FŐOLDAL

    MAGUNKRÓL  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  KOLLÉGIUMI TÚRAKÖR  FOTÓKIÁLLÍTÁS  MESEPÁLYÁZAT  


(168.) TÉLI SÓÚT TELJESÍTMÉNYTÚRA
 

Időpont: 2010. február 6. szombat
Útvonal: Tápiószele - Dózsa-telep - Sóút - Pokoltanya - Tápiógyörgye vá.
Táv: 16 km
 

A lajosmizsei Járóföld TE újabb - számára - fehér foltot szeretett volna besatírozni Magyarország térképén, ami jelképesen véve sikerült is, de szó szerint nem, mivel a jóformán két hónapja kitartó hótakarót nem tudtuk eltüntetni, így kénytelenek voltunk hóban nekivágni a rövidebb távnak. A rövidebb táv kiválasztásának nem a lustaság volt az oka, hanem előzetesen a műhold radarkép alapján úgy tippeltük, épp a túra helyén nem fog esni délelőtt a hó, és mire végzünk, majd délután visszaérünk Lajosmizsére, már eshet, mert mi védett helyen vagyunk. Nyári gumikkal mégse akartunk tíz centis hóban csúszkálni. És láss csodát, az időjárás ma úgy alakult, ahogy elgondoltuk.
Az indulás fél hétkor volt a szokott helyről, és háromnegyed órás autóút végén már a tápiószelei művelődési háznál pakoltunk. Nem tolongtak az emberek, lehet, hogy sokakat sikerült elriasztani az időjósoknak, minden esetre mihamarabb neveztünk és nyolc órakor nekivágtunk a Sóút rövidebb távjának.
A faluból kikeveredni nem éppen egyszerű, a leírás alapján, de megoldottuk. Átkelve a nem túl bővizű Tápión, balra lekanyarodtunk a tulajdonképpeni Sóútra. Ezen a több évszázados, egykori só szállító úton, az Erdélyből és a Kárpátokból a Tiszán Szolnokig leúsztatott só szállítmányokat vitték tovább szekérrel az Alföld belseje, mondjuk a Kiskunság nagyobb települései felé. Ennek a régi dicsőségnek mára nyoma sem látszik, de az útvonal "nyílegyenessége" jól szemlélteti, hogy a hajdani szállítók nem szerették a nagy kanyarokat, ha munkáról volt szó.
A Sóúton lassan gyűltek egymás mögé az emberek, ki-ki mikor indult, de a tempót mindenki rendesen megnyomta. Lehet, hogy szabadulni akartak a havas-csúszós úttól, a jeges északkeleti széltől, mely akármerre fordultunk, mindig szembe fújt - legalább is mi így éreztük. Persze aki ezt a túrát ebben az évszakban, ilyen időjárási körülmények között bevállalja, az tudja mit vállal, úgyhogy orrhúzogatásnak nem sok értelme marad...
Az első ep. egy keresztnél volt, ahol narancsot és pecsétet kaptunk, majd a második pont, a Pokoltanya ep. (csoki+pecsét)után élesen balra, azaz észak felé fordultunk, hanyagolva az eddigi keleti irányt, és végre aszfalt! felkiáltással Tápiógyörgye felé battyogtunk tovább.
Az úton - ami tiszta hókása volt - elment néhány autó, de a gyalogosnak az volt az érzése, nem mi megyünk az út közepén, hanem ők hajtanak végig egy járdán, mert annyian voltunk, hogy a nagy létszám ezt hozta ki az érzékeinkből.
Tápiógyörgye nem különösebben érdekes hely, legalább is ilyenkor, de itt is emberek élnek, ez is egy falu, tehát tulajdonképpen lehettünk volna bárhol az országban. Hogy mégis éppen Györgyén vagyunk, onnan tudtuk meg - ha máshonnan nem -, hogy Lipák István, a tisztes főrendező, és néhány fős csapata már az "állomási kocsmában" várta a mezőnyt, és ez, ezen a napon nem nem történhetett volna meg Magyarország másik településén.
István ünnepélyesen átadta megérdemelt díjainkat, kaptunk egy pohár teát, megettük maradék szendvicseinket, és miután kibüszkélkedtük magunkat a 3 óra 30 perces menetidő okán, visszavonatoztunk Szelére. Ott gyorsan autóba szálltunk és elindultunk haza, nehogy rákezdjen a hó, de hazáig semmi. Aztán amikor már a meleg szobából tekintgettünk az udvarra, egyszerre elkezdett szakadni, ahogy azt kettő óra utánra megjósoltuk.
Összefoglalva: jó rendezés, tűrhető időjárás, jó tempó, elégedett ügyfelek. Azt hiszem, jövünk a többi Lipák-féle túrára is, ugyanis neveztünk a SZTTK KUPÁBA, és ehhez mindegyiket teljesíteni kell...

                                                                                                                                       Minden rokonom!

                                                                                                                                                                                                                                                                    Sántaőz


A beszámoló olvasható a Túra fórumán is,  IDE kattintva.


Ezen a napon együtt túrázott:
Balog Csaba, Berta Bálint, Berta János, Hriazik Attila, Hriazik Vivien, Kanyik Imre, Nagy Irén, Szemán Rózsa, Török Mária és Varga Istvánné Borika.

 

 

A főúton Bartók emlékére A Tápió Szelén Kereszt Testvérek Megálló
Tél A puszta és az ég összeér Rózsika és Marcsi Pokoltanya szomszédja Vontatás Bálint blokád alatt
Tápiógyörgyén a célban Melegben István kitüntet Kocsmatöltelékek Megcsináltuk! Jelvényünk

 

 

 

a

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz