FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL  CSOPORTKÉPEINK  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  PANORÁMAKÉPEK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  JÁRÓFÖLD  LINKEK 


(345.)  KOLLÉGIUMI TÚRA A MIZSÉBEN


Időpont: 2012. április 26. csütörtök
Útvonal: Ceglédi út - Oláh-dűlő - Ricsováry major - Mizsei csárda - Mizsei Óriás - Kónya-dűlő
Táv: 10 km


A tavasz április végén kezd igazán szép lenni, amikor a fák már bezöldülnek, virágok nyílnak, az időjárás is melegszik, de annyira mégse, hogy megnehezítené a gyaloglást. Mivel így a körülmények éppen ideálisak voltak, ismét nekiindultunk a lajosmizsei határnak.
A koleszbusszal az Oláh-dűlőig vitettük magunkat, aztán a régi, mára alig használt szekérúton elindultunk befelé az akácosban.
Az egész dűlő régen az Oláh család fennhatósága volt, a 'vad" Oláhoké, akik közül mára jószerivel már csak néhány romos tanya és megkopott földrajzi név emlékeztet.
A Kónya-dűlőig jó tempóban haladtunk. Balról itt-ott gabonaföldek, jobbról végig erdősávok kísérték utunkat. A régi Oláh János tanyában egykor Pestről elszármazott család lakik, bizalmatlanok az idegenekkel, így velünk is azok voltak. Aztán mégis beszélgetésbe elegyedtünk, nem gondolták már, hogy rablók vagyunk, hamar szó került keresztekről, egyebekről.
A Kónya-dűlőre bő félórával az indulás után értünk ki. Innen, egy kis szusszanás után, átmentünk a Ricsováry-majorba vezető "hátsó" útra, és hamar el is értük az egykori uradalmat, manapság takaros vendégházak sorát. Amiért ide jöttünk, annak két oka volt. Az egyik, hogy még túrán nem jártunk itt, a másik, hogy áll itt egy hatalmas, öreg fűzfa, amit szerettünk volna alaposabban is szemügyre venni.
A fa elmondhatatlan hatással van az emberre. Törzskerülete 6 méter lehet, ágai csaknem méteres vastagságban ágaznak szét, némelyik kígyóként még a földig is lehajlik. Öreg már, száradgat a teteje, de még él. Aki teheti, feltétlen nézze meg!
A major szélén áthaladva, innen szinte toronyiránt haladtunk a Mizsei csárda felé, ahonnan ugyanezt az irányt tartva, a Mizsei Óriás és csodaszép környezete következett. Itt egy egész hetet is el lehetne tölteni, mindig van valami érdekesség, vagy olyan dolog, amit addig még nem fedeztünk fel.
A fától a Sáfrány-fa - hatalmas nyár - érintésével kimentünk a Kónya-dűlőre. A Pusztatemplomnál felszálltunk a buszra, és hazamentünk.
Aki nem járt még a település ezen részén, el sem tudja képzelni, milyen szép - viszont bármikor pótolhatja ezt a hiányosságát...


Ezen a napon együtt túrázott: Aranyos Beáta, Balog Csaba, Baranyi József, Gazdag Barbara, Góbi Jennyfer, Horgas Viktor, Kanyik Imre, Kató Alexandra, Kolompár Roland, Rucz Dia, Spiegelberger Tamás és Szabó János.



 

Oláh-dűlőn Ricsováry major szélén Kettő plusz egy Öreg fűz A méretek Kerületmérés
Nem mindennapi példány A régi Ricsováry-kúria Pilledünk Bea Ereszkedőben Az egyik vendégház
Akácos Kutyatej Karám mellett Sáfrány-föld Gondtalan Tuskón
Kiszáradt fa Mizsei Óriás Kézfogót tartunk Jenny és Bea Roli és Bea Az Óriás hátulról
Jézus-fa ágai közt 600 év romjain Jézus-fa messziről Vackor-fa Jenny a Bartal-keresztnél Mint égő csipkebokor...

 

 

 

 

a

"Az útfélen itt-ott egy-egy pacsirta emelkedik fölfelé dalán, mint fonalán a pók." (Petőfi Sándor)

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz