FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL     CSOPORTKÉPEINK     TAGJAINK     TÚRANAPTÁR     BESZÁMOLÓK     ARCHÍVUM      LÉTESÍTMÉNYEINK    TÚRAKÖR KLUB     ÍRÁSOK      NAPLÓ     MÉDIA     JÁRÓFÖLD 

_______________________________________________________________________________________________________________________


(164.) TÉLI TÚRA ÓCSÁN

Idõpont: 2010. január 16. szombat
Útvonal: Ócsa vá. - Ócsai szõlõk - Inárcs széle - Láperdõ - Selyem-rét - Ócsa vá.
Táv: 20 km


 Az év elsõ túráját eredetileg - természetesen - nem ide terveztük, mert a Budai-hegységben szerettünk volna egy jót teljesítménytúrázni, mégis máshogy alakult. Az idõ rövidsége, és a túra olcsósága miatt szokott vészforgatókönyvünkhöz nyúltunk, már sokadszor: Ócsa, vonattal.
 Reggel hat órakor, miután Jimikét elhoztam autóval, Hriáékkal kiegészülve, kigyalogoltunk az állomásra. Összesen tízen vártuk a 6.20-ast, ami kis késéssel el is indult. A vonaton a szokott hangulat: kábult arcok, lassú evés, belelendülõ beszélgetések. Jókedvûen telt a FÛTÖTT! kocsiban az egy órás út Ócsáig.
Ócsán leszállva a talponállónál, vagyis a mínusz nyolc fokban, szabad ég alatt, fogyasztottuk el a reggeli kávénkat, gyerekek teáikat. Jimike itt el is hagyta a telefonját, de ezt csak jó kilométerrel késõbb tudtuk meg. Próbáltuk hívni a számot, de már csak a hangposta reagált...
Elindulás után a kopjafás temetõt kerestük - volna. Négy ember és egy bõ fél óra kevés volt ahhoz, hogy legalább az kiderüljön számunkra, hogy van-e ilyen objektum Ócsán. A nincstõl a vanig terjedt a lehetõségek tárháza, de ha van is, a helyét nem tudta senki!
Így ezt hanyagoltuk, inkább a pincefalu felé vettük az irányt. A Nap már kezdte megmutatni azon szándékát, hogy a hideg ellenére ma - egy rövid idõre legalább -, de felkel. A pincéknél minden tiszta fehér volt a zúzmarától. A képek csak korlátozott mértékben adják vissza a táj valódi szépségét.
Az erdõ és régi fõút között kanyargó, allés földúton haladtunk tovább, és már szinte Inárcs szélét súroltuk, amikor  a piros sávot elhagyva a sárgára kanyarodtunk. Irány: a Selyem-rét. A gyerekek azzal szórakoztak, hogy a befagyott traktornyomok jegén ugráltak. Ez néha következmények nélkül maradt, és egy-két alkalommal bizony beszakadt a jég; a gyerekek ekkor különbözõ mértékben merültek a hideg vízbe: fél lábszártól derékig minden elõfordult. Elõször még vicces volt számukra a dolog, de amikor elkezdtek fázni, és a cipõjük ólmosan vánszorgott alattuk, nem volt kedvük nevetni.
A Selyem-rétre már elég erõs tempót diktálva értünk, mert sürgetett a vonat indulási idõpontja. Itt történt meg az is, hogy az elemeim lefagytak és nem kívántak tovább hozzásegíteni a túraképek elkészítéséhez. Ez van.
A Selyem-réttõl jó háromnegyed óra alatt beértünk a vasútállomásra, ami egyébként több, mint öt kilométer volt még. Szerencsére hamar jött a vonat, mi pedig hazautaztunk Lajosmizsére.

 

Minden rokonom!
 

Sántaőz

 

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Berta Bálint, Hriazik Attila, Hriazik Evelin, Kanyik Imre, Kun Vivien, Polefkó Darius, Török Mária, Varga Istvánné Borika és Zsikla Zseráld.
 

 

Reggel Ócsán

 

Csoportkép

 

Borika

 

Nap a pincefalu felett 1.

 

Pincék között

 

Nap a pincefalu felett 2.

 

Alvó pince

 

Zúzmara

 

Ösvény a lápréten

 

Fehér szakáll

 

Koronaakác

 

Hatalmas fagyott felületek...

 

...alkalmat adnak egy kis játékra...

 

...az se baj, ha néha elesünk...

 

...de amikor a jég mindjárt beszakad alattunk...

 

Fagyás

 

Geoláda

 

Nagyon hideg van, de pihenünk egyet

 

A Selyem-rét téli álmát alussza

 

Fagyott turjános

 

Végre melegben...

 

 

 

 

Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak írásbeli engedélyünkkel lehetséges.

 
"Vigyázz a Földre! Nem az őseid hagyták rád, az unokáidtól kaptad kölcsön." (indián közmondás)

a© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz