FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL  CSOPORTKÉPEINK  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  PANORÁMAKÉPEK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  JÁRÓFÖLD  LINKEK 


(265.) KEREKEGYHÁZI KERESZTÚT 2.


Időpont: 2011. június 5. vasárnap
Útvonal: Pongrácz tanya - Kunpusztai templom - Kunpusztai temető - Illés-kereszt - Kerekegyháza - Temető - Kerekegyháza
Táv: 15 km

                                                                                                                                                                                                        A túrát Váradi László, mezőberényi túrázó emlékének ajánljuk.


A mai túra - időpont módosítások miatt - kissé nehezen akart létrejönni, ráadásul a februárban megkezdett, kerekegyházi kereszteket végigjáró mozgalmunk második, egyben befejező gyaloglásának napjára harminckét fokos meleget jósoltak, ami tökéletes ellentéte az első napnak, amikor még fagyban, havas utakon bolyongtunk a határban.
Hat óra előtt indultunk a Kollégiumtól, két autóval, ugyanis Zoli volt olyan kedves, és átjött a kölkökért. Hamar átértünk Kerekegyházára, ahol türelmesen vártuk a buszt. A megálló gyanúsan üres volt, ezért megnéztem a menetrendet, kiderült, hogy nincs is az a busz, amit a
volan.hu ajánlott. Így kimentünk a temetőbe, és a falu széli kertészethez, hogy megkeressünk három keresztet, majd vissza a központba. Amikor visszaértünk, belebotlottunk Dömötör Zsoltiba, aki velünk kívánt tartani, de később érkezett, mint mi. Azért szerencsésen összehozott minket a sors. Nyolckor felszálltunk a szabadszállási buszra, és a Pongrácz tanyáig mentünk vele. Itt megkezdtük a tényleges gyalogtúrát Kunpuszta felé. A majornál lovakkal ismerkedtünk egy rövid ideig. A kunpusztai református templomnál a gyerekek ládáztak, a nagyobbak inkább a fészkében kicsinyeit etető gólyát lesték.
A kunpusztai temetőhöz kanyargós, füves szekérúton indultunk. Elmentünk a Rendek tanya mellett, majd a lapos, egykor vízzel borított rétet homokosabb, magasabban fekvő rész követte, melynek egyik kis magaslatán terül el a már nemigen használt pusztai temető, közepén a Lieber-kereszttel.
A keresztút-túrák , részünkről legalábbis, nem elsősorban vallásos zarándoklatok, hanem egy-egy település útmenti keresztjeit végigjárva megismerjük a táj természeti és épített értékeit. Így jutottunk el - s másként talán soha nem is jutottunk volna el - ebbe a temetőbe.
A Rendek tanya óta két nagytestű, de elég békés kutya tartott velünk, akiket most már visszazavartunk, mert attól féltünk, ha nagyon eljönnek, nem találnak haza.
Nagyon meleg volt már, árnyék szinte sehol, a vizünk felmelegedett és már fogyóban is volt. Erre egy kanyar, arra egy kanyar, mígnem elértünk a település északnyugati csücskéhez, ahol az Illés-keresztet vettük célba. Végre árnyas, kissé hűvösebb szakaszon haladtunk. Ez a kereszt a kerekiek közül talán a legszebb. Nem sablon műkő, hanem egyedi fakereszt, faragott fa(!) Jézuskával.
Innen már nem volt más hátra, mint hogy betérjünk a faluba.
A Balatoni Farka Emlékpark mellett az utca névtáblák ellentmondásos és követhetetlen felirataira lettünk figyelmesek. Erre csak azért volt időnk, mert a parkot, sajnos, lezárva tartják, mintha egy ilyen helynek ez lenne a rendeltetése... A park szomszédságában egy kb. 200 éves öreg hársfa borítja testét földig hajló ágaival, s vonja magára az arra járó figyelmét.
Farkas-kereszt, majd egy utcai gyepet locsoló szórófej alatti potyafürdés következett a sorban. Az utca végén előbb a Romancsik-keresztet, majd egy újabb kanyar után a Gajdácsi-keresztet kerestük fel. A gyaloglás lezárásaképpen visszamentünk a templomhoz, ahol a szentély külső falán, egy kőfülkében elhelyezett Mária-szobrot még lencsevégre kaptuk. Zsoltinak éppen indult a busza, őtőle búcsút vettünk, mi egy jutalomfagyira beültünk a megálló melletti fagyizóba (1 gombóc 100 Ft!).
Maradt két kereszt és túra közben felmerült a Kondor-tó autóval való felkeresésének lehetősége. Így hát kocsiba vágtuk magunkat, és kimentünk a hatalmas kiterjedésű, évtizedek óta száraz, de egy éve némi víztömeggel bíró tóhoz. A gyerekek nem bírtak magukkal, fél lábszárig belementek a nádasos-füves aljú mederbe, pancsoltak, persze úgy, hogy a madarakat és az élővilágot szigorúan békén hagyták.
Visszaúton még megálltunk a Pálinkás-keresztnél, majd Lajosmizsére utazva elkanyarodtunk a Búhegy felé, ahol is a Csonka-kereszttel zártuk le a két túrából álló mozgalmat (a keresztről időközben kiderült, hogy Niki és Tündi családjának keresztje). A kereszt alá itt azok álltak, akik a mai napon teljesítették a mozgalmat, és így a jelvény viselésére jogosulttá váltak (Aranyos Bianka, Balog Csaba, Blahut Pál, Nagy Irén és Török Mária. Dömötör Zsolti nincs rajta a képen, de ő is teljesítő).
Lajosmizsére érve még megnéztük a 150 éves Szabó-tölgyet a z azonos nevű, mára lakatlanná vált tanya udvarán, majd egy jeges eső-felhőn átvergődve, két óra után mindenki ment hazafelé.
Összegezve csak azt tudom írni, amit már sokszor máskor is, vagyis, hogy aki nem jött el, az nem tudja, miről maradt le, és hogy kár lenézni az Alföldet, az azon való túrázást, mert számtalan szépséget rejt szülőföldünk/lakóhelyünk és annak környéke, melyet mindenkinek kötelessége lenne megismerni. És aki nem ismeri közvetlen környezetét, és aki nem is kíváncsi rá, sok más disznóságra is képes lehet...


Ezen a napon együtt túrázott: Aranyos Bianka, Balog Csaba, Balogh István, Blahut Pál, Dömötör Zsolt (Kecskemét), Guba Lajos, Nagy Irén, Polyák Nikolett (Kecskemét), Spiegelberger Tamás, Szabó Tünde (Kerekegyháza), Szekeres Zoltán (Kecskemét) és Török Mária.


 

Vörösmarty-szobor Horváth-kereszt Örök őrök Borbély-kereszt a temetőben Langó-sírkápolna Borbély Elek keresztje
Pongrácz tanya mellett Közeledő álláspontok Kunpusztai református templom Ircsike Lali, Niki és egy kutya Lieber-kereszt
Zoli és Zsolti a kütyükkel Illés-kereszt Farkas-kereszt Potyafürdő a hőségben Romancsik-kereszt Gajdácsi-kereszt
Pista a Mária-szobor alatt Kondor-tóban Pista a levegőben Bianka a vízben Pálinkás-kereszt Csonka-kereszt és a teljesítők

 

 

 

 

a

"Amennyivel erősebb az Isten az embernél, annyival erősebb a szív az észnél." (Petőfi Sándor)

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz