FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL  CSOPORTKÉPEINK  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  PANORÁMAKÉPEK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  JÁRÓFÖLD  LINKEK 


(279.)  LAKITELEK - TISZAALPÁR TÚRA


Időpont: 2011. augusztus 7. vasárnap
Útvonal: Lakitelek-Tőserdő - Szikra - Alpári-rét - Tiszaalpár
Táv: 10 km


A tábor nem létezhet tiszaalpári túra nélkül. Jóllehet, sokadszorra gyalogoltunk ezen a részen, megunni ezt sem lehet. Mert hogy is lehetne megunni a természetet, amelyik minden pillanatban, minden nap másik arcát mutatja?
Álmos ébredés és langyos kezdés után mégis némi élet költözött a társaságba, így közepes lendülettel indultunk neki az ártérnek. Vendégeink, akik kifejezetten erre a napra érkeztek látogatóba, szintén velünk tartottak.
A holtágnál csoportképet készítettünk, egy tavasszal kivágott nyárfa csonkát is felhasználva. A víz nyugodtan feszült neki a napsütésnek, mintegy hagyva magát, mást úgy sem tehet. Az erdőbe térve, olyan érzésünk volt, mintha valami dzsungelben járnánk; a fák tetőtől talpig befutva liánnal, vadszőlővel, a törzsük nem is látszott, a cserjeszintben áthatolhatatlan sűrűség. Az biztos, ha valaki Magyarországon az őserdőt akarja szemléltetni, ide kell jönni, itt megteheti.
Az erdőből kiérve a tulajdonképpeni Alpári-rétekre, a táj képe is megváltozott. bal kéz felől a holtág partján haladtunk, csodálatos, érintetlen helyeken rengeteg madarat láthattunk, jobb kéz felől, szántók, kukoricás, napraforgótábla, vagyis a civilizált természet képe. De itt valahogy ez se tűnt táj idegennek, valahogy ez így kerek egész. Látszik, hogy itt a növények és állatok így élnek, teljes nyugalomban és harmóniában.
A gyerekek kagylókat szedtek a part menti vizekből, tenyérnyi héjakat, élő kagylót szigorúan nem! találtunk sárga szilvát termő bokrokat is, persze megdézsmáltuk őket.
Elérve az Alpári-Holt-Tisza partját, a kép megint megváltozott. A vízfelület csak a távolban látszott, partra nem mehettünk, mert a dűlőút és a holtág között széles mocsár-sáv húzódott, az aszálynak köszönhetően éppen nagyrészt szárazon, de mi lehet itt, amikor sok eső esik! (ezt megtapasztalhattuk a tavalyi Isteni szikra túrán, amikor térdig gázoltunk a vízben-sárban még a szekérúton is).
Tiszaalpárra érve előbb a földváron pihentünk egy keveset, majd megnéztük az Árpád-kori falurekonstrukciót, felkerestük a kosárfonó kiállítást, végül pedig lefényképezkedtünk Nagy Elődünk szobra alatt.
Az évszaknak megfelelően délre annyira meleg volt, hogy már árnyékban is csak alig lehetett elviselni. Így mosakodtunk, ittunk és alig vártuk a buszt, hogy visszavigyen Lakitelekre, és egy gyors ebédkészítés és betakarítás után végre ismét a strand hideg vizes medencéjébe vethessük magunkat...


Ezen a napon együtt túrázott:
Aranyos Beáta, Aranyos Mária, Balog Csaba, Blahut Pál, Bujdosó Bettina, Bujdosó László, Gazdag Barbara, Guba Lajos, Kanyik Barbara, Kanyik Imre, Kató Alexandra, Kovács Adrienn, Kovács Zsolt, Nagy Irén, Polyák Nikolett (Kecskemét), Rucz Diána, Spiegelberger Tamás, Szabó Attila, Szabó Attiláné Tündi (Kerekegyháza), Szabó Tünde (Kerekegyháza), Szekeres Zoltán (Kecskemét), Szórád Mónika, Szőrös Dániel, Török Mária, Varga Istvánné Borika, Zsikla Roland és Zsikla Zseráld.


 

Útban a holtág felé Csoportkép a vízparton  Dzsungel Kidőlt fán Nemzeti parkban vagyunk Virágzás
Bojtorján Magasles Kígyózó sorunk Borika a lányokkal Virágok Tükörkép
Mocsár  Kiskató Hódrágta fa alatt Alpári-Holt-Tisza Tarka rét Templomdomb Alpáron
A földvárban Skanzen izé Hangulatunk a kosármúzeumban Fűz-betlehem Jelet hagyunk Petőfi és a Túrakör

 

 

 

 

 

a

"Úgy szeretném, ha gyors lehetnék én is mint a szél / És az otthonom lehetne a nagyvilág." (Bojtorján)

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz