FŐOLDAL

    MAGUNKRÓL  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  KOLLÉGIUMI TÚRAKÖR  FOTÓKIÁLLÍTÁS  MESEPÁLYÁZAT  


(164.) ÓCSAI KÖRTÚRA
 

Időpont: 2010. január 16. szombat
Útvonal:
Ócsa vá. - Ócsai szőlők - Inárcs széle - Láperdő - Selyem-rét - Ócsa vá.
Táv: 20 km
 

Az év első túráját eredetileg - természetesen - nem ide terveztük, mert a Budai-hegységben szerettünk volna egy jót teljesítménytúrázni, mégis máshogy alakult. Az idő rövidsége, és a túra olcsósága miatt szokott vészforgatókönyvünkhöz nyúltunk, már sokadszor: Ócsa, vonattal.
Reggel hat órakor, miután Jimikét elhoztam autóval, Hriáékkal kiegészülve, kigyalogoltunk az állomásra. Összesen tízen vártuk a 6.20-ast, ami kis késéssel el is indult. A vonaton a szokott hangulat: kábult arcok, lassú evés, belelendülő beszélgetések. Jókedvűen telt a FŰTÖTT! kocsiban az egy órás út Ócsáig.
Ócsán leszállva a talponállónál, vagyis a mínusz nyolc fokban, szabad ég alatt, fogyasztottuk el a reggeli kávénkat, gyerekek teáikat. Jimike itt el is hagyta a telefonját, de ezt csak jó kilométerrel később tudtuk meg. Próbáltuk hívni a számot, de már csak a hangposta reagált...
Elindulás után a kopjafás temetőt kerestük - volna. Négy ember és egy bő fél óra kevés volt ahhoz, hogy legalább az kiderüljön számunkra, hogy van-e ilyen objektum Ócsán. A nincstől a vanig terjedt a lehetőségek tárháza, de ha van is, a helyét nem tudta senki!
Így ezt hanyagoltuk, inkább a pincefalu felé vettük az irányt. A Nap már kezdte megmutatni azon szándékát, hogy a hideg ellenére ma - egy rövid időre legalább -, de felkel. A pincéknél minden tiszta fehér volt a zúzmarától. A képek csak korlátozott mértékben adják vissza a táj valódi szépségét.
Az erdő és régi főút között kanyargó, allés földúton haladtunk tovább, és már szinte Inárcs szélét súroltuk, amikor  a piros sávot elhagyva a sárgára kanyarodtunk. Irány: a Selyem-rét. A gyerekek azzal szórakoztak, hogy a befagyott traktornyomok jegén ugráltak. Ez néha következmények nélkül maradt, és egy-két alkalommal bizony beszakadt a jég; a gyerekek ekkor különböző mértékben merültek a hideg vízbe: fél lábszártól derékig minden előfordult. Először még vicces volt számukra a dolog, de amikor elkezdtek fázni, és a cipőjük ólmosan vánszorgott alattuk, nem volt kedvük nevetni.
A Selyem-rétre már elég erős tempót diktálva értünk, mert sürgetett a vonat indulási időpontja. Itt történt meg az is, hogy az elemeim lefagytak és nem kívántak tovább hozzásegíteni a túraképek elkészítéséhez. Ez van.
A Selyem-réttől jó háromnegyed óra alatt beértünk a vasútállomásra, ami egyébként több, mint öt kilométer volt még. Szerencsére hamar jött a vonat, mi pedig hazautaztunk Lajosmizsére.


Ezen a napon együtt túrázott:
Balog Csaba, Berta Bálint, Hriazik Attila, Hriazik Evelin, Kanyik Imre, Kun Vivien, Polefkó Darius, Török Mária, Varga Istvánné Borika és Zsikla Zseráld.
 

 

Reggel Ócsán Csoportkép Borika Nap a pincefalu felett Pincés Alvó táj
Zúzmara Ösvény a lápréten Fehér szakáll Koronaakác Fagy az úr Traktornyomon
Jimike alatt beszakad (Borika képe) Fagyás Selyem-réten A pihenő csendes Fagyott láp           Büfé a vonaton

 

 

a

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz