(222.) MUNKATÚRA MÉNTELEKEN


Idõpont: 2010. október 30. szombat
Útvonal: Nagynyír vm. - Méntelek - Parkerdõ - Zombory-birtok - Klábertelep - Lajosmizsei temetõ
Táv: 15 km


Ha szombat, akkor túra. Ez alkalommal munkatúra. A jövõ évben szeretnénk összekötni a Nyíri-erdõt Lajosmizsével, és ehhez szükség van a  - lehetõségekhez képest - legjobb útvonal megtalálására. És hiába hittük azt, hogy újdonságot nem tartogathat számunkra Méntelek környéke, szerencsére most is tévedtünk...
A vasútállomáson, a reggeli fagyban Hriával, Marcsival és Danival vártuk a "Kis Pirost". A Nagynyír megállóhelyhez is még sötétben értünk háromnegyed hétkor. Zsolti ekkor még húsz percre volt tõlünk - Kecskemétrõl jött, nagyrészt gyalog -, és persze megvártuk. ezalatt egy kicsit beleütött a lábunkba a hideg, de jó negyedórával a közös indulás után már nem voltak ilyen problémáink.
A Nyíri-erdõbe vezetõ "Nyír út" sok évszázados országút nyomvonalát kénytelenek voltunk hanyagolni, mert, úgymond "vadrezervátum", és mint ilyen elzárt terület, és nem csak a jármûforgalom, hanem a gyalogos természetbarátok elõtt is - ez felháborító. A környék legszebb erdejét kerítés övezi, betenni a lábát senkinek sem szabad (nem számítva a Szulyovszky-parkerdõt). Bizonyos szabályok betartásával, igenis helye lenne a bakancsosoknak ebben az erdõben (is), és ettõl még az állatok is élhetnének békében - amíg kemény Eurókért ki nem lövik õket...
Szóval az erdõ kerítése mellett, jellegtelen dûlõutakon araszolva haladtunk Méntelek felé - ami nem azért volt kétségbe ejtõ, mert mi ettõl rosszul éreztük volna magunkat, hanem azért gáz mert a turistaút is, így a vendég túrázók is itt kénytelenek majd haladni, és nem a tölgyesben -, és fél kilenc után már a falusi kocsmában melegedhettünk.
Mire egy fél óra után folytattuk az utat, már elég melegen sütött a Nap. A parkerdõben hosszabb idõt tekeregtünk, majd a nagy izgalommal várt Zombory-birtok  felé vettük az irányt.
Ennek a helynek a felfedezés és így a bemutatása is Zsoltinak köszönhetõ, aki egész nap a túravezetõnk volt. A birtok egy majdnem 20 hektáros védett gyepes terület, ma is látható állatlegeltetési nyomokkal: 2 mûködõ, vályús gémeskúttal!. A területen hamar átkeveredtünk, még száraz csatornamederben is gyalogoltunk, aztán nemsokára a Kecskemét-Ménteleket és Lajosmizsét elválasztó határdûlõre értünk. innen a Klábertelep érintésével délben meg is érkeztünk lakóhelyünkre. A közelgõ Halottak napja, és jó adag kíváncsiság apropóján is, látogatást tettünk a temetõben, ahol elõbb a zsidó sírokat, majd a katolikus oldal régebbi sírjait kerestük meg. Itt találtunk rá egy talán háború elõtti, 1933-as(?) fa sírkeresztre. A végén még fejet hajtottunk a világháborús katonai emlékmûnél, az egyik kapunál összefutottunk Andival és Eszterrel, majd egymástól érzékeny búcsút véve, szétszóródtunk.
Köszönöm elsõsorban Zsolti részvételét és segítségét, aki nélkül szegényebb lett volna a mai túra, és köszönöm Marcsinak, Hriának és Daninak, hogy elfoglalták a menet végén magukat, mert egész nap még csak szólni se nagyon tudtam hozzájuk, annyi volt Zsoltival a megbeszélni való.
Sûrûbben kellene Vele is - és másokkal is - találkozni, sokat kellene közösen túrázni, és több munkatúra is kellene - meg persze az is kellene, hogy az emberek érdeklõdjenek szûkebb és tágabb lakóhelyük értékei iránt, mint ahogy a legtöbben egyáltalán nem érdeklõdnek, és túrázzanak együtt sokat, jó hangulatban és szeretetben, ahelyett, hogy folyton otthon ülve, sajnáltatják magukat...

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Dömötör Zsolt (Kecskemét), Hriazik Attila, Szõrös Dániel és Török Mária.