(346.) TÚRA A PESZÉRADACSI-RÉTEKEN


Időpont: 2012. április 28. szombat
Útvonal: Kunpeszér - Etel-major - Peszéri-erdõ - Erdészház - Erzsébet-major - Békás - Kunpeszér
Táv: 13 km


Bár még csak április vége van, azért a mai napon se fáztunk. A hely, ahova kirándultunk, a közeli Kunpeszér, amelynek gyönyörű környezetével már korábban is tisztában voltunk, de valahogy túra ide nem akart soha összejönni. Ma végre ezen a méltatlan helyzeten akartunk változtatni, így amolyan "ha törik, ha szakad" alapon, nekivégtunk a vágyott ismeretlennek.
Két utóval indultunk Lajosmizséről, és hamar a peszéri kocsmában találtuk magunkat. Ittunk egy kávét, üdítőt, elintéztük a szokásos egyéb dolgokat, aztán Etel-major irányában elhagyva a falut, a focipályát mellőzve, máris a réteken találtuk magunkat.
Az Etel-majorig vezető út tulajdonképpen egy töltésút, amely a két oldalt kissé mélyebben elterülő, alkalmanként víz alá kerülő, virágos mezőkön segíti át az errejárókat, akik nem lehetnek túl sokan, mármint gyalogtúrázók...
A major után hamar elértük a Peszéri-erdőt, mely tulajdonképpen nem annyira látogatható, de se tábla nem tiltotta a terepen a belépést, se a lelkiismeretünk nem engedte volna, ha nem megyünk be. A természet mindenkié, nem mindenki pusztítja, de mindenkinek vigyáznia kell rá. Mi nem pusztítjuk, nem tőlünk kell félteni. Féltsék azoktól, akiktől hiába féltik...
Az erdő késő tavaszi-kora nyári arcát mutatta: lombfakadás már az összes fafajtánál megtörtént, de még nem volt "egyformazöld" az erdő, amilyen nyárra lesz, hanem sárgástól a sötétzöldig mindenféle árnyalatban tarkállottak a fakoronák, attól függően, tölgy, nyár, vadkörte, fűz vagy egyéb fa kínálta megbámulásra magát. Mi pedig bámultunk...
Az erdő legmarkánsabb látnivalója egy régi erdészház, amelyet talán elkezdtek felújítani. A ház előtti kis tisztás pihenésre csábít, le is heveredtünk. Aztán csoportképet csináltunk, a szintén nem mai fakereszt előtt, és továbbindultunk.
Az erdészház tisztásától néhány száz méterre volt a rétek, ott pedig már látótávolságban egy másik régi gazdasági terület, az egykori Erzsébet-major épületegyüttese. Azt, hogy pontosan miből is áll, csak közelről vettük észre; szürkemarhák, hodályok, téesz-betonudvar. Az épületek elég roggyant állapotban, de a marhák még tartották magukat...
Innen egy jó darabon keskeny aszfaltcsíkon ment a túra, ami nem ideális, de legalább lehet rajta haladni.
Aztán, már eléggé nagy melegben, elértünk egy kis csatornát, ahol nemcsak Torkos kutyánk pihent egyet, hanem mi is, majd a túra befejező része következett: átvágtunk a zöld mezőkön és hatalmas szénabálákat érintve, egyszercsak kiértünk a kunpeszéri "országútra", amin a falu névtábláját elérve, megint a masszív civilizáció foglyai lettünk.
Hazaindulás előtt még egy kocsmázás is belefért, ezúttal azonban már meg is küzdöttünk azért, hogy jólessen az innivaló-frissítő.
A mai nap egy jól sikerült program lett a végére, melyben a táj és a természet  messze felülmúlta minden előzetes elképzelésünket. Aki erre jár, álljon meg egy kis sétára a Peszéradacsi-réteken, nem fogja megbánni...

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Berta János, Bertáné Kéri Katalin, Guba Lajos, Nagy Irén, Torkos kutya, Török Mária, Varga Istvánné Borika és Zsikla Roland.