(338.) NÉGYNAPOS BÜKKI TÚRA 2. / TÚRA A DÉDESI-VÁRHOZ


Idõpont: 2012. március 16. péntek
Útvonal: Fapuma (Nagyvisnyó) - Dédesi-vár - Fapuma
Táv: 7 km


A második napra egy jóval lazább túrát terveztem. Mindössze a Dédes-várig kellett felmásznunk, és vissza a kiindulási helyre. Ugyan a vár majdnem 600 méteren van, a felfelé út mégsem volt nagyon megerõltetõ, mint ahogy azt utólag meg is állapítottuk...
A csarnokban fél 7 felé kezdtünk ébredezni, lassú mosakodások, még lassabb reggelizés. Aztán a kávéadag megszerzése után elindultunk Nagyvisnyóra, hogy a falu szélén a Fapumánál leparkoljunk. Az objektum nyolc után még nem volt nyitva, így nem sokat idõztünk, nekiindultunk a várhoz felvezetõ SÁRGA SÁV jelzésnek. Hol enyhén, hol kicsit szuszogtatóbban emelkedett az ösvény. Sokszor megálltunk, ettünk, ittunk, beszélgettünk. A hangulat alapjában véve jó volt, maradjunk most ennyiben, nem illik a helyhez és a Csapat nagyobbik részéhez, hogy elrontsuk a beszámolót a részletek ecsetelésével...
A két vár nyerge elõtt egy komolyabb emelkedõ várt ránk, aztán a KÉK ROM elágazásánál megenyhült az út, és a Dédesi-várhegyet megkerülve, kidõlt fákat sem kímélve, oldalazott a sziklák alá. Jobbról sokáig elkísért a Kisvár látványa, amelyet most nem akartunk közelebbrõl szemügyre venni, fentrõl úgyis majd ez fog látszani.
A Dédesre jókedvûen értünk fel, és az ott tapasztalt szélcsendes, erõsen napsütéses idõjárás mindenkit egy elheverõs-napozós pihenésre ösztönzött. Olyan béke honolt fenn, hogy elképzelhetetlen azok számára, akik nem voltak ott.
Aztán, amikor már a túravezetõ úgy látta jónak, elindultunk vissza az autókhoz. Lefelé természetesen jobban haladtunk, hamarabb is tettük meg az utat, és csodák csodája: a fapuma is mintha kinyitott volna már. Gyorsan kértünk is kávét, kapucsínót, üdítõt, és a napon ücsörögve, jólesõ pihegésnek adtuk át magunkat.
De akármilyen idilli is volt a szituáció a kocsmánál, és korábban a várnál, menni kellett tovább. Várt még ránk egy kisebb átruccanás Dédestapolcsány túlsó végére, ahol meg szerettem volna mutatni a Társaságnak a Lázbérci-víztárolót. A keleti ág gátjáig mentünk autóval, az utolsó métereket gyalogosan tettük meg. Amikor felértünk, megmutatta magát a hatalmas vízfelület, a környezõ hegyekkel-dombokkal. Annyira lenyûgözte az embereket a látvány, hogy elhatároztam, szombaton ide jövünk vissza túrázni, illetve a másik ághoz, és az Upponyi-szorosba teszünk egy alaposabb sétát. Így is lett.
A gátról visszamentünk ismét Bélapátra, ki a Gyári-tóhoz, hogy a várt pörköltfõzésnek kezdjünk neki. Pontosabban nem is a fõzést vártuk annyira, sokkal inkább a készterméket.
Borika Nagyvisnyóban vett savanyúságot, ezzel tálaltuk fel négy órakor a kész disznópörköltet, a belefõzött tésztával. A kaja annyira ízlett mindenkinek, hogy csaknem harc dúlt az utolsó falatok megszerzéséért.
Erre a napra is végezve a szabadtéri programokkal, a szállásunkra hajtottunk és lefürödtünk, aztán néhány üveg bor társaságában ismét beszélgetõs-körbeülõs este alakult ki. Az esti közjáték ma sem maradt el, néhány ember nem vette észre magát, de gyors rendteremtés után máris békésen szuszogott a banda, néhányan már izgatottan vártuk a harmadik napi túrát az Upponyi-szorosba...

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Berta Bálint, Berta János, Bertáné Kéri Katalin, Blahut Pál, Nagy Irén, Polyák Nikolett (Kecskemét), Spiegelberger Tamás, Szekeres Zoltán (Kecskemét), Szikora Marcell (Kecskemét), Szõrös Anna, Szõrösné Székely Cecília, Török Mária, Varga Istvánné Borika és Zsikla Roland.