest megyehatáron csak ezután következett a környék legszebb része: a tatárszentgyörgy-sarlósárpusztai buckás-borókás vidék, egy mesebelien szép táj!
Elérve, majd el is hagyva az egykori Tatárszentgyörgy-Baracs-Bene hármashatárt, észak felé fordultunk. Itt teljesen megváltozott a táj képe, az eddigi allés-szántóföldes részt előbb enyhén, beljebb haladva egyre meredekebb dombhátak következtek, szép kis völgyecskékkel, töbörszerű buckaközi gödrökkel, hatalmas nyárfacsoportokkal és ritkásan növő, de nagyméretű borovicska bokrokkal. Egyik dombról a másikra kapaszkodtunk, egyre szebb kilátást kaptunk a környékre, mígnem elértük a terület legészakibb pontján, már a sarlósárpusztai kastély szomszédságában lévő Rákóczi-hegyet (másik nevén: Strázsa-hegyet), amely mind közül a legmagasabb és második nevéhez méltóan, tényleg a  legtágabb panorámát tárja a látogató szeme elé. Hátborzongató, furcsa érzés volt belegondolni, hogy a Nagyságos Fejedelem 1710 nyarán hat hétig ezeken a dombokon sátorozott, illetve, hogy ő is valami hasonló képet láthatott maga előtt reggelenként, mikor kilépett fejedelmi sátra elé.
A halomtól néhány perc alatt visszaértünk Sarlósárra, még egyszer lefényképeztük a kastélyt, aztán beültünk kocsijainkba és elindultunk haza.
Tatárszentgyörgyön még megálltunk és tiszteletünket tettük a templomkertben álló Rákóczi-emlékműnél, amely eredetileg a kinti Rákóczi-hegyen állt, csak a háború után az új rend eltakarította onnan.
Néhány perc nézelődés után hazamentünk, ki-ki a saját falujába: Kerekre vagy Langyosra.
Összegezve: nagyon szép helyen jártunk, olyan helyen, ahol még csak kevesen túráztak, mivel lenézett vidék ez is. Mi nem nézzük le. Minekünk azokról van meg a véleményünk, akik az ilyen helyeket lenézik. Szegények, abban a sötétségben!...
 

Minden rokonom!

                                                                                                                                                                                                                                                                                          Sántaőz


Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Polyák Nikolett (Kerekegyháza), Rafi kutya, Spiegelberger Tamás, Szekeres Zoltán (Kerekegyháza).


 

A régi baracspusztai aszfalt Harmatos galagonya Vadkörte Fejek Gombacsokor Csiperke
Egyszer gombák leszünk mi is... Fény a tanyaudvarból A les-kelődők Kökény Kecskerágó Ritka errefelé a tanya
Gyapjas tintagomba Hagyásfa a dűlőúton Fenyővásár maradéka Az ősz színei Tölcsérgomba Erdő-hegyi kilátó
Napozunk Új hajtás novemberben A borókás buckái Nyárfacsoport Dombtetőn Nyár, borókával
A sokadik halom Vaddohány virágban Spigi Kilátás az egyik dombról Arrafelé tekintés Újabb nyáras
A fák között a Rákóczi-hegy A nevezetes domb totálban Előőrsünk a csúcson Ezt látta Rákóczi is Gyerünk lefelé! A Rákóczi-hegy hátulról
Kilométerkő A sarlósárpusztai kastély udvarán A régi kastély ma fogadó Tatárszentgyörgyön A Rákóczi-emlékmű felirata A templommal búcsúzunk



 

 

 

a

"Minden ember annyit ér, amennyit másokért tesz."

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz