(318.) ÉVNYITÓ TÚRA A CSÉVHARASZTI-ERDŐBEN 


Idõpont: 2012. január 8. vasárnap
Útvonal: Csévharaszt - Borókás - Kõrösi út - Pótharaszti-templomrom - Csévharaszt
Táv: 15 km


Hatodik évünkben az elsõ túránk a közeli Csévharaszt faluból indult, és a település környékén került egy nagyot...
A szokásos helyrõl, a Kollégium elõl indultunk három autóval, Andrásék is tiszteletüket tették. Tizenkét fõ és egy kutya alkotta a különítményt. Az esõ még szemerkélt, de már kifulladóban volt; mire Dabas szélére értünk, elállt. Csévharasztra, annak is faluvégi kocsmájához háromnegyed óra autózás után érkeztünk meg. Lélekmelegítõ kávézás a lányoknak, pálinkázás a férfiaknak, a gyerekeknek kapucsínó, így készül egy vidéki túrára a Túrakör csapata...
Az idõjárás annyira kegyes volt hozzánk, hogy az erdõszélre érve még maradtak hófoltok, hogy kicsit fehér legyen a kedvünkért a táj, de a Nap egyre intenzívebben kukkantgatott a felhõtakaró alól, nemsokára ki is sütött. Ahogy közeledtünk az országis hírû természetvédelmi terület felé, úgy vált az amúgy se csúnya erdõszél egyre szemet gyönyörködtetõbbé és izgalmasabbá. Ahol lehetett, hosszabb-rövidebb betérõket tettünk a buckás-borókás területre, mígnem egy szekérútnak álcázott szekérúton komolyabban is felkanyarodtunk a magaslatokra, hogy onnan csodáljuk az elénk táruló látványt: homokdombok, fehér nyárral és borókával tarkítva, közte az éjszakai fehérség maradéka, szûrt napfény. Ettünk, ittunk, sokat nevettünk, jókat beszélgettünk. Mindenki hozott valamit, amivel megkínálta a többieket. ez amúgy mostanában kezdett igazán jellemzõ lenni a társaságra, ami azt mutatja, amit mindannyian érzünk: egy nagy családdá kezd összeállni az egész…
A borókásból kiérve egy más jellegû rész következett a régi Körösi országútig, erdõs-tisztásos, sok akáccal, néhány szép tölggyel. A Nap egyre jobban éreztette kedvezõ hatását, aminek csak egyik következménye volt, hogy sorra dobáltuk le magunkról felesleges ruhadarabjainkat, mert ezen kívül még az arcunk is alaposan megpirult. Ki gondolna ilyesmire télen?
A kanyargós Körösi útra a térkép segítségével és némi szerencsével találtunk rá, és addig mentünk rajta Pusztavacs irányába, amíg egy útmenti keresztre nem lettünk figyelmesek, bal kéz felõl, egy négyes elágazásban. A térkép szerint itt egy ZÖLD KERESZT jelzésnek kellett lennie, ami észak felé fordulva elvezet minket a Pótharasztpusztán álló, középkori eredetû templomromig, és szerencsénkre tényleg megvolt e jel, és tényleg elvezetett a kívánt helyre.
A templom csekély, de nagyon szép omladéka egy kisebb halmon áll, mely halom a középkorban is már, és attól fogva egészen a huszadik század közepéig temetõként szolgált. Erre történelmi tudásunkon kívül még a nyomokban fellelhetõ sírhalmok, kõtöredékek alapján is következtethettünk.
Kicsit ugyan morbidnak tûnhet, de megebédeltünk a sírok között – valahogy senkinek sem volt rossz érzése emiatt -, és némi kincskeresésbe kezdtünk, elsõsorban gyerekek és gyermeklelkû felnõttek. Egy-két cseréptöredéken kívül azonban semmi komoly nem akadt a kezünkbe. Mégsem csalódottan, sokkal inkább várakozással folytattuk utunkat Csévharasztra, egyrészt, mert ránk fért volna egy kis kocsmai melegesé, másrészt, mert izgultunk, visszatalálunk-e a faluba, jelzetlen utakon. Persze sikerült, ami nem kis büszkeséggel töltött el minket, de persze tudjuk, hogy NEM CSAK rajtunk múlott…
Beérve a faluba, már a többségnek jártányi ereje sem maradt, ránk fért tehát egy kis hazaindulás elõtti kényeztetés. Nem a táv viselt meg minket, sokkal inkább a hó és a sok homok – bár ez utóbbival minden hétvégén küzdünk, mégis próbára tesz; mi lehet azzal, aki életében elõször gyalogol ilyen terepen?...
Kettõ óra után egy kicsivel értünk vissza Lajosmizsére, és érzékeny búcsút vettünk egymástól a Kolesz elõtt. Mindenkinek köszönjük a részvételt! És külön örülünk annak, hogy Zoli titokban ugyan, de elkészítette egy „sima” fényképezõgéppel elsõ túrafilmjét, amit reméljük, sok száz fog még követni – mindannyiunk gyönyörûségére…

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Balog Jánosné Terike (Kecskemét), Balogh István, Berente Adél (Hetényegyháza), Nagy Irén, Polyák Nikolett (Kecskemét), Rafi kutya (Kecskemét), Szekeres Zoltán (Kecskemét), Szõrös Ádám, Szõrös András, Török Mária, Varga Istvánné Borika és Zsikla Roland.