FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL  CSOPORTKÉPEINK  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  PANORÁMAKÉPEK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  JÁRÓFÖLD  LINKEK 


(242.) KEREKEGYHÁZI KERESZTÚT 1.


Időpont: 2011. február 23. szerda
Útvonal:
52-es út - Tímár-kereszt - Határdűlő - Juhász-kereszt - Langó-dűlő - Templom-halom - kerekegyháza
Táv: 18 km


Egy újabb Keresztút, ezúttal Kerekegyházán. Talán furcsának tűnik, hogy mire ez a sok "keresztelkedés", de nincs benne semmi furcsa. A kereszteket csak egyrészt tekintjük keresztény szakrális emlékeknek, mert a hozzájuk tartozó történettel már kultúrtörténeti érték is lesz belőlük, továbbá a felkeresésük eszköz egy-egy település határának megismeréséhez, ok a bejárásra.
Szóval ezen a szép napsütéses, de kissé hűvösnek induló vasárnap reggelen Kerekegyházára autóztunk át. Érkezés után egy kis nyújtózkodás, és vártuk a megbeszélt helyi jelentkezőket, de nem mozdult senki. Már csaknem indult a busz - amivel kimentünk az 52-es út mellé, hogy elkezdjük a túrát -, amikor mégis megjelentek Mariskáék, pontosabban Mariska négy kereki gyerekkel. Így tizenöten szálltunk fel a buszra, és kértük jegyünket az 52-esig. A buszos bácsi megkérdezte, hogy milyen rendezvény lesz ott, hogy mindenki odáig utazik. Mondtuk, hogy gyalogtúra, de erre nem tudott mit mondani...
Leszállva a buszról, rossz aszfaltúton kitérőt tettünk a Tímár-keresztig, ott csoportképet készítettünk, majd visszatértünk a főútra. Itt egy órányi "körülbelülözés" következett, mert a kerekegyházi-kecskeméti határdűlőt sehogy sem akartuk megtalálni. Több tanyaudvaron átgázolás, erdőjárás, kerítésmászás és tanyákon érdeklődés után végre aztán megkaptuk, amit akartunk: egy világvégi helyen, a Szarkás 313. számú tanya mellett ott állt "Bodor Pista bácsi" keresztje. A megtalálás tényét ismét fényképen rögzítettük, aztán már sínen voltunk, haladtunk is tovább.
Ismét egy kis kérdezősködés segítségével, de elértük a Juhász-kereszthez vivő dűlőutat, nem sok időt rajta töltve pedig a főút mellett álló hatalmas fekete márvány keresztet. Ekkora keresztet még nem is láttunk! Vagy négy és fél méter magas volt.
Eddig fagyott talajutakon haladtunk, ám ezen a ponton a fagy megadta magát az egyre erősödő napsugárzásnak, és a fekete sár felső rétege korcsolyapályához hasonló alappal szolgált a túra második felében a csúszkáláshoz. Csúszkáltunk is. Menekülő utat csak néha találtunk valami füves útmentén, de azt sem mindig, mert sokszor cuppogtak a cipőink .
A kereki srácok, lányok ezen a szakaszon már vesztettek valamit kezdetkor sem túl magas lelkesedésükből - magyarul elfáradtak -, így a Langó-kereszthez különösebb sietség nélkül értünk. Itt Icukát megörökítettem a kereszttel, szusszantunk egyet, majd látszólag csak annyi maradt hátra, hogy egy dűlőúton begyalogoljunk Kerekegyházára.
Ám a kedv és a lendület egyre fogyott, ráadásul Bianka is rosszul lett - fáradtság, folyadékhiány, alacsony vércukorszint -, Eszter anyáskodva, nagy aggodalommal, de nyugtatva pátyolgatta a lányt, akit néhány perc sokkos állapot után csak sikerült megnevettetni. Evett-ivott, aztán megindult, mint a "raketta". A kezdetben Ircsikére támaszkodó Bianka egy idő után Ircsikét vonta magával, szinte suhantak előttünk.
Aztán mégis beértünk valahogy a településre - miután átvergődtünk egy belvízelvezető csatornán -, és a sántikálókat bevárva nem maradt más, mint André Lászlóné keresztjének érintésével begyalogoltunk a templom elé. Itt még a Bódizs-keresztet is lekaptuk, majd érzékeny búcsút vettünk egymástól, majd hazautaztunk.
Összefoglalva: szép napot töltöttünk egy sok lapossal rendelkező település sáros-fekete földúthálózatán, de a keresztek látványa és a jó társaság mindenért kárpótolt. Biankának jobbulást, Andinak és Eszternek köszönjük a segítséget és a biztatást, Icukának ezúttal is szívből gratulálunk az "Év túrázója" díjhoz, és Mariskának is hálásak vagyunk, amiért ezeket a remek gyerekeket a mai napon elcsalta a tévé/számítógép elől, és rávette őket egy kis helyismereti sétára a kerekegyházi határban.
Aki pedig legközelebb is velünk tart, az megkapja a jelvényt, amit ígértem...


Ezen a napon együtt túrázott: Aranyos Bianka, Balog Csaba, Bari Imre (Kerekegyháza), Blahut Pál, Borsodi Bettina (Kerekegyháza), Hornacsekné Kucsera Ilona, Idzig Andrea, Kiss István (Kerekegyháza), Kovács Kitti (Kerekegyháza), Miskolczy Mariska, Nagy Eszter, Nagy Irén, Szórád Benjámin, Török Mária és Zsikla László.  

 

Tímár-kereszt tövében 52-es úton Bodor-kereszt a határon Andi ereje teljében (Magán) tó és házikó Indulás tovább
Lacika alléban elalélva Kerekegyháza határában Juhász-kereszt Mária-szobor Szántáson araszolva Icuka a Langó-keresztnél
Csoportosulás Bianka kényszerpihenőn A sár hatalmas tengert alkot André Lászlóné keresztjénél Eszter mindent belead A templom mellett végzünk

 

 

 

a

"Isten szava nem olyan, mint a tölgyfa levele, amely meghal, és a földre hull, hanem olyan, mint a fenyőfa, amelynek tüskéi örökké zöldek maradnak." (indián bölcsesség)

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz