FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL  CSOPORTKÉPEINK  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  PANORÁMAKÉPEK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  JÁRÓFÖLD  LINKEK 


(319.)  KOLLÉGIUMI TÚRAKÖR A BETYÁR-DOMBON


Időpont: 2012. január 12. csütörtök
Táv:
3 km



A Kollégiumi Túrakör újévi első rendezvénye nem is lehetett volna máshol, mint a táborfalvi Betyár-dombon és környékén. Hó ugyan várakozásainkkal szemben nem volt, így a tervezgetett szánkózás megint elmaradt, de a táj, a dombok, a növénytakaró így is mindenkit lenyűgözött: azt is, aki először járt itt, és azt is, aki sokadszor. Minden évszakban, és megunhatatlanul szép hely!
Egy kisbuszra és egy személyautóra való gyerekkel, két felnőtt kísérővel érkeztünk meg a szokásos útvonalon a szokásos helyre. Amikor a gyerekek kiszálltak a kocsikból, üvöltve rohantak egymáshoz, és ölelkezve köszöntötték egymást, mintha nem negyed órával korábban találkoztak volna…
Az erdőnek- tél ide vagy oda – színei és illata is volt. Méghozzá nagyon is kellemes. A sok fenyőnek köszönhetően enyhe, édeskés gyantaszag terjengett utunkon végig, amihez a lemenő félben lévő Nap szolgáltatott vöröseket és aranyokat, mintegy adalékanyagként. Az eredmény egy fantasztikusan étvágygerjesztő valami lett…
A gyerekek minden dombra felmásztak, minden fára felcsimpaszkodtak, alig haladtunk. Persze itt és most nem a tempó volt a lényeg, hanem az, hogy ezek a hétről hétre négy fal közé zárt apróságok végre kiengedjék a fáradt gőzt, és teleszívják magukat, feltöltődjenek az erdő kristálytiszta oxigénjével, energiáival.
A szép buckás részre beérve, kis kitérőt tettünk a Siratófal nevű meredek domboldal-letöréshez, amelynek már természeti környezete, növényvilága is bámulnivaló, és ehhez jött még hozzá az, hogy a gyerekek itt a homokban úgy mászhattak, szaladgálhattak és eshettek-kelhettek, ahogy nekik tetszett, mert a 20-30 centis, kicsit vizes, puha talajon semmi veszély nem fenyegette őket. Bő félórát időzhettünk itt, és el is fáradtunk rendesen. hajunk, szánk, szemünk tele homokkal, de kit érdekelt?, amikor az élmények és az érzések ilyen euforikus erővel szabadultak fel mindannyiunkból.
A hátralévő szakasz a Betyár-domb érintésével,egyéb különlegességet nem tartogatott, mindössze „csupán” az erdei fenyők hatalmas, matuzsálemi példányai látványa ragadott alaposan mindenkit magával.
Csaknem két óra vándorlás után, visszaindultunk a Kollégiumba, ahová beérve, a gyerekek rohantak a felnőttekhez, hogy egyszerre tucatnyi torokból ömöljön az élmények és látott szépségek folyama…
És mit érez ilyenkor az, aki ezt az egészet kitalálta? Hát Azt, hogy ma is érdemes volt az embereknek örömet szerezni!...


Ezen a napon együtt túrázott:
Balog Csaba, Balogh Szabolcs, Bujdosó Dóra, Fehér Dániel, Gerőcs János, Gulyás Alexandra, Hegyes Mercédesz, Juhász Róbert, Kolompár Melinda, Kovács Imre, Soós Renáta, Soós Viktória, Szabó János, Szórád Nina, Tormási Csilla (Méntelek) és Tormási István (Méntelek).


 

Megérkeztünk Fényesség Robi bácsival Jancsika középen Imike és Szabi Naplemente
Kislányok Kiscsoportos kép Melinda és Dóri Aranyfény Visszanézünk Piknik januárban
Bújik a Nap Fiúk Siratófal Felérve Kis Kenőcs Dóri fáramászott
Jancsika is Eltűnik a színről Nyárfahuszárok Madarak nyoma Robika Fenyő alatt

 

 

 

a

"Isten szava nem olyan, mint a tölgyfa levele, amely meghal, és a földre hull, hanem olyan, mint a fenyőfa, amelynek tüskéi örökké zöldek maradnak." (indián bölcsesség)

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz