FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL  CSOPORTKÉPEINK  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  PANORÁMAKÉPEK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  JÁRÓFÖLD  LINKEK 


(331.)  IV. JÉGTÖRŐ MIZSE MARATON


Időpont: 2012. február 25. szombat
Útvonal:
Lajosmizse - Koli-tó - Hármashatár - Csókás-erdő - Vadászház - Kürtilaposi-csatorna - Szárazdűlő - Lajos-hegy - Kulapitye - Geréby-kúria - Geréby-kereszt - Lajosmizse
Táv:
38 km



Újabb év telt el, ismét télbúcsúztató maratoni gyaloglás Lajosmizsén. Nagyon vártuk ezt a napot, ez a résztvevők számából és elszántságából is látszott. Sem ennyi indulónk, sem ennyi teljesítőnk nem volt még, és külön örömünkre szolgált, hogy jelentkezett Edit Pestről, aki reméljük, nem bánta meg, hogy lejött közénk, és egy év kihagyás után tiszteletét tette Eszter is (sajnos Andi nélkül), és felszabadultan, jókedvűen gyalogolt velünk egész nap.
Reggel hatkor már kisebb tömeg toporgott a Kollégium lett, szinte még sötét volt. Hajnal felé szemetelt kicsit az eső, de szerencsére ekkorra már elállt. Néhányan - szokás szerint - nem jöttek el, akik megígérték, de ez nem szegte kedvünket, egész után pár perccel nekiindultunk a hosszú vándorlásnak.
A felkelő nap vörös fénye sejtetni engedte, hogy szeles idő vár ránk, és tényleg fújdogált vagy döngetett is egész nap. A vásártér mellett elhaladva, sáros földút következett, és kisebb megszakításokkal, szinte egész nap sáros-vizes foltokat kerülgettünk.
A Németh-keresztnél szusszantunk először, hét óra volt, és három kilométernél jártunk. Ircsike a szezámmagos sósrúddal kínálta a sereget, csendesen beszélgettünk, néhány izgágább kölkünk a maradék hófoltokat próbálta kihasználni, szóval hógolyóztak. A sártengeren átkelés tovább folytatódott, még a felüljáró után is, a Koli-tó felé haladva. A tó sarkára, illetve a "Mizsey"-kereszthez újabb, csaknem egy óra elteltével értünk, a megtett út hét kilométer volt. Edittel első alkalomhoz illő párbeszédeinket folytattuk, illetve, én a magam részéről inkább alsólajosi történetekkel és a keresztekhez kötődő rövid sztorikkal fárasztottam őt. A Dúszéke-tó feltöltése sikerült mert hatalmas területen víz csillogott benne, de a mesterségesen épített kis szigetecskék elég idegenül mutattak...
A Hármashatári-dűlőt a Palócz-keresztnél értük el, itt ismét evés-ivás, némi szusszanás, majd újabb csoportkép következett (az előző két keresztnél is csináltunk), aztán balra fordulva a Csirke-sarok felé vettük az irányt. Elérve a nem túl egzotikusan hangzó nevű vonatkozási pontot (a Csirke egy nagyon szegény jászberényi betelepülő család neve), láthattuk a "sarok" tanyájának romjait. Ez az előbb említett családé volt, de korábban itt volt a lajosi csárda is, erre ment a régi vacsi országút. És erről a helyről járja Alsólajoson az a történet, hogy a szomszédos Skultéti-nádas (tulajdonképpen egy tómeder) vize egykor kiöntött, és kimosta a csárda vert falát. Amikor a fal kidőlt, egy csontváz volt benne, valószínűleg a betyárvilág rejtélyes eseteinek egyike hírmondójaként. A romok mellett még egy II. világháborús katonai sír is található (katona nincs már benne, mert a '90-es években a katonai intézett exhumáltatta az ilyen sírokat), ennek ellenére ma is gondozott(!) és virággal ellátott... Mármint nyári időszakban.
Következő fontosabb megállónk a Kecskemét - Nagykőrös - Lajosmizse hármashatár halmai voltak, a kőrösi erdő szélén. Addig azonban át kellett még kelnünk egy újabb tómedren, amely ezúttal nem volt saras, hanem barnás fűvel benőtt, és csodaszép volt a környéke. a mederbe benyúlik egy kisebb földnyelv, azon egy romos, de még így is szép tanya áll, pontosabban rogyadozik, reménytelenül dacolva az elmúlással.
A hármashatárhoz végül is tíz órakor értünk ki, és még csak 13 és fél kilométernél jártunk. Ha ilyen tempóban haladunk, erősen sötétedés után érünk csak be. De kit érdekelt?! Leültünk, szinte elhevertünk és élveztük a csendes napsütést, a dombok takarása miatti szélmentes időt. Előkerült az eddig cipelt sültzsír, a kenyér, só és a hagymás-almás káposztasaláta; vad evés vette kezdetét. Nem sok kedvünk volt tovább menni, de még annyi minden várt ránk, főként a Nagykőrösi-erdő, muszáj volt indulni.
A Csókási erdészházhoz egy hosszú, kerítés menti gyaloglást követően értünk, éppen délben. Itt az előbbinél még nagyobb meleg és szélmentes hely fogadott, szabályosan napozni lehetett volna. Néhányan ki is használták a negyedórás pihenő idejét, feltöltődtek napenergiával (ld. a képeket), és itt még kulturáltan illemhelyet is lehetett használni.
A Kürtilaposi-csatorna partján haladtunk tovább, hogy a lekerített részt gyakorlatilag körbekerüljük, és végre visszakanyarodhassunk déli irányba, és elérjük a Lajos-hegyet. Ircsike ezen a szakaszon többször gyengeséget érzett, kávéhiány miatt, a többiek pedig - ugyan kávét senki sem tudott adni - minden létező trükköt, gyógyítást, bátorítást, biztatást bevetettek, csakhogy Törzsfőnökné életereje és gyalogló kedve visszatérjen. Mindenkinek köszönjük, igazán megható volt ez az aggódás és támogatás Ircsike részére!
Visszatérve Lajosmiszei területre, továbbra is erdőben, de most már kisebb buckák között folytattuk az utat. Az idő erős előrehaladta miatt a Mizsey-majort kihagytuk, mert nagyon sok idő elment volna az oda-vissza úttal, a körbejárásával egyebekkel, és valamennyi időt vissza kellett nyernünk. Így ugyan két kilométerrel kevesebbet fogunk gyalogolni, de ezt senki sem bánta. És az sem borított ki senkit, hogy nem kell sötétben botorkálnunk a Geréby-dűlőben...
A Lajos-hegyhez meglepetésként Borika érkezett és nagyon jó szívvel, izgatottan várt minket. Mindenkit megölelt, örültünk felbukkanásának, mert ha túrázni nem is jött el, a társasága nagyon kellett. Meg a biztatás, amit adott. És ez még nem minden: kocsijából kisasztal került elő, és egy nagy tál lángos, mellé sajt, tejföl! Annyira jól esett mindenkinek, és annyira nagy kedvesség volt ez Borika részéről, és nem mellékesen, annyira finom is volt az ellátmány, hogy könnyekig hatódtunk.
Ezen a ponton, már huszonhat kilométerrel a hátunk mögött, többen gondolkoztak azon, hogy kiszállnak, és autóval vitetik be magukat a faluba, de ezt csak indokolt esetben engedélyezzük, így a négy helyre Ircsikéét, Icukát, valamint a gyengélkedő Spigit és az erősen fáradó Guba Lalit jelöltük. Így innen nélkülük folytattuk tovább.
A homokdombokon vidáman, kissé felélénkülve keltünk át, a vadlesre a gyerekek persze megint felmásztak, aztán a Kulapityei elágazásnál a Bujdosó-keresztnél pihentünk néhány percet. Hátra volt még a Geréby-birtok, vagyis az -erdő, - kúria, - kápolna, - tómeder és - kereszt, ugyancsak az egykor itt birtokos Geréby család nevével összekötve. Ezeket szépen felfűzi ez a szakasz. Előbb az erdőben kanyargott velünk az út, fehér törzsű nyárfák között, elhaladtunk egy vaddisznótelep mellett is, ahol termetes kocák és kanok tömörültek, nem is kevesen. A kúriánál újra kijött közénk Borika, és együtt néztük meg vele a csikósbemutatót, fénypontként a puszta-ötöst is bemutatták, majd a kúria udvarán sétáltunk, lekapva a főépületet és a kápolnát is.
Nem sok volt már, hogy beérjünk Lajosmizsére. Az egykor több vizet látó hatalmas tómeder mellett megint csak sáros úton haladtunk a kereszt felé (közben még csipkebogyót is ettünk!), de ami onnan a ceglédi útig várt minket, az tulajdonképpen a nap leggyötrelmesebb szakasza volt. Nem azért, mert már sok kilométer volt a lábainkban, nem is a fáradtság miatt, hanem akkora sár volt, hogy egy talpalatnyi száraz hely sem akadt a csaknem két kilométeres dűlőúton. Mindezen körülmények ellenére nagyon jó
kedvűen, sokat nevetve tettük egymás elé kábainkat, mígnem egyszer csak arra lettünk figyelmesek, kinn is vagyunk az aszfalton. Ritkán örülünk ennyire ennek a burkolatnak és a rajta gyaloglásnak, de most igen!

Átkelve a felüljárón, hívtam Ircsikét, hogy jöhetnek a sokadik frissítőpontként beiktatott meleg teával! Nagyon jól esett egy ilyen fárasztó nap végén, amikor a szürkületben, az erősen lehűlő levegőben Borikával mosolygós arccal, nagy ölelésekkel és sok-sok pohár teával várnak minket, és szívből gratulálnak a teljesítéshez...
Mit is lehetne még mondani? Azt, hogy nagyon szép, élményekkel és látnivalókkal tarkított nap sikeredett ebből is? Hogy aki nem jött el, annak fogalma sincs, milyen volt ez a mai nap belülről? Hogy mennyire örültünk Edit részvételének, aki idegenként jött, és talán barátsággal távozott? Hogy mennyire hiányzott már Eszter jelenléte (és hiányzott volna Andié is, neki jobbulást)? Hogy milyen jól esett minden frissítés, kínálás, jó szó, biztatás? Hogy milyen szépek lettek Niki kitűzői, amelyeket saját kézzel készített nekünk? Hogy mindenki mosolygott a Kolesz előtt, még fáradtan és elgyötörten is? Hogy milyen csillogás és csibészség volt az emberek szemében, azon cinkosság okán, hogy
MEGCSINÁLTUK? Ezeket úgysem lehet szavakkal kifejezni...

MA MEGINT ÉRDEMES VOLT EZEKKEL AZ EMBEREKKEL EGYÜTT LENNI, SZENVEDNI ÉS NEVETNI, ÉS ÉRDEMES VOLT EZEKNEK AZ EMBEREKNEK ÖRÖMET SZEREZNI!

MINDENKINEK MINDENT KÖSZÖNÜNK!

Minden rokonom!

Sántaőz

 

A szövegbe ékelt képeket Zoli készítette.

Mikus Edit képei a túráról ITT,   gyönyörű írása pedig ITT elérhető.

 

A túra útvonala 2012-ben


Ezen a napon együtt túrázott:
Balog Csaba, Balogh István, Góbi Jennyfer, Guba Lajos (26km), Hornacsekné Kucsera Ilona (26km), Kanyik Imre, Kun Ádám, Mikus Edit (Budapest), Nagy Eszter (Budapest), Nagy Irén (26km), Polyák Nikolett, Sárközi Ervin, Spiegelberger Tamás (26km), Szekeres Zoltán, Török Mária és Zsikla Roland.


 

A város visszanézetből Vízgyűjtő munkában Németh-keresztnél "Mizsey"-kereszt Sár az úr Palócz-kereszt
Edit a Csirke-csárda romjánál Laposon Romos tanya a keretben, Icukával Eszter Szellős padlás Ennyire megyünk!
Hármashatár halmai Tízórai, napfürdő Jó étvágyat! Fenyves Nagyon komoly... Ilyen tócsák egész nap...
Zoli és Niki Marcsi és Jenny Csókási erdészház Ircsike relaxál Zoli napozik Kürtilaposi-csatorna mellett
Öreg tölgy Útban a Lajos-hegy felé Borika meglepetése... ...sajtos-tejfölös lángos! Eszter előkóstol Jó csapat!
Vigyorik Brékdensz a Lajos-hegyen Buckáról buckára Kulapityén Tanya A Geréby új kapujában
Puszta-ötös A kúria előtt Geréby-kereszt Leáldozik a város napja Jenny a célban Niki készítette a jutalmakat!


 

 

a

"Mint befagyott tenger, olyan a sík határ / Alant röpül a nap, mint a fáradt madár," (Petőfi Sándor)

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz