FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL  CSOPORTKÉPEINK  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  PANORÁMAKÉPEK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  JÁRÓFÖLD  LINKEK 


(295.)  KOLLÉGIUMI TÚRAKÖR AZ ALSÓLAJOSI-ERDŐBEN


Időpont: 2011. szeptember 28. szerda
Útvonal:
Mizsey-kereszt - Koli-tó - Alsólajosi-erdő - Katonasír - Koli-tó
Táv: 10 km


A kollégiumi túrakör második évét kezdte el szeptemberben. egy "kötelező" temetői látogatás után, végre nevünknek megfelelően, éltünk a lehetőséggel, és az Alsólajosi-erdő vendégeiként egy jót sétáltunk a cseppet sem őszi időjárási viszonyok mellett; harminc fokhoz közeli hőmérséklet, erős napsütés, lábaink alatt ráadásul arasznyi száraz homok, az idei aszályos évnek "köszönhetően". De ez mind nem érdekes, mert a résztvevők közül ez senkit sem zavart.
A koleszbusz, a nyáron újonan állított, egykori Mizsey-kereszt helyén álló, de ahhoz semmi közzel nem bíró keresztnél tett ki minket, kettő óra után. Itt egy gyors csoportkép, aztán indulás. A Koli-tó mellett haladtunk éppen, amikor valaki felkiáltott: "ott is egy kereszt!" Kiderült, hogy a tó partján a tulajdonosok állítottak, csak úgy, saját maguknak egy fakeresztet. Ez már az 57. Lajosmizsén! Ennyi egy településen sehol sincs az országban. Ideje lenne büszkének lenni rá az itteni embereknek...
Az aszfalt utat elhagyva, betértünk a dimbes-dombos aljú vegyes akác-fenyő erdőbe. Kis idő múlva elértük és meg is másztuk Lajosmizse legmagasabb földrajzi pontját, a 145 méter magas Lajos-hegyet. Innen egészen a nagykőrösi határig mentünk egyenesen, majd ott kitérőt tettünk a térképen Sasülő-faként jelzett száraz akáchoz. Most nem volt rajta madár - a hangzavarunkat figyelembe véve nem csoda -, de elképzeltük, hogy erről bizony hatalmas ragadozók pásztázzák a mezőt, zsákmány után kutatva.
A belvízelvezető csatorna jobb partján haladtunk, párhuzamosan a megyehatárral, majd utunk kissé eltért ettől az iránytól. Szép erdős részen jártunk, több vadles szegélyezte utunkat, amikre a gyerekek egytől egyig fel is másztak. Nagyokat pihentünk, ittunk, megettük az almákat, és örültünk az élet szépségeinek - többek között annak,, hogy végre kiszabadulhattunk a hétköznapi bezártságból.
Az erdőt elhagyva, visszakanyarodtunk a Csirke-sarok felé, vagyis a civilizáció irányába. Bementünk a régi homokbánya területére, ahol hatalmas lukak tátongtak, egykori kitermelés nyomaiként, és mutatták, hogy milyen mélyen csak homok van itt mindenhol...
Az egykori alsólajosi csárda helyén álló épületnek, a Csirke tanyának ma már csak omladéka látható, mellette viszont a ii. világháborús katonasír ma is megható hely.
Nem maradt más hátra, mint visszagyalogolni a Mizsey-major fele. Itt, a régi, omladozó épületekbe bekukkantottunk, és sajnálkoztunk, miért hagyják ezt az egészet tönkremenni - bár a mai világban ez az emberi hozzáállás nem ritka. Sajnos.
néhány szép kép elkészítése után hagytuk további sorsában fuldokolni a romokat, és kigyalogoltunk a tóhoz, ahonnan három és fél órával korábban elindultunk...
A mai délután egyszerűségében is csodálatosan szépre kerekedett ki. Az erdő, a sok apró látnivaló mindenkit megfogott. Így ezek a gyerekek ezt a részt legalább egyszer már  látták az életükben - és ezzel  nagyon sok helyi felnőttet is leköröznek, akik közül pedig sok nagyon büszke arra, mennyire ismeri lakóhelyét...


A mai napon együtt tűrázott:
Balog Csaba, Balog Szabolcs, Baranyi József, Blahut Pál, Bujdosó Bettina, Gazdag Barbara, Góbi Jennyfer, Hicsár Melinda, Hicsár Roland, Kanyik Barbara, Kanyik Imre, Keskeny Julianna, Kolompár László, Kovács Imre, Mészáros László, Rucz Diána és Sebők Róbert.

 


 

Mizsey-kereszt Koli-tó Temesvári-kereszt Lajos-hegy Sasülő-fa a megyehatáron Fehér elhő
Rókalyukban Árokparton Roham Keresztül az árkon Hangulatunk Homokbányában
Ejnye... Katonasír körül Az egykori Mizsey-uradalom A kúriában Búcsúzunk Jenny

 

 

 

 

a

"Az ösvényen fénylő napfoltok közt én s a többiek." (Cseh Tamás)

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz