FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL  CSOPORTKÉPEINK  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  PANORÁMAKÉPEK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  JÁRÓFÖLD  LINKEK 


(299.)  1849-ES JÁSZ EMLÉKTÚRA JÁSZBERÉNYBEN


Időpont: 2011. október 9. vasárnap
Útvonal:
Jászberény kül- és belterületén
Táv:
15 km


Ezzel a túrával jó ideje tartoztunk már magunknak és a lajosmizsei hagyományoknak. Végre össze is jött. És a képeket látva, bárki egyetérthet azzal, hogy érdemes volt; ez volt az egyik legérdekesebb túránk. A túra apropóját 1849. október 6. adta, így a gyaloglás vége felé koszorút is elhelyeztünk az 1848/49-es emlékműnél. A részletek:
A Kollégium előtt találkoztunk 7 előtt, és egy rövid cigi szünet után indultunk is két autóval. Jászberénybe nyolckor érkeztünk meg, a Jász Múzeum előtt parkoltunk le. Hamar valamilyen kávézási lehetőséget kellett azonban találni, mert anélkül a függők nem indulhatnak neki a gyaloglásnak. Hova menjünk, hát a piaci büfésorra. És ez volt az első kellemes meglepetés: egy minden igényt kielégítő, nagyon olcsó egységre találtunk, ahol vasárnap lévén, mindössze 90 Ft volt egy lángos. Alaposan megreggeliztünk, kicsit az idő is lement vele, de nem bántuk. Kell az energia.
Az idő borult, kifejezetten hűvösnek mondható volt, amikor az Ady Endre utcán végre elindultunk a régebbi temető felé. Belépve a sírkertbe, böngészni kezdtük a sírfeliratokat. Egy óra alatt kb. 30 Lajosmizsén is ismerősen csengő családnevet találtunk, valószínűleg a pusztát betelepítők rokonait, leszármazottjait. Így, többek között: Czigány, Bujdosó, Szórád, Pernyész, Streitmann, Mizsei, Fózer, Vass, Ménkű, Besenyi, Csikó, Csirke, Krasnyánszki, Horti, Moll, Muhari (egyik változatban Muhorai), Válenti(!) feliratú  sírokat. Ezek közül a családnevek közül jó néhány mára már nem élő Lajoson, de a régi térképeken, különösen az 1860-as II. katonai felmérés térképén ezek szinte mind "alapítók". Elgondolkodtató élmény volt.
A temető egyik részén pedig a régi sírkövekből és vaskeresztekből egy kisebb védett részt hoztak létre, közepén egy 1661(!)-ből származó hatalmas kő feszülettel. De általában is elmondható, hogy az egész temető (és a később meglátogatott másik is) összes sírja gondozott volt, még a fűszálak is élére voltak fésülve! Példát lehetne venni nekünk is az ősök hozzáállásáról...
A  séta után kimentünk a Zagyva folyó gátjára, ahol az aszálynak köszönhetően a folyóban alig találtunk vizet, de az ősz itt-ott, a bokros részeken már megmutatta igazi színeit. Jókedvűen haladtunk kanyarogtunk együtt jobbra-balra a folyómederrel.
Elérve az újabb temetőt, annak sarkánál letértünk a töltésről, és a sírok közé léptünk. Nagyon különös, erősen nyomasztó érzés lett rajtunk úrrá. Tömegsír jellegű helyre értünk, nagyon sok - kb. 500 - egyforma sírkővel. először azt hittük, katonai sírok, de amikor böngészni kezdtük a feliratokat, kiderült, hogy mind apácák. És döbbenetes volt azt látni, hogy egy-egy sorban több tucat is ugyanabban az évben halt meg, viszont mindegyik más rendhez tartozott, és máskor született, sőt: némelyiküknél még a származási hely is meg volt jelölve. Kiderítettük, hogy 1950 után, az apácarendek feloszlatását követően a "kivetkőztetett" apácákat az egész ország területéről Jászberénybe, a ferences kolostorban szociális otthon jelleggel helyezték el. Mivel a nővérek elég idősek voltak, így fordulhatott elő, hogy akár több tucat is ugyanabban az évben halt meg. Egy temetőlátogató még azt is mondta, hogy ma is él még néhány nagyon idős apáca, akik a misékre is "eltotyognak".
A temetőtől nem messze kerestük és találtuk meg a következő meglepetést: a Lajosmizse utcát. itt számon tartják azokat a településeket, amelyek lakói Jászberényből rajzottak ki, nálunk viszont nincs Jászberény nevű utca... Ők büszkébbek ránk, mint mi rájuk?
Ezután kanyargós utcákon haladtunk, mindenhonnan - vasárnap dél lévén - vagy pörkölt vagy rántott hús illat áramlott, nehezítve azt, hogy ne a gyomrunkra gondoljunk csak, de tovább kellett menni, mert a piacnál, abban az olcsó büfében terveztünk még egy ebédet is. Mentünk hát, csatornapartokon, hidakon, szigeten jártunk, mígnem megtaláltuk az 1848-as emlékművet. itt koszorúztunk az aradi vértanúk emlékére, aztán egy Petőfi-szobor, majd pedig a költő egy, általunk eddig nem ismert emléktáblájára lettünk figyelmesek. ezeket is mind lekaptuk, persze. Aztán a piacra érve, még csak fél kettő volt, heves evés-ivásba vetettük bele magunkat. El is tartott egy ideig.
A túra és a jászberényi kirándulás méltó lezárásaképpen bementünk még a Jász Múzeumba, hogy megnézzük "Lehel kürtjét". A hagyomány szerint ezzel vágta fejbe Konrád császárt, a valóság szerint nem biztos hogy ez volt a gyilkos fegyver, mert állítólag nem is abból a századból való, minden esetre ezen a tájon ez a történet tényként, elég erősen tartja magát. Az udvaron Spigi még leült a gondolkodó Lenin elvtárs mell, akit valahonnan menekíthettek ide, és elindultunk haza.
Lajosmizsére 4 előtt értünk, de annyira jó volt a nap,hogy nem sok kedvünk volt még egymástól elválni, így pillanatnyi szeszélyünkben elmentünk a Kiss cukiba, megkóstolni az ország tortáját. Tényleg finom!
Aztán végül mégis a búcsú következett. Elköszöntünk, hazamentünk, és a szívünkben fantasztikus élményekkel és sok szeretettel gazdagodva végre pihenésnek adtuk át magunkat.
Megállapodtunk abban, hogy ide még többször is vissza kell térnünk, és sok embernek meg kell mutatnunk ezeket a csodákat, mert az identitáshoz hozzá tartozik a múlt, az ősök szellemének ismerete is. De addig még lesz néhány programunk, és már alig várjuk a következő túrát is...


A mai napon együtt túrázott:
Balog Csaba, Berente Adél (Hetényegyháza), Nagy Irén, Polyák  Nikolett (Kecskemét), Spiegelberger Tamás, Szekeres Zoltán (Kecskemét), Szőrös Anna, Szőrösné Székely Cecília, Török Mária és Varga Istvánné Borika.


 

A temetőben kezdünk Vaskereszt Hóhér idő Lajosmizsén is lehetne... Elfeledve  
A Zagyva gátján A folyónál Hiába, aszály van... Meri vagy nem meri? Egy sztepptáncos vasárnapja Így könnyű... könnyű?
Apácák sírjai Nyugodjanak békében A parcella emlékműve Szép síremlék Temetői kereszt A Lajosmizse(!) utcánál
A tábla Régi parasztház Jász kapitányok parkjában Az egyik hídon Ferences templom kereszttel Birsalmasajt ebédre
Utunk egyik szakasza 1849-es emlékműnél Koszorúzunk Ősapánk szobránál Borika akcióban Az Apostol presszó falán
Szökőkút a piacon Ircsike egy hídon Jász Múzeumban Lehel(?) kürtje Félhomályban Időutazás

 

 

 

 

 

a

"Ha ezen a tájon élsz, és őseid porladnak ebben a földben, elhiszem, hogy erősen kötődsz ehhez a vidékhez." (ismeretlen indián főnök)

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz