(262.) CSILLAGFÉNYES TÚRA TÁPIÓSZELÉN


Idõpont: 2011. május 27. péntek
Útvonal: Tápiószele - Jászberényi út - Külsõmezõ - Öregszõlõk - Farmos - Nyárvesztõ - Tápiószele
Táv: 13 km


Május végén hagyomány, hogy Tápiószelén megrendezik a Blaskovich Napokat, és betétprogramként a csillagfényes éjszakai túrát. Idén másodszor vettünk részt a rendezvényen, tizennégy fõvel. A túra a derült égnek köszönhetõen tényleg csillagfényesre sikerült, ugyanígy kedvünk is: soha ilyen jól még nem éreztük magunkat Tápiószelén.
Késõ délután lassan, szinte álmosan gyülekeztünk a Kollégium elõtt. Zoliék pontosan érkeztek, a helyiek csak szállingóztak. Azért csak elindultunk. A ceglédi úton Palikát, Cegléden pedig még Editet vettük fel, majd hét óra elõtt valamivel megérkeztünk Tápiószelére. A túra csak nyolckor indult, addig még meg akartuk keresni Kankrinyi Emília sírját, mint Az én Petõfim mozgalmunk egyik felkereshetõ emlékhelyét. A 78 éves korában elhunyt, idõs korában is legendás szépségû asszony Petõfi elsõ gyermekkori szerelme volt, még aszódi iskoláskodása éveiben. A sírt csak fél óra kutatás után találtuk meg, s a tényt végül csoportképpel ünnepeltük.
Nem volt más hátra, mint letegyük az autókat a mûvelõdési ház parkolójában, igyunk egy üdítõt a nagy melegben, és a kicsit késve érkezõ Lipák Pista vezetésével, negyed kilenckor nekiinduljunk a csillagfényes túrának.
A régi jászberényi úton haladtunk, két oldalt szép rétek bokrokkal. Egyszercsak, a nagy beszélgetések és a felhõtlen jókedv hevében észre se vettük, hogy besötétedett. Elágazások követték egymást, rövid megállókkal. A társaság hangosabb része egyre inkább lemaradt, mag a táv felétõl már csendesebben haladtunk. Az égen sok ezer csillag ragyogott, méltóan a túra nevéhez.
Öregszõlõknél, a Fõszervezõ saját életébõl adott elõ rövidebb, tréfás történeteket, környezete nagy örömére, de beszélgettünk helytörténeti kutatásokról és Pista abonyi idõszakáról is. Megint arra jutottunk, hogy nagyon som érték és érdekes ember van a világban, jó lenne, ha többen vennék ezeket/õket észre.
Felnõttjeink jókat beszélgettek, míg gyermekeink ijesztgetõset játszottak a lányokkal, vaksötét futóversenyeket rögtönöztek a hónaljig érõ gabonatáblában, sikongattak, hahotáztak. Ettõl sok más embernek is jókedve lett - reméljük, senkinek se mentünk az idegeire! -, aminek legjobb bizonyítéka az volt, amikor Zoli is bekapcsolódott a rohangálásba, illetve Zoli és Niki a búzatáblába kanyarodva fényképet követeltek magukról (ld. lentebb).
A menet éjfél elõtt Tápiószele vasútállomásához ért, ahol az eddig kitartók csoportkép áldozatai lettek, majd Pistától mindenki megkapta megérdemelt emléklapját.  A mûvelõdési ház elé negyed egykor értünk, elköszöntünk a többiektõl, majd autóba vágva magunkat hazaindultunk. Lajosmizsén még a gyerekeket, akiket kellett, hazavittük.
Nagyon fáradtan, de lelkileg feltöltõdve tértünk otthonainkban nyugovóra - mint minden egyes túra után.

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Bálint Edit (Cegléd), Balog Csaba, Balogh István, Blahut Pál, Hornacsekné Kucsera Ilona, Kanyik Imre, Nagy Irén, Polyák Nikolett (Kerekegyháza), Spiegelberger Tamás, Szekeres Zoltán (Kecskemét), Szórád Mónika, Szõrös Dániel, Szõrösné Székely Cecília és Török Mária.