FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL     CSOPORTKÉPEINK     TAGJAINK     TÚRANAPTÁR     BESZÁMOLÓK     ARCHÍVUM      LÉTESÍTMÉNYEINK    TÚRAKÖR KLUB     ÍRÁSOK      NAPLÓ     MÉDIA     JÁRÓFÖLD 

_______________________________________________________________________________________________________________________


(165.) TÉLI TÚRA PUSZTAVACSON


Idõpont: 2010. január 16. szombat
Útvonal:
Táborfalva vá. - Ágostonmajor - Pusztavacs - Ágostonmajor - Táborfalva vá.
Táv: 20 km



Különös túra volt a mai. Nemcsak azért, mert ezen a héten négyféle verzió körvonalazódott a túra helyszínére vonatkozólag, míg végül Pusztavacsra esett a választás, hanem azért is, mert nem volt még olyan túránk, amelyik elsõ felében megtett egy útvonalat, és a folytatásban ugyanazon az útvonaln vezetett vissza a kiindulópontra. Márpedig ez ilyen volt. De nézzük a krónikát!
Szóval, a lajosmizsei vasútállomáson gyülekeztünk 16-an, ami az elõzmények keszekuszaságát figyelembe véve szép szám, és még ha azt is hozzávesszük, hogy napok óta komoly fagyok voltak reggelente, és szombatra sem mondtak mást. A jelentkezõk többségében mindenre elszánt gyerekek voltak, akik egy alacsony költségvetésú túra apropóján borzasztó lelkesen jelentkeztek.
Fél hétkor indultunk Táborfalvára. A kalauz nem jött, úgyhogy készpénzfelhasználás nélkül utaztunk két megállót. Az állomáson még sötét volt. Bementünk a sarki kocsmába ahol Évike volt a pultos. Évike néhány éve még a lajosmizsei kollégium diákja volt, és nemcsak õ lepõdött meg, s örült a találkozásnak, hanem mi is. Beszélgettünk, kávéztunk, majd hét óra után valamivel nekiindultunk a falunak.
A faluháza elõtt készítettünk egy hiányos csoportképet - valahogy lemaradtak néhányan -, majd nyomultunk tovább, a pusztavacsi erdõ felé. Az autópályán átvezetõ felüljáró túlsó végénél váratlan program adódott: a falusi gyerekek által otthagyott szemeteszsákokon, eszközrendszerében minimalista, hangulatában viszont maximumon pörgõ szánkózás vette kezdetét. Csúszott kicsi, nagy, boldog, boldogtalan. A nézelõdõ felünk megreggelizett, a többiek a nagy izgalomban azt is elfelejtették, hogy éhesek. Borika még csillagszórót is gyújtott a gyerekeknek, akik õszinte örömmel vették a kezdeményezést.
Jó fél óra pihenõ és játék után már bevetettük magunkat a "sürübe", és hamar az Ágostonmajornál voltunk. Amikor pedig egy óra gyaloglás után, szikrázó napsütésben, kiértünk a pusztavacsi országútra, Palika észre vette, hogy elveszett a telefonja. A társaságot beküldtük Pusztavacsra, hogy inkább a kocsmában várjanak, mint a hideg útszélen, Palika elindult vissza, hogy megkeresse a telót, én pedig kinn maradtam az útszélen, hogy Palikát megvárjam. Telt az idõ, de Palika csak nem jött vissza. Egyszer, már pont egy óra elmúltán, feltûnt  a láthatáron, de amikor odaért, közölte, nem találta meg, pedig hat kilométert tett meg, csaknem végig futva.
Besiettünk a faluba a többiekhez, mi is melegedtünk egy kicsit, majd következett volna a táv második része, Hernád céllal. A Csapat viszont a Palika iránti segítõszándéktól vezérelve, azt szavazta meg, hogy menjünk vissza ugyanazon az úton Táborfalvára, és közben keressük meg, amit õ elhagyott. Így is lett.
Én aggódtam, hogy nem lesz érdekes ugyanaz még egyszer, de felesleges volt, mert jókedvûen, felszabadultan faltuk  a kilométereket. Sokáig semmi nyoma nem volt a telefonnak, míg végül a felüljárónál, ahol reggel csúszkáltak a kölkök, Zserike meglelte a cuccot. Erre olyan boldog lett mindenki, hogy még a reggelinél is vadabb és önfeledtebb zsákos csúszkálás vette kezdetét. Igaz, hogy hó már nem volt a domboldalon, csak a csupasz, száraz fû, de mert ez is jól csúszott - illetve a nejlonzsák -, mindegy volt már.
Aztán már nem maradt más, mint egy végtelen hosszú betonúton elvánszorogni a reggeli kocsmáig. Itt alapos büfézés, maradékpénz-elköltés, ilyesmi. Aztán a háromnegyed hármas vonattal haza Lajosmizsére. Kalauz megint nem jött, úgyhogy ez tulajdonképpen egy 0 forintos túra lett. Ilyen pedig még tényleg nem volt...

 

Minden rokonom!
 

Sántaőz

 

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Berta János, Blahut Pál, Hriazik Attila, Hriazik Evelin, Hriazik Vivien, Kanyik Barbara, Kanyik Imre, Kun Vivien, Nagy Irén, Polefkó Darius, Szórád Benjámin, Szórád Mónika, Török Mária, Varga Istvánné Borika és Zsikla Zseráld.
 

 

Táborfalva 7.00

 

Eszköz nélküli szánkózás 

 

Hria és Jimike

 

Beni és Zseri

 

Pótszilveszter

 

Vivien

 

Csoportosan

 

Útban Ágostonmajor felé

 

Puporka Hógolyó

 

Traktornyomon

 

Palika fut

 

Pusztavacson

 

Csapatunk

 

Emlékmû

 

Nyomunk a hóban

 

Hideg van

 

Nyuszi ül(t) a hóban

 

Visszafordultunk

 

 Engedd el a hajamat!

 

 

 

 

Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak írásbeli engedélyünkkel lehetséges.

 

"Vigyázz a Földre! Nem az őseid hagyták rád, az unokáidtól kaptad kölcsön." (indián közmondás)

a© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz