FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL  CSOPORTKÉPEINK  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  PANORÁMAKÉPEK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  JÁRÓFÖLD  LINKEK 


(238.) TÚRA MIZSÉBEN


Időpont: 2011. január 30. vasárnap
Útvonal: Mizsei iskola - Pelyva-tó - Fehér-tó - Szarkási iskola - Szobrosi iskola - Sós-tó -Felsőlajos
Táv:
15 km


A túra a ceglédi úti "Iskola megállótól" kezdődött (a beszámoló kicsit "in medias res" sikerült, de most nem volt kedvem tejszínhabot nyomni az írás elejére). Szóval elég hideg időben, hóval borított tájon, de a napsütés bátorító támogatásával indultunk befelé, a Pelyva-tói-dűlőn. A környéken tanya és ember már nem igen létezik, és a névadó tómeder is száraz már, mégis gyönyörű volt a környék (ld. képeket).
Elérve a Kónya-dűlőt, azon máris túlmenvén, a Fehér-tó és egyben a pusztavacsi határ felé vettük az irányt. Tanya és élet itt sem sok volt, de a táj! Aki nem túrázott velünk ezen a napon, az nem is sejti, milyen csodák vannak lakóhelyünkön...
Az egykori Besenyi-major romjainál megálltunk egy keveset pihenni, egy szúrágta fánál csoportképet is készítettünk, majd egy kétszáz évesre becsült akácfa mellett elsurranva, a csaknem 60 hektáros egykori Fehér-tó (korábban Sós-tó) ugyancsak száraz medrét érintettük. És minden olyan csodálatosan gyönyörű volt!
A vacsi határnál visszafordultunk a Szarkás felé, ahol előbb tiszteletünket tettük az egykori Zsákai-tanyánál. Így nem sokan ismerik, de ha azt mondom, Majercsik Sándor festőművész tanyájánál, akkor ismerősebb. Az általa állított keresztnél pedig a művész és apja hamvai felett emlékeztünk néhány pillanatig, és már mentünk is tovább az egykori Szarkási iskolához. Itt is lakik egy művész, Tóth Rozália.
A Szarkási-felüljárón ismét pihentünk - csakúgy mint szeptemberben -, majd ráfordultunk a Szobrosi-iskolához vezető, alig használt, kihalt dűlőre. Nagy Mihály egykori keresztjének helyén, Marcsi segítségével, megkíséreltük rekonstruálni a feszület látványát, aztán megtekintettük az iskola névadójának, Boromisza Dezső I. világháborús hősi halott tanítónak szobrát. A szobor még csak-csak tartja magát valahogy, de az épület teteje már beszakadt, és hamarosan el is pusztul, pedig ez a legrégebbi iskola épület Lajosmizsén...
Felsőlajos felé már csak néhány kilométer volt hátra a túra befejezéséig, amikor egy természeti csodára lettünk figyelmesek: egy ugyancsak Sós-tónak nevezett egykori tómederben ismét víztükör csillogott, fagyott állapotban. Vagy két kilométer hosszan, ameddig a szem ellátott. A gyerekek csúszkáltak, estek-keltek rajta, sokat nevettünk.
De minden véget ér egyszer, így lett ezzel a túrával is. Akármennyire halogattuk, mégis elértük a falut, ahonnan egy épp érkező vonattal, hazautaztunk. Az állomáson hamar szétszóródtunk, ki-ki ment  maga útján, mi néhányan még begyalogoltunk  a faluba, aztán irány az otthon, az édes otthon.
Szavakkal nem visszaadható, mit láttunk, mit éreztünk és mit gondoltunk, látva ezt az alig ismert tájat, ilyen csodaszép fehér lepellel letakart állapotban, mint egy menyasszony, aki arra vár, hogy elvegyék feleségül. Üde, ártatlan, szűzies, odaadó, titokzatos és szenvedélyes. Ilyen volt Mizse ezen a napon, legalább is bennünk ezt a benyomást keltette.
Emberek, kik éltek ezen a tájon, fogjátok föl végre, hogy nem kell száz kilométereket utazni, hogy csodát lássatok, nem kell vagyonokat költeni drága utazásokra, mikor tíz kilométerre a falutól ilyen vadregényes, csendes és felfedezésre váró helyek várják kalandvágyó felfedezők érkezését... (Csak hogy a tejszínhab azért se maradjon le)


Ezen a napon együtt túrázott:
Aranyos Bianka, Balog Csaba, Blahut Pál, Nagy Irén, Török Mária, Zsikla László és Zsikla Roland.

 

Mizsei iskola Három lány Tanya használaton kívül Gyönyörű a táj A Pelyva-tó száraz medre Egy fa romjainál...
... és mit a bogarak hagytak Ircsike Mizsei csárda romjainál Kétszáz éves akácfa tövében Majercsik-keresztnél Szarkási iskola
Bianka és Marcsi Nagy Mihály keresztjének helyén A Szobrosi iskola névadójánál Csúszkák A Sós-tó újra él! Felsőlajos szélén

 

 

 

a

"Ha a szem nem könnyezett volna, a lélek nem látott volna szivárványt." (indián bölcsesség)

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz