FŐOLDAL

    MAGUNKRÓL  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  KOLLÉGIUMI TÚRAKÖR  FOTÓKIÁLLÍTÁS  MESEPÁLYÁZAT  


(174.) PETŐFI EMLÉKTÚRA MEZŐBERÉNYBEN (3. SZÜLETÉSNAPUNK TÚRÁJA)
 

Időpont: 2010. március 15. hétfő
Útvonal: Mezőberény - Bódishát - Petőfi-emlékmű - Laposi kertek - Mezőberény
Táv: 18 km
 

Hagyományainkhoz híven ezúttal is 1848-as vonatkozású túrát terveztünk erre a napra, amelyik nemcsak a forradalom napja, hanem Egyesületünk 3. születésnapja s volt egyben.
Tizenhárman indultunk reggel fél hétkor a Kollégium elől, három autóval. A Kossuth Rádióban éppen ment a velem készített interjú, de csak az egyik kocsiban volt fogható ez az adó, így csak Veráék hallhatták.
Pista bácsiék vezetésével két és fél óra alatt értünk a tiszántúli kisvárosba, és csak Öcsödön álltunk meg egy rövid kávé, satöbbi szünetre.
Mezőberényben Csabáékhoz tértünk be, egy kis szíverősítésre, süteményre, majd a felesége által készített ünnepi koszorú magunkhoz vétele után a találkozó helyéül meghirdetett Kossuth térre igyekeztünk.
Itt már jelentős, száznál is több ember társaságában vártuk a 10 órás indulást. A két szervező-túravezető, Hoffmann Ádám és Váradi Laci szeretettel fogadtak, újságolták, hogy hallottak reggel a rádióban beszélni, és köszönték, hogy Őket is említettem, és ezt a Petőfi emléktúrát is ajánlottam.
10-kor elindult a tömeg. Mindenkin kokárda, néhány ember kezében nemzeti színű zászló, jókedvűen baktattunk kifelé a település szélére, ahol az igazi terep várt ránk (mindenhol a belvíz nem is túl régi nyomaival, helyenként cuppogós fekete földdel). Az idő erősen szeles, de szép, napsütéses volt, régen látott felhőtánccal az égen.
A túra első felét, nyolc kilométert hamar letudtuk és jóval dél előtt kiértünk a Kettős-Körös gátjánál - az egykori rév helyén - álló Petőfi-emlékműhöz. Itt hagyta el 1849. július 17-én végleg a költő Magyarországot, és indult el utolsó útjára, hogy Erdélyben csatlakozzék Bem tábornok seregéhez.
Kihasználva a rövid szünetet, ettünk-ittunk, pihentünk. Vásároltunk emlékjelvényeket, és kaptunk emléklapokat. Az ünnepség dél elmúltával és a Himnusz eléneklésével kezdődött. Köszöntő beszéd, koszorúzás következett, mely során mi is elhelyeztük megemlékezésünk tárgyát (Anna, Marcsi és Bálint voltak az elkövetők) az emlékmű talapzatán.
Csaknem 1 óra volt már, amikor folytattuk a túrát. A többség a rövidebb betonúton levágta Mezőberény felé, a kisebb, de elszántabb keménymag pedig az eredeti útvonalat követve, néha küzdve a sárral, kisebb-nagyobb kanyarokkal, de a Laposi kertek érintésével mentünk vissza kiindulási helyünkre, a Kossuth térre.
Útközben végig nagyon kedvesek, barátságosak voltak velünk Ádámék, szinte az egész második felét az útnak sikerült végigbeszélni. Szó került természetjárásról, teljesítménytúrázásról, és természetesen nagy elődünkről, Petőfiről is. Ádám mesélt egy-két huncutabb helybéli anekdotát a költőről, mely szerint gyakran keveredett kisebb lopásokba, volt, hogy ablakon keresztül kellett menekülnie, más nadrágját magára kapva, és hogy a falu nem különösebben szívlelte.
Minden esetre, ehhez képest nagy szeretettel és alapossággal ápolják Petőfi emlékét Mezőberényben, ahová mindenképpen visszatérünk majd - és nemcsak a költő miatt, hanem Ádám és Laci, és a többi "alföldes" barátságos és kedves személye miatt is...



Ezen a napon együtt túrázott:
Balog Csaba, Berta Bálint, Berta János, Hriazik Attila, Kanyik Imre, Kovács Edit, Kovács Rebeka, Szőrös Anna, Török Mária, Vámos Csaba (Mezőberény), Vargáné Rátz Veronika és Varga Istvánné Borika.
 


 

 

Hria a koszorúval Csapatunk a Berény Szálló előtt "A Dög" Gyűlik a tömeg Ádám és Laci Elindulunk
Berényiek Lendületben Bódishát Körös-gát Borika és Csaba Az emlékmű felirata
Korabeli kocsiábrázolás Nemzeti érzések Jimike a jelvényekkel

Heverészés

Több egyesületből vagyunk Koszorús lányok
Koszorúzás Árvíz nyomai Edit kémleli a tájat Egy csatorna vízzel Utolsó erőgyűjtés Ádám és Laci, a vezetőink

 

 


 

a

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz