FŐOLDAL

    MAGUNKRÓL  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  KOLLÉGIUMI TÚRAKÖR  FOTÓKIÁLLÍTÁS  MESEPÁLYÁZAT  


(165.) TÉLI TÚRA PUSZTAVACSON
 

Időpont: 2010. január 16. szombat
Útvonal:
Táborfalva vá. - Ágostonmajor - Pusztavacs - Ágostonmajor - Táborfalva vá.
Táv: 20 km
 

Különös túra volt a mai. Nemcsak azért, mert ezen a héten négyféle verzió körvonalazódott a túra helyszínére vonatkozólag, míg végül Pusztavacsra esett a választás, hanem azért is, mert nem volt még olyan túránk, amelyik első felében megtett egy útvonalat, és a folytatásban ugyanazon az útvonaln vezetett vissza a kiindulópontra. Márpedig ez ilyen volt. De nézzük a krónikát!
Szóval, a lajosmizsei vasútállomáson gyülekeztünk 16-an, ami az előzmények keszekuszaságát figyelembe véve szép szám, és még ha azt is hozzávesszük, hogy napok óta komoly fagyok voltak reggelente, és szombatra sem mondtak mást. A jelentkezők többségében mindenre elszánt gyerekek voltak, akik egy alacsony költségvetésú túra apropóján borzasztó lelkesen jelentkeztek.
Fél hétkor indultunk Táborfalvára. A kalauz nem jött, úgyhogy készpénzfelhasználás nélkül utaztunk két megállót. Az állomáson még sötét volt. Bementünk a sarki kocsmába ahol Évike volt a pultos. Évike néhány éve még a lajosmizsei kollégium diákja volt, és nemcsak ő lepődött meg, s örült a találkozásnak, hanem mi is. Beszélgettünk, kávéztunk, majd hét óra után valamivel nekiindultunk a falunak.
A faluháza előtt készítettünk egy hiányos csoportképet - valahogy lemaradtak néhányan -, majd nyomultunk tovább, a pusztavacsi erdő felé. Az autópályán átvezető felüljáró túlsó végénél váratlan program adódott: a falusi gyerekek által otthagyott szemeteszsákokon, eszközrendszerében minimalista, hangulatában viszont maximumon pörgő szánkózás vette kezdetét. Csúszott kicsi, nagy, boldog, boldogtalan. A nézelődő felünk megreggelizett, a többiek a nagy izgalomban azt is elfelejtették, hogy éhesek. Borika még csillagszórót is gyújtott a gyerekeknek, akik őszinte örömmel vették a kezdeményezést.
Jó fél óra pihenő és játék után már bevetettük magunkat a "sürübe", és hamar az Ágostonmajornál voltunk. Amikor pedig egy óra gyaloglás után, szikrázó napsütésben, kiértünk a pusztavacsi országútra, Palika észre vette, hogy elveszett a telefonja. A társaságot beküldtük Pusztavacsra, hogy inkább a kocsmában várjanak, mint a hideg útszélen, Palika elindult vissza, hogy megkeresse a telót, én pedig kinn maradtam az útszélen, hogy Palikát megvárjam. Telt az idő, de Palika csak nem jött vissza. Egyszer, már pont egy óra elmúltán, feltűnt  a láthatáron, de amikor odaért, közölte, nem találta meg, pedig hat kilométert tett meg, csaknem végig futva.
Besiettünk a faluba a többiekhez, mi is melegedtünk egy kicsit, majd következett volna a táv második része, Hernád céllal. A Csapat viszont a Palika iránti segítőszándéktól vezérelve, azt szavazta meg, hogy menjünk vissza ugyanazon az úton Táborfalvára, és közben keressük meg, amit ő elhagyott. Így is lett.
Én aggódtam, hogy nem lesz érdekes ugyanaz még egyszer, de felesleges volt, mert jókedvűen, felszabadultan faltuk  a kilométereket. Sokáig semmi nyoma nem volt a telefonnak, míg végül a felüljárónál, ahol reggel csúszkáltak a kölkök, Zserike meglelte a cuccot. Erre olyan boldog lett mindenki, hogy még a reggelinél is vadabb és önfeledtebb zsákos csúszkálás vette kezdetét. Igaz, hogy hó már nem volt a domboldalon, csak a csupasz, száraz fű, de mert ez is jól csúszott - illetve a nejlonzsák -, mindegy volt már.
Aztán már nem maradt más, mint egy végtelen hosszú betonúton elvánszorogni a reggeli kocsmáig. Itt alapos büfézés, maradékpénz-elköltés, ilyesmi. Aztán a háromnegyed hármas vonattal haza Lajosmizsére. Kalauz megint nem jött, úgyhogy ez tulajdonképpen egy 0 forintos túra lett. Ilyen pedig még tényleg nem volt...

                                                                                                                                         Minden rokonom!

                                                                                                                                                                                                                                                                                   Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott:
Balog Csaba, Berta János, Blahut Pál, Hriazik Attila, Hriazik Evelin, Hriazik Vivien, Kanyik Barbara, Kanyik Imre, Kun Vivien, Nagy Irén, Polefkó Darius, Szórád Benjámin, Szórád Mónika, Török Mária, Varga Istvánné Borika és Zsikla Zseráld.

 

 

Táborfalva 7.00 Hria és Jimike Beni és Zseri Pótszilveszter Vivien Csoportosan
Útban Ágostonmajor felé Puporka Hógolyó Traktornyomon Palika fut Pusztavacson Csapatunk
Emlékmű JÁRÓFÖLD! Hideg van Nyuszi ül(t) a hóban Visszafordultunk  Engedd el a hajamat!

 

 

 

a

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz