FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL  CSOPORTKÉPEINK  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  PANORÁMAKÉPEK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  JÁRÓFÖLD  LINKEK 


(330.)  TÚRA A MIZSEI ÓRIÁSHOZ


Időpont: 2012. február 18. szombat
Útvonal:
Pusztatemplom - Mizsei Óriás - Fehér-tó - Régi Mizsei csárda - Kónya-dűlő - Pusztatemplom
Táv:
11 km



A mai nap krónikájához tartozik, hogy eredetileg a Mátrába mentünk volna, de az ónos eső miatt nem mertünk elindulni. Aztán kitaláltam, hogy menjünk egy közelebbi helyre, amely autókkal biztonságosabban megközelíthető, ez lett volna a Pusztavacsi-erdő. Szép lett volna hóval fedetten, a szikrázó napsütésben. De hogy mégse oda mentünk, az Zoliéknak köszönhető, akik felvetették, hogy miért nem nézzük meg a nyáron készített Mizsei Óriás túra utat, ugyancsak hóval fedetten, szikrázó napsütésben. Tényleg, miért ne? - gondoltam én is, és nekivágtunk...
Két autónyian indultunk fél nyolc után valamivel a Kolesz elől, és egészen a pap boltig mentünk. Itt kávézás, teázás, egyebek. Az udvaron, még kicsit hűvösben, de ragyogó napfényben, kitettem az asztalra kolbászt, hagymát, kenyeret, poharakban meleg teát, és nekiláttunk a csoportos reggelizésnek. Kellett is a kalória, de főleg a hangulat miatt!
A kocsikkal ezután  elgurultunk a Bartal-kereszthez, ott leparkoltunk, és a kissé csúszós, havas Kónya-dűlőn gyalogolni kezdtünk. Előbb felmentünk a Pusztatemplom-dombra. A többség még nem látta szeretett helyünket fehérbe ruhában, most megnézhette. Megállapítottuk, hogy nyáron se csúnya, de télen!... Kiörömködtük magunkat, miközben rengeteg képet csináltunk, Zoli még panorámákat is összehozott. Aztán elsétáltunk a charolais-marhák hatalmas testével látóhatárunk jobb sarkában előbb az Almási-, majd a Bartal-kereszthez, ahol megcsináltuk életünk első és második speciális panorámaképét: "Mit lát a kereszt Jézuskája maga előtt" címmel. Az ötlet Dömötör Zsoltié volt, eredetileg, én említettem Zolinak, aki pedig felmászott a keresztek mögé, és több kattintással becserkészte a feszületek előtti tájat.
Innen továbbmentünk a Vackor-fához, amely így, lomb nélkül is szép látvány volt, sőt: így legalább látszott maga a fa alakja, törzse, ágai. És még a mellé leásott táblánk is megvolt! Ez csoda...
A Mizsei Óriáshoz nem a
ZÖLD SÁVON tértünk le, hanem egy dűlővel később, Turupuli-tanya mellett elhaladva. A tanya udvarán áll öt vagy hat, védett korosabb tölgyfa, ha kifakadnak, megnézzük őket közelebbről is.
A Sáfrány-föld, a rajta élő bokrokkal, öreg tölgyekkel, nyárfákkal Lajosmizse egyik legszebb helye. Minden évszakban. A fél lábszárig érő, szinte érintetlen hóban, verőfényben, elmondhatatlan látvány volt, és a képek is csak kisebb mértékben képesek éreztetni valamit a hangulatából. Van itt egy elég vastag törzsalapú, de mellmagasságban sokfelé ágazó, kicsit borzas tölgyfa, amelyik nem sokkal lehet fiatalabb, mint a 400 évesre becsült Mizsei Óriás, amelynek még nem volt saját neve. Zoli javaslatára, és az ő tiszteletére: Szultán-fa lett a neve. Képletesen meg is kereszteltük. Aztán, mikor közelebb mentünk, átkaroltuk, Zoli körbefotózta ezt a mozdulatunkat, így egy furcsa, panorámakép-jellegű valamit kaptunk. A fa felfelé szétágazó vastag ágaival többünket több mindenre emlékeztette, ezek közül csak egyik volt egy női test... És az ágak között még egy töviskoszorús Jézust is felismerni véltünk (ld. lent a képet). Az Óriás pedig, innen nem messze, az ugyancsak még meglévő pihenővel, csodás és örömteli látvány volt. Megettük Lali pogácsáit, Nikiék mandarinjait, és sokat nevettünk.
A Fehér-tóig hamar elértünk, jól járható, csak kissé csúszós úton. A tómeder látványa, az elénk terülő puszta 360 fokos körpanorámája felejthetetlen élmény volt. Itt sok időt töltöttünk, mert azon kívül, hogy ezerrel fotóztunk, estünk keltünk, egymást fürdettük, még a Szomszédok-stílusú filmet lezáró zárómondatainkat is elkezdtük felvenni. De a röhögéstől, egymás ugratásától ez csak sokadszorra és kis mértékben sikerült...
A tó keleti partfalán végighaladva, messzebbről megcsodáltuk a Szent Imre-fát, és kisebb testvérét, amelynek még szintén nincs neve (legközelebb adunk neki!), majd a tavaly óta még rozzantabb állapotba kerülő régi Mizsei csárdához mentünk. Szomorú látvány ez is, csakúgy, mint a régi majorság pusztuló hodályai, istállói. De hogy senkinek nem tűnik ez fel???...
A Fehértói-dűlőn folytattuk vándorlásunkat, de már erőnk fogytán volt, mert a havas úton csúszkálás, a szokatlan meleg (kb. 7 fok) kiszívta belőlünk az energiát. Azért persze nem volt súlyos a helyzet. Turupuli tanyát most a mási oldalról érintettük, lekapva az egyik nem túl öreg, de szép alakú tölgyet, aztán a Kónyán visszamentünk a kocsijainkhoz. A Pap-boltban még ittunk egy kakaót, aztán gó haza.
Ha összegeznem kéne a napot, a túrát, akkor megint csak unalmassá váló, közhelyszerű dolgokat tudnék sorolni a végtelenségig, miszerint aki nem volt ott, az sajnálhatja, meg el se tudja képzelni, milyen szép volt a táj. De nem teszem.
Egyszer, csak leesik az embereknek, hogy az élet, a környezetünk tele van csodákkal, és nemcsak varázslatos helyekkel (mint a mai túra helye), nemcsak jó emberekkel (mint a Túratársaink, mind egy szálig) van teleszórva, hanem jelen van ebben a világban a Teremtő maga is, aki vagy egy szép tómederben, vagy egy hatalmas fában, vagy a ragyogó napsütésben, vagy a csodás időben, vagy az arcunkat végig uraló nevetésben, esetleg csillogó szemeinkben tesz tanúbizonyságot hatalmasságáról és jóságáról.

Minden rokonom!

                                                                                                                                                                                                                                                                        Sántaőz


Ezen a napon együtt túrázott:
Balog Csaba, Berente Adél (Hetényegyháza), Guba Lajos, Nagy Irén, Polyák Nikolett (Kecskemét), Spiegelberger Tamás, Szekeres Zoltán (Kecskemét), Török Mária, Varga Istvánné Borika és Zsikla Roland.


 

Reggeli a Pap-boltnál A templomdomb Pusztatemplom Szélárnyékban Jézus szemével Kónya-dűlő
"Bartal"-kereszt Vackor-fa Lali király Bújócska Sáfrány-földön Szultán-fa előtt
Ircsike Mély érzések Töviskoszorús Krisztus Kéreg Mizsei Óriás téélen A pihenőnél
Adél bedél, vagyis bedől Szikrázó napsütésben Kerítés Fehér-tó medre Borika Mi van??
 A tó partján Jókedv, ezerrel Lali és zsákmánya Hamarosan összedől... Elágazásban Mit találtam?
Nyári munkánk Koratavasz februárban Bíbic-part Jel a hóban Áttörve "Járt utat járatlanért..."

 


 

 

a

"Mint befagyott tenger, olyan a sík határ / Alant röpül a nap, mint a fáradt madár," (Petőfi Sándor)

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz