(339.) NÉGYNAPOS BÜKKI TÚRA 3. / TÚRA AZ UPPONYI-HEGYSÉGBEN


Idõpont: 2012. március 17. szombat
Táv: Dédestapolcsány - Lázbérci-víztároló - Eszkála-tetõ - Uppony - Upponyi-szoros - Lázbérci-víztároló - Dédestapolcsány
Táv: 10 km


Harmadik nap. Egyrészt jó érzés, mert jó dolog egy többnapos túrán, amikor álmoskásan ébredezünk, aztán szertartásosan összekészülünk, megreggelizünk, hogy aztán izgalommal és újult erõvel, mintegy lelkesedve vágjunk neki a következõ programnak - másrészt viszont rossz, mert délután haza kell mennünk...
Szóval, letudva a kötelezõ reggeli köröket, ismét autóba vágtuk magunkat, hogy átmenjünk megint Dédestapolcsányba, és a víztároló nyugati végénél leparkolva, megkezdjük a gyalogtúrát a fenti útvonalon. A mesterséges tó nagyon szép völgyben fekszik, igényesen kialakított horgászbeállásokkal, tiszta, rendezett környezetben, igazi öröm és felüdülés akár csak a partjára lemenni. A régi országút maradványa egy kilométer után eltûnik a víz alá - a völgy elárasztásával a mélyen vezetõ út is elöntésre került -, itt a KÉK SÁV jelzés kissé fentebb kanyarodik, és egy nemrégen épített erdei aszfaltúton a tó felett kanyarogva tart Uppony felé.
A Lipóc-völgy bejáratáig ezen mentünk mi is, aztán a hatalmas kiterjedésû erdei pihenõnél balra tértünk az erdõbe, és egy meredek ösvényen elkezdtük kapaszkodónkat a Szalamandra tanösvény SÁRGA-FEKETE csíkja vezetésével az Eszkála-tetõre. Kétszáz méteres magasságban jártunk, de a hely huzatossága és árnyékoltsága következtében már ezen a magasságon erõs bükkösben haladtunk. Ez így, Magyarországon elég ritka dolog.
Az Eszkálára felérni, egy végtelennek tûnõ út végén nagy megkönnyebbülés. A róla a Lázbérci-víztárolóra adódó kilátás pedig minden fáradtságot megér! Ezen a helyen, mivel ez is déli fekvésû volt, ismétcsak napoztunk, ettünk-ittunk, aztán a KÉK HÁROMSZÖG jelzésen meredeken ereszkedtünk le Uppony faluba. Ez a falu egy csodálatos hely! Kispatak hidakkal, szépen felújított parasztházak, béke és nyugalom. Némelyikünk szívesen idõzött volna itt több napot, másunk már egyenesen ide is akart költözni, de csalódniuk kellett, mert mentünk tovább...
És amikor már azt hittük, a mai látnivalókat nem lehet felülmúlni, az Upponyi-szoros láttán mégis tátva maradt a szánk. Ilyen szép helyen ritkán jár az ember, Magyarországon is, de külföldön is. Hatalmas fehér sziklafal, addig felnyúlva az ég felé, hogy a tetejét már nem is lehet látni. Az oldalán egy hatalmas kereszttel, melyet a reformáció megfékezésre(???) állítottak a völgy innensõ oldalán élõk. Mintha azt egy ilyen keresztel meg lehetett volna állítani...
A szorosban kispatak folyt, nehezen hihetõ, hogy ebbõl egy 6 kilométeres tó lett, de a szemünk talán nem hazudik. A szorosból kitérve, a patak egyre vastagodott, amíg nem lett belõle tó, az aszfalt út itt megint úgy kanyargott, a parttal párhuzamosan, ahogy reggel a másik oldalon, újabb szép pihenõhelyek, a tó jegének-vizének türkizes-zöldes-kékes árnyalatai, fényjátékok, a napsütés ragyogása, a környezõ hegyek sárga-barna avartakaróban, elmondhatatlan! Ide mindenkinek el kéne jönni, és ezt látnia kellene. Mert ez egy alig ismert tó az országban, gyönyörû környezettel. És oké, hogy ilyen tó, olyan tó, de a Lázbérci-víztároló!...
Egy órakor értünk vissza a parkolóba, és most már muszáj volt hazaindulni. Nem akartunk, de ez van. Elindultunk hát haza. A Fapumában még ittunk egy bambit, aztán a szerpentineket követve, még betértünk Egerbe, hogy meglátogassuk a Petõfi Emlékhelyet...

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Berta Bálint, Berta János, Bertáné Kéri Katalin, Blahut Pál, Nagy Irén, Polyák Nikolett (Kecskemét), Spiegelberger Tamás, Szekeres Zoltán (Kecskemét), Szikora Marcell (Kecskemét), Szõrös Anna, Szõrösné Székely Cecília, Török Mária, Varga Istvánné Borika és Zsikla Roland.