FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL  CSOPORTKÉPEINK  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  PANORÁMAKÉPEK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  JÁRÓFÖLD  LINKEK 


(245.) TAKARÍTÁS A NYÍRI-ERDŐBEN


Időpont: 2011. március 12. szombat
Táv: 5 km


A Kollégiumi Túrakör csütörtökön tartotta volna meg a Nyíri-erdei takarítást, de nem voltak járműveink, amikkel kimehettünk volna, ezért a vasárnapra tervezett - és máskorra sokkal inkább áttehető - Kerekegyházi Keresztút túrát lefújva, szombatra szervezni kezdtem a hetényegyházi munkát és pikniket. A résztvevők száma minden várakozásunkat felül múlta, ugyanis az összes gyerek eljött, aki ígérte - ilyen se volt még. Szulyovszky Ágiék nagyon várták érkezésünket, mert a megelőző napokban idősek összegereblyézték a falevelet, kisebb kupacokba, nekünk pedig nagy fóliákra összegyűjtve mindent el kellett tüntetnünk a majdani látogatók szeme elől.
A fél hetes vonattal Nagynyírig utaztunk, aztán szűk félórás gyaloglás után a tetthelyen találtuk magunkat. Kedves fogadtatás után szusszantunk egyet, majd az ébredő erdőn csendes erőszakot ejtve, szerszámokkal felfegyverkezve nekiláttunk a munkának. Jól haladtunk, sokat nevettünk. Kilenckor reggelit kaptunk - virsli mustárral, tea -, és ezután egy hosszabb holtpont állt be a társaságnál. A tele hassal munka már nem annyira akaródzott, és az egyre erősebben sütő Nap is langyosítani kezdte a levegőt, ami tovább fokozta a kölkök "munkaundorát". Egyre kevesebben dolgoztak, egyre többen álltak zsebre tett kézzel vagy ültek az asztaloknál. Hatalmas tömegű levelet kellett elhordanunk, ennek ellenére úgy hajtottam a bandát, hogy tizenegyre befejeztük volna. Amikor már tizenegy is elmúlt, és még volt hátra bőven, ráadásul már csak a lányok dolgoztak, ők se mindannyian, hírvivőt küldtem körbe, és elhintettem, hogy ha fél órán belül nem végzünk, az egy órás vonattal hazamegyünk. Természetesen mindenki nekiveselkedett, és emberfelettit produkálva, sikerült időben végezni - így persze maradhattunk délutánra is.
Az erdő vendégei voltak a kecskeméti ÉDOSZ Kinizsi Természetbarát Egyesület tagjai is, elsősorban nyugdíjasok. Nagyon kedvesek voltak, érdeklődve figyeltek minket, és meglepődve tapasztalták, hogy ezek a gyerekek szót fogadnak, nem kiabálnak, szépen dolgoznak, jelentősen segítve az ő munkájukat is.
A munka után aztán végre pihenés, majd több órás szabadfoglalkozás vette kezdetét. Ki a március 15-re készülődő katonákat nézte, ki focizott vagy kosarazott, mások sétáltak, ültek, beszélgettek. De akárhol is voltunk, mindenhol nagyon szépen és erősen sütött a Nap, így kényeztetésében mindannyian részesültünk.
Fél kettőkor gulyáslevest kaptunk, melyet a nagyon kedves házigazdáink főztek. Második félének Ircsike által sütött almás pitét szolgáltuk fel a gyerekeknek, illetve csak kisebb morzsák jutottak, mert sokan voltunk, ötször ennyi is elfogyott volna...
Aztán indulás előtt egy órával kezdett összerázódni a társaság, amikor is vad amerikai fociba kezdtünk (mi így hívjuk azt az őrületet, amit alkalmanként játszunk; mindenki mindenki ellen, gyakorlatilag, esünk-kelünk, és nagyon sokat nevetünk). Annyira belemelegedtünk most is, hogy alig akartuk abbahagyni. De abba kellett, mert négy óra múlt, és össze kellett szedni magunkat, még egy kis koszorúzás Petőfi képe alatt, záró csoportkép, elköszönés és indulás az utolsó lajosmizsei vonathoz. És a gyerekeknek ugyan nem volt kedve hazamenni, a vártnál mégis harsányabban, jókedvűbben kutyagoltunk ki a megállóhoz, ott bő negyedórát vártunk, majd felszálltunk a vonatra és hazazötyögtünk. Fáradt, de mosolygós arcok néztek cinkosan egymásra, amikor elköszöntünk egymástól.
Egymás cinkosai, testvérei és barátai voltunk ezen a napon is. Aki nem tart velünk ilyen alkalmakkor, annak fogalma sincs, milyen fantasztikusak ezek a gyerekek és az a néhány felnőtt együtt, mennyire szeretjük egymást, mennyire összeszoktunk már, tulajdonképpen összenőttünk. Mint egy nagy család. Jó néhány gyereknek mi azt is jelentjük, és egyéb felnőtt híján, mindent igyekszünk is Nekik megadni, ami csak erőnkből és tehetségünkből futja.
Köszönjük kicsiknek és nagyoknak ezt a Csodálatos Napot!

Minden rokonom!

                                                                                                                                                                                                                                                                  Sántaőz


A napot együtt töltötte
: Balog Csaba, Baranyi József, Bujdosó Bettina, Góbi Jennyfer, Hegyes Mercédesz, Kanyik Barbara, Kanyik Imre, Nagy Irén, Nagy Richárd, Polefkó Dáriusz, Pozsgai Alexandra, Pozsgai Zoltán, Rucz Dia, Sárközi Edina, Sárközi Zoltán, Soós Sándor, Spiegelberger Tamás, Szemán Gergő, Szemán Rózsa, Szórád Alex, Szórád Benjámin, Szórád Mónika, Szórád Nina, Török Mária, Varga Istvánné Borika és Zsikla Zseráld.
 

 

Kora reggel Ébred az erdő Irány a munka! Jenny és Mónika Esik Szusszanásnyi szünet
Nagycsoportosok Reggeli Mindig csak jókedvűen Szulyovszky Lászó sírja A sírfelirat Bettike
Pipa és Pöttyöslabda Múzeum Egy hazai ereklye Amerikai foci 2. Koszorúzás után Házigazdáink

 

 

 

 

a

"Amikor kivágtad az utolsó fát, megölted az utolsó vadat és beszennyezted az utolsó folyót is, rájössz, hogy a pénzt nem lehet megenni." (indián bölcsesség)

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz