FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL  CSOPORTKÉPEINK  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  PANORÁMAKÉPEK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  JÁRÓFÖLD  LINKEK 


(318.)  ÉVNYITÓ TÚRA A CSÉVHARASZTI-ERDŐBEN


Időpont: 2012. január 8. vasárnap
Útvonal:
Csévharaszt - Borókás - Kőrösi út - Pótharaszti-templomrom - Csévharaszt
Táv:
15 km


Hatodik évünkben az első túránk a közeli Csévharaszt faluból indult, és a település környékén került egy nagyot...
A szokásos helyről, a Kollégium elől indultunk három autóval, Andrásék is tiszteletüket tették, így Anti bácsinak már nem is kellett hoznia a saját járgányát. Tizenhárom fő és egy kutya alkotta a különítményt. Az eső még szemerkélt, de már kifulladóban volt; mire Dabas szélére értünk, elállt. Csévharasztra, annak is faluvégi kocsmájához háromnegyed óra autózás után érkeztünk meg. Lélekmelegítő kávézás a lányoknak, pálinkázás a férfiaknak, a gyerekeknek kapucsínó, így készül egy vidéki túrára a Túrakör csapata...
Az időjárás annyira kegyes volt hozzánk, hogy az erdőszélre érve még maradtak hófoltok, hogy kicsit fehér legyen a kedvünkért a táj, de a Nap egyre intenzívebben kukkantgatott a felhőtakaró alól, nemsokára ki is sütött.
Ahogy közeledtünk az országis hírű természetvédelmi terület felé, úgy vált az amúgy se csúnya erdőszél egyre szemet gyönyörködtetőbbé és izgalmasabbá. Ahol lehetett, hosszabb-rövidebb betérőket tettünk a buckás-borókás területre, mígnem egy szekérútnak álcázott szekérúton komolyabban is felkanyarodtunk a magaslatokra, hogy onnan csodáljuk az elénk táruló látványt: homokdombok, fehér nyárral és borókával tarkítva, közte az éjszakai fehérség maradéka, szűrt napfény. Ettünk, ittunk, sokat nevettünk, jókat beszélgettünk. Mindenki hozott valamit, amivel megkínálta a többieket. ez amúgy mostanában kezdett igazán jellemző lenni a társaságra, ami azt mutatja, amit mindannyian érzünk: egy nagy családdá kezd összeállni az egész…
A borókásból kiérve egy más jellegű rész következett a régi Körösi országútig, erdős-tisztásos, sok akáccal, néhány szép tölggyel. A Nap egyre jobban éreztette kedvező hatását, aminek csak egyik következménye volt, hogy sorra dobáltuk le magunkról felesleges ruhadarabjainkat, mert ezen kívül még az arcunk is alaposan megpirult. Ki gondolna ilyesmire télen?
A kanyargós Körösi útra a térkép segítségével és némi szerencsével találtunk rá, és addig mentünk rajta Pusztavacs irányába, amíg egy útmenti keresztre nem lettünk figyelmesek, bal kéz felől, egy négyes elágazásban. A térkép szerint itt egy
ZÖLD KERESZT jelzésnek kellett lennie, ami észak felé fordulva elvezetnek minket a Pótharasztpusztán álló, középkori eredetű templomromig, és szerencsénkre tényleg megvolt e jel, és tényleg elvezetett a kívánt helyre.
A templom csekély, de nagyon szép omladéka egy kisebb halmon áll, mely halom a középkorban is már, és attól fogva egészen a huszadik század közepéig temetőként szolgált. Erre történelmi tudásunkon kívül még a nyomokban fellelhető sírhalmok, kőtöredékek alapján is következtethettünk.
Kicsit ugyan morbidnak tűnhet, de megebédeltünk a sírok között – valahogy senkinek sem volt rossz érzése emiatt -, és némi kincskeresésbe kezdtünk, elsősorban gyerekek és gyermeklelkű felnőttek. Egy-két cseréptöredéken kívül azonban semmi komoly nem akadt a kezünkbe. Mégsem csalódottan, sokkal inkább várakozással folytattuk utunkat Csévharasztra, egyrészt, mert ránk fért volna egy kis kocsmai melegesé, másrészt, mert izgultunk, visszatalálunk-e a faluba, jelzetlen utakon. Persze sikerült, ami nem kis büszkeséggel töltött el minket, de persze tudjuk, hogy
NEMCSAK rajtunk múlott…
Beérve a faluba, már a többségnek jártányi ereje sem maradt, ránk fért tehát egy kis hazaindulás előtti kényeztetés. Nem a táv viselt meg minket, sokkal inkább a hó és a sok homok – bár ez utóbbival minden hétvégén küzdünk, mégis próbára tesz; mi lehet azzal, aki életében először gyalogol ilyen terepen?...
Kettő óra után egy kicsivel értünk vissza Lajosmizsére, és érzékeny búcsút vettünk egymástól a Kolesz előtt. Mindenkinek köszönjük a részvételt! És külön örülünk annak, hogy Zoli titokban ugyan, de elkészítette egy „sima” fényképezőgéppel első túrafilmjét, amit reméljük, sok száz fog még követni – mindannyiunk gyönyörűségére…


Ezen a napon együtt túrázott:
Balog Csaba, Balog Jánosné Terike (Kecskemét), Balogh István, Berente Adél (Hetényegyháza), Nagy Irén, Polyák Nikolett (Kecskemét),
Rafi kutya (Kecskemét), Szekeres Zoltán (Kecskemét), Szőrös Ádám, Szőrös András, Török Mária, Varga Istvánné Borika és Zsikla Roland.


 

Útban a Borókás felé Ircsike A Borókás Árnyas Terike Marcsika és Ircsike
Nappali homály András tízóraija Borovicska... Libasorban Fityula Ircsikével Lanovka
Ádám mutatványa Ircsike-Tercsike Kőrösi úti kereszt Pótharasztpuszta Kövezünk Pótharaszti templomrom

 

 

 

a

"Isten szava nem olyan, mint a tölgyfa levele, amely meghal, és a földre hull, hanem olyan, mint a fenyőfa, amelynek tüskéi örökké zöldek maradnak." (indián bölcsesség)

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz