(353.) LAJOSMIZSE - FELSŐLAJOS TÚRA


Idõpont: 2012. május 27. vasárnap
Útvonal: Lajosmizse - Iskola-tó - Pusztatemplom - Mizsei Óriás - Fehér-tó - Majercsik-kereszt - Szarkás - Felsõlajos
Táv: 25 km


Leszállva a buszról 9:18-kor kezdtük meg mai túránkat. Átmentünk a parkon és rátértünk a ZÖLD SÁV jelzésre. Elértük az Iskola tavat (9:29), melynek a szélét körbe nádas borította, így a tó vizét csak egy-két bevágáson lehetett látni. Megkerülve azt kis utcákon kiértünk a Ceglédi útra. Itt nagyon hosszan járdán mentünk majd az utolsó utca után átmentünk az út túloldalára és annak mentén mentünk. Átkeltünk az autópálya felett (9:53), majd kb 570 méter után letértünk a mûútról. Meleg idõ volt és napos és csak lágyan fújdogált a szél. Középen füves földúton mentünk baloldalt fasáv, jobboldalon kukorica tábla kísért minket. 1,2 kilométer múlva jobbra kanyarodott az út és erdõs részre értünk. 10:31-kor megálltunk bodzát szedni majd folytattuk utunkat a hangulatos erdõben. Hamarosan ritkább erdõbe értünk, majd elértük egy mûúthoz és balra fordulva elértünk a Péli-kereszthez (10:56). Egy igen hosszú, 2,5 kilométeres mûutas szakasz várt ránk, de nem lehetett látni a végét egy kis kanyar miatt. Végig napon mentünk, árnyék nem igen volt. Elérve a szakasz végére elértük a Pusztatemplomi keresztet. Egy igen hosszú mûutat értünk el mely balra az 5-ös úthoz vezetett jobbra meg az innen látszó Pusztatemplomhoz.
Itt kicsit idõztünk, majd visszamentünk a ZÖLD SÁVRA. Pár lépést kellett megtenni, hogy elérjük az Almási-keresztet. Itt ’megtaláltuk’ az GcLapu geoládát. A mûút végén szinte délben értük el a Bartal –keresztet egy szürke marha telep mellett. Itt véget is a mûút amit már nem bántunk és azt sem, hogy végre árnyékba értünk, bár nap ekkor ki idõre elbújt. 4 perc múlva elértük a Vackorfát, majd még mentünk egy darabig a szélesebb homokúton, majd a ZÖLD KERESZT elágazásnál balra fordultunk. Középen füves út vezetett be minket az erdõbe majd pár száz méter múlva a jelzés kivezetett a fák közül és már láttuk a Mizsei óriást. Messzirõl átlagos fának tûnt, de elérve tényleg óriásnak hatott. Itt pad is volt, de a sok hangya miatt nem itt ebédeltünk, pedig már éhesek voltunk. Erdõirtáson, mezõn vezetett keresztül utunk. Timi szedett pár árvalányhajat és egyet kaptam a sapkámba. Ismét erdõbe értünk és amint kisütött a nap megvillant az erdõ szép színes világa: a tompább színekbõl átváltott a világosabba. 13:04-kor balra fordultunk és egy szélesebb földút következett. Itt a nyárfa fehér magjától tiszta fehér volt az erdõ alja. Elértük a Fehér-tó melletti mezõt, de a tó medréig nem mentünk el. Kicsit beljebb sétáltunk az úttól és bodzabokrok árnyékában megfõztük az ebédet, majd kicsit pihentünk utána bodzát szedtünk.
14:33-kor indultunk tovább. Középen füves hangulatos úton mentünk és több holland-tanya mellett mentünk el. Pest és Bács-Kiskun megye határán sétáltunk, majd egy kanyar után nyuszit pillantottunk meg, amely nem zavartatta magát miattunk, csak bentebb ment az erdõbe és folytatta a keresgélést. Kis egyenes szakasz következett, majd kanyar és egy hosszabb egyenes következett. A nap itt ismét elbújt és a fejünk fölül a fák is eltûntek. Hosszú méterek után letértünk az útról egy középen füves sûrûbb fák között vezetõ földútra és megtaláltuk a Majercsik-keresztet. Továbbmentünk a hangulatos erdõbe és több útelágazás mellett is elhaladtunk, majd egy balkanyar után kicsit ritkábban járt szakasz következett és itt egy õzet is láttunk. Újabb balkanyarulat után egy szélesebb földúton mentünk. Jobboldalt a fák mögött szántóföld, messzebb az M5 látszott. Elértük a korábbi földút folytatását, de ezt a kis kitérõt megérte megtenni, mert szép volt az erdõ és az idõnkbe is belefért. A hajdani Szarkási Iskolához érkeztünk és jobbra fordultunk. Innentõl nyílt terepen mentünk át az autópálya felett (15:52). Mire ismét fák közé értünk a nap is kisütött. Egy elágazásnál úgy döntöttünk, hogy Felsõlajosra megyünk nem Táborfalvára. Egy ponton leültünk kicsit pihenni és megettük a maradék bagettet. Továbbhaladva balra mentünk, majd jobbra kanyarodtunk. Ezek hosszabb-rövidebb egyenes szakaszok voltak hangulatos erdõben. Kiértünk az erdõbõl és az út kanyarulatában sok árvalányhaj volt és Timi szedett egy csokorral, mivel a korábbiakat az autópálya felüljárója elõtt eldobtuk. Elértünk a vasúti sínhez. Timi itt megállt még árvalányhajat szedni én meg továbbmentem a földúton. Elmentem odáig, ahol a földút kiér az 5-ös útig, és itt a kerékpárútra fordultam rá, és én is elmentem a Felsõlajosi állomás várójáig.
Nem kellett sokat várni a buszra, 17:14-kor jött és fél óra múlva le is szálltunk. Fagyiztunk egyet és hazamentünk."

Csonka Zoltán (Dabas)

Ezen a napon együtt túrázott: Csonka Zoltán (Dabas) és Szõke Tímea (Dabas).