FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL  CSOPORTKÉPEINK  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  PANORÁMAKÉPEK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  JÁRÓFÖLD  LINKEK 


(344.)  KOLLÉGIUMI TÚRA A PUSZTAVACSI-ERDŐBEN


Időpont: 2012. április 19. csütörtök
Útvonal: Táborfalva - Strázsa-hegy - Leső-halom - Táborfalva
Táv: 10 km


Elérkezett végre a tavasz, így irány egy közeli erdő! A szomszédos pusztavacsira esett a választás, hiszen a lényeg nem a távolság, hanem a szépség, az pedig itt tényleg van...
A koleszbusszal Táborfalváig utaztunk, a falu szélén, a délebbi felüljárónál kiszálltunk, és nekiindultunk a sűrűségnek (ami az évszaknak megfelelően még inkább "ritkásságnak" mondható). Az erdő falu felőli széle kilométer hosszan árkolva lett, gondolom a fatolvajok miatt, így kis nehézséget okozott a területre való behatolás, de megoldottuk.
Az erdő még nem heverte ki teljesen a telet, kopasz fák között csak kevés zöld folt mutatkozott, ám ez senkit sem zavart, önfeledten vetettük magunkat a végtelen csend és nyugalom birodalmába. A Pusztavacsi-erdő nagyrészt telepített, téglalap alakú erdőtagokra bontott, merőleges nyiladékokkal, így elég könnyen lehet benne tájékozódni - elméletben. Mert gyakorlatban az erdőga(ráz)dálkodás következtében, egyes területek eltűnnek, a köztük lévő határok elmosódnak, és az ember már azt sem tudja, hányadik nyiladékot érinti, vagy hol is kéne pontosan elkanyarodnia. De egy kis szerencse sem árt a természetjáráshoz (sem), így azért csak elértük valahogy a Strázsa-hegyet és csodálatos környékét. Nehéz szavakkal leírni, ami ott várja a bámész turistát, kép sem adja igazán vissza.
Ám a Leső-halomnál egy vadászatba csöppentünk bele (hétköznap, délután fél négykor!), és amikor ezt érzékeltük, eredeti irányunkat megváltoztatva, a vadászokkal ellentétes irányban kezdtünk haladni. Ők persze észrevették nyomainkat, terepjáróval utánunk jöttek, kérdezték mit keresünk itt. Mondtuk, hogy túrázunk, és hogy nem volt kiírva sehova, hogy éppen vadásznak, mondták, ez igaz, de a biztonság kedvéért, ha legközelebb erre járunk, telefonáljunk rájuk, hol van valami akciójuk, nehogy lőtávolon belül kerüljünk. Nem voltak lekezelőek, inkább kicsit aggodalmasak, nem volt gond.
Én mégis belegondoltam  ebbe az egészbe - és nem csak a pusztavacsi részre vonatkoztatva, mert országos problémáról van szó! -, hogy a vadászat és a "fakitermelés",  a gátlástalan
PÉNZHAJHÁSZAT minden erdőnkben olyan mértékben eluralkodott, hogy senkit sem látnak ott igazán szívesen, aki nem pénzt "hoz" éppen a konyhára, így az egyszeri turista és a természetjáró sem kívánatos személy, pedig az állami erdő (mint ez is) éppen úgy a miénk is, mint az övék. Tulajdonképpen mindannyian részvényesek vagyunk Isten zöld kertjében, csak ők valamivel részvényesebbek...
Szerintük az embernek nemcsak a túrázásról kellene lemondania (ha-ha-ha), hanem komolyabb, turistalétesítményeket létrehozni akaró szándékát is el kéne hogy felejtse (turistaút, pihenő, programok). Az a kérdés, hogy el akarja-e felejteni? Lemond-e a maga, a közössége és tágabb értelemben a szélesebb néptömegek erdőzési vágyának megsegítésről, vagy felveszi a kesztyűt és küzd. De milyen fantomokkal és milyen eséllyel? És hogy jönne egy ilyen küzdelemhez egy vagyontalan vidéki kis túracsapat, mikor
CSAK a pénz beszélhet olyan hangosan, hogy elnyomja még a kutya ugatását is? - vagy hogy is van a mondásban...
Kissé keserű szájízzel folytattuk az utunkat vissza,  Táborfalva szélére. Nem annyira a kis közjáték miatt, inkább belegondolva fenti gondolatmenetbe, amit még a gyerekek is megértettek ésa dolgon kellően fel is háborodtak!), hogy tulajdonképpen húzzunk már innen a picsába, mert mi a  büdös francot keresünk egy állami erdőben, hétköznap délután, fényes nappal, mikor se tőkés récék, se tőkés potenciálok nem vagyunk, és különben is: kik azok a természetjárók (vagyis kik vagyunk mi!), kik azok a felnőttek, akik a természet szeretetére és védelmére nevelnék a jövő generációkat, hiszen a legnagyobb ellensége a vadállománynak és a fáknak nem a környezetszennyezés, nem a "fakitermelés", nem a vadászok! - hanem mi, az egyszerű emberek, akik az erdőt járjuk, önzetlenül, a magunk és egymás gyönyörködtetésére. Ami biztos, egy ideig nem jövünk erre. Ahol nem látnak minket szívesen, oda nem tolakszunk.
De jó lenne remélni, hogy a vadászok ezzel a hozzáállásukkal együtt, hamarabb tűnnek el az állami, vagyis a
MINDENKI TULAJDONÁT és "elméletileg" JAVÁT SZOLGÁLÓ erdőinkből, mint a vadak (mert utóbbiakat legalább nem zavarnánk jelenlétünkkel) - de van egy tippünk, melyiküknek van nagyobb esélye ilyen "leosztás mellett" a túlélésre...


Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Baranyi József, Gazdag Barbara, Góbi Jennyfer, Horgas Ágnes, Horgas Viktor, Kanyik Imre, Kató Alexandra, Keskeny Julianna, Kolompár Roland, Rucz Dia, Spiegelberger Tamás és Zsikla Roland.



 

Táborfalvi szelektív Felül Jimi és Jenny Magány Trojka Ballagók
Csá! "Vaskapu" Fiúk a láthatáron Vadkörte Jenny D'Arc Abrakolás
Fenyves Strázsa-hegyen Szétkorhadt tölgynél Barbi és Dugó Csimpánzok Már megint lesünk
Kis Zsikla Látó-hegy Nyiladékban Dr. Harkály rendelt Kifelé az erdőből Szent József-fánál


 

 

 

 

a

"Az útfélen itt-ott egy-egy pacsirta emelkedik fölfelé dalán, mint fonalán a pók." (Petőfi Sándor)

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz