(371.) TÚRA A HETÉNYEGYHÁZA - KEREKEGYHÁZA VASÚT NYOMVONALÁN ÉS SÉTA A KEREKEGYHÁZI TEMETŐBEN


Idõpont: 2012. november 11. vasárnap
Útvonal: Hetényegyháza vá. - Hetényegyháza alsó vm. - Szarkás - Móczár-kúria - Kerekegyháza vá.
Táv: 10 km


Ezen a napon az 1905-ben létesített, majd 1975-ben megszüntetett Hetényegyháza - Kerekegyháza vasútvonal nyomait kerestük. Nem sok mindent találtunk, de amit igen, azt itt közzé tesszük.
Kiindulópontunk Hetényegyháza vasútállomása, amely még most is létezik, mûködik. Csak azért, mert egyik közbülsõ állomása a Kecskemét - Lajosmizse vasútnak. Valamikor innen ágazott ki a kerekegyházi szárnyvonal, helyi érdekû vasútként (HÉV).
Az állomás neve 1952-ig Kisnyír volt, azután, Hetényegyháza önálló megalakulásával egy idõben, felvette a község nevét.
Az állomáson beszélgettünk a régi állomásfõnökkel, aki az épület emeletén lakik. Érdeklõdtünk, mit tudnak, mire emlékeznek még a régi kereki vonallal kapcsolatban, de elég csekély volt az információ. Helyette viszont megkaptuk két olyan vasutas nevét, akik dolgoztak rajta, és akikkel talán el lehetne beszélgetni a régi szép idõkrõl (az ügy intézése folyamatban).
Miután elindultunk a vasút megszûnése után (1975. december 31.) szinte azonnal felszedett sínek helyén, jó darabon homokúton haladtunk. Nem csoda, hiszen itt az az úr.
Hetényegyháza belterületén jártunk. A faluból a Nagynyírhez (a lajosmizsei vonal egyik megállója) kivezetõ szekérút és a megszûnt vasút töltésének keresztezõdésében találtuk a következõ nevezetes objektumot: az egykori (1952-ig) Hetényegyháza, majd Hetényegyháza alsó megállót helyét. 
A régi megálló épülete még áll, de már csak nehezen felismerhetõ, mert erõsen át lett alakítva, ma magántulajdon, lakóház (de legalább nem dózerolták el).
Folytatva az utat, még mindig a falu területén, szintén homokúton. Egyszer csak Zoli a gazos-bokros sûrûségben egy MÁV feliratú kockakõre lett figyelmes. nagyon megörültünk, mert szerettük volna, ha találunk mégis valami nyomot. Síndarabokra meg amúgy se számíthattunk...
A homokutat, és vele Hetényegyházát elhagyva, a két település közötti, szinte nyílegyenesen haladó aszfaltút szélén túráztunk tovább (a vasúti sínek felszedés után az itt lakók már egybõl autóútnak kezdték használni a kavicsos töltést, és nem is kellett sokáig várni, hogy a talpfák alatt ottmaradt kövek aszfalt takarót kapjanak).
Az aszfalton haladva sok minden nem tárul az ember szeme elé. Ez a szakasz, már vonatos korában sem lehetett egy panorámaút...
A két település között - de Hetényhez közelebb - van a Szarkás nevû tanyavilág. Ennek is volt annak idején egy vasúti megállója, amely 1951-ben még egy dûlõvel keletebbre esett, majd az '50-es évek végétõl átkerült a határdûlõre. Nyoma valószínûleg azért nem maradt, mert közvetlen a sínek mellett lévén, az aszfaltozás elõtti útszélesítésnek eshetett áldozatául.
A határdûlõnél állva az ember keresheti Szarkás megálló nyomát.
Továbbhaladtunk Kerekegyháza felé.
Egyszer csak, bal kéz felõl vasúti épületre emlékeztetõ házra lettünk figyelmesek; térkép alapján azonosítottuk a helyet: ez az épület volt valamikor Kerekegyháza alsó, vm., másik nevén Móczár-telep vasúti megállóhely.
Ez utóbbi elnevezés a hajdani - Móczár Antal által az 1900-as évek elején épített - kúriára és a körötte elhelyezkedõ uradalmi épületekre utal. A majort a szocializmusban Dózsa TSZ-nek hívták).
Íme, a Móczár-kúria:
A kúriát és a megálló épületét magunk mögött tudva,hamarosan elértük az aszfaltút utolsó, alig észrevehetõ kanyarját, mely után az beletorkollik a Kerekegyháza - Kecskemét fõútba.
Mi nem mentünk addig, hanem néhány száz méterrel azelõtt, egy füves töltésre lettünk figyelmesek, amely jobbra, nagy ívben kanyarodott be Kerekegyháza délkeleti végén a szélsõ házak közé. 
Térképekrõl tudtuk, hogy erre ment a vasút, utolsó méterein, hogy a  négyvágányos kerekegyházi vasútállomáson érjen véget.
Az egykori vágányok helyén ma fiatal épületekbõl épült kertváros található, olyan sûrûségben elhelyezkedõ házakkal, hogy a régi terepnek nyoma sincs.
Megvan viszont még a régi állomás épület! És fel van újítva, és nem ízléstelenül (de egy oldal-épülettel meg is toldották), hanem úgy, hogy mind színében, mind részleteiben híven õrzi az egykori vasutas stílusú épületet.
Ezen a ponton mai túránk véget ért. De nem ért véget a vonal történetének felgöngyölítése. Sõt: csak most kezdõdik igazán!...

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba és Szekeres Zoltán (Kerekegyháza).