(230.) LAJOSMIZSEI KERESZTÚT 4. - FELSŐLAJOSI ÉS KÖZÖSI KERESZTEK


Idõpont: 2010. december 19. vasárnap
Útvonal: Felsõlajos - Közös - Hosszúszéki dûlõ - Bene - Vendel utca - Dózsa György út - Lajosmizse
Táv: 16 km


Az utolsó Keresztút túra, legalább is ebben az évben. Az elmúlt tizenkét napból tizenegyet mindenki kénytelen volt dolgozni, így elég fáradtan, de azért nagy izgalommal vártuk ezt a programot. A lajosmizsei templom elõtti buszmegállóban kilencen szálltunk fel a felsõlajosi buszra, amely kicsi késéssel, de negyed kilenckor elindult. Alig tíz perc után, a vasúti megállónál leszálltunk. Elsõ utunk a kocsmába vezetett, a szokásos reggeli kávézásra. Itt annyira belefeledkeztünk a beszélgetésbe, hogy kis híján ottmaradtunk. Persze azért csak nekiindultunk, ha másért nem, de Jutkáék már vártak minket.
Felsõlajos kicsi, de rendezett település, idén felavatott templommal. A falu utóbbi huszonvalahány évi fejlõdésének meghatározó személyisége volt csordás Laci bácsi, aki a nyáron sajnos eltávozott közülünk. Pedig tavasszal még reménykedve a gyógyulásban, nagyon kedvesen, mindenben segített/támogatott minket a Mizse teljesítménytúrák helyi állomásának kiépítésében és felszerelésében. Egykori szülõi háza a parkban álló kis épület, mely néhány éve tájházként mûködik. Falán augusztusban helyeztek el Laci bácsi emlékére egy táblát. És még ma is olyan érzés itt sétálni, mintha bármikor felbukkanhatna az utcán, talán le se esne ennek lehetetlensége, és gondolkodás nélkül ráköszönnénk...
A faluban van még egy kereszt, a Halmi-féle, valami barom által szétvert testtel. Amúgy a keresztek állapotára nem túl érzékeny gyerekeink is hasonlót kívántak az elkövetõknek.
Elhagyva a lakott területet, az új Tanya csárda mellett haladtunk a Közösben. Kiskitérõvel elõbb érintettük az 5-ös út mellett álló Páldeák-keresztet, majd a volt közösi iskola mellett elhaladva, újabb dûlõútra kanyarodtunk. Mégpedig arra, amelyiken egy Mária-szobor és két kereszt is található, néhány száz méteren belül. Ezeket lefényképezve, Jutkáékhoz tértünk be. A Veszelszki család igencsak falusiasra vette a dolgot, és olyan bõségtállal várt minket, amire nem is számítottunk, de errefelé mégis teljesen természetesnek számít; volt zsíros kenyér hagymával, disznósajt, tea, forralt bor, pálinka. Mindent megkóstoltunk, jót beszélgettünk, nevettünk, de sajnos mennünk kellett (több mint egy órát maradtunk!).
A Hosszúszéki dûlõre keveredve mellõztük a Sárközi-keresztet, a Csicsó-saroknál, aztán kiérve a benei országútra, elõbb a Gattyán-, majd a (Juhász) Pintér Teréz-keresztet néztük meg közelebbrõl. A Cseh tanyánál, a sarkon, jót beszélgettünk egy hölggyel, aztán már csak begyalogoltunk a vasút érintésével (még egy kereszt) a Vendel utca végén található Nagy Lászlóné-kereszthez. Innen, mintegy célegyenesbe fordult a dolog. Negyed óra elteltével máris a templom elõtt voltunk, ahonnan reggel busszal indultunk. Betértünk a szemközti kocsmába, mindenkit meghívtam egy jutalom kapucsínóra, Marcsinak és Borikának átadtam a díjazást, aztán mindenki ment a dolgára.
Összefoglalva: újszerû kezdeményezésünket, az útmenti keresztek csoportos, gyalogos, végigjárását, a résztvevõk egyöntetû vélekedése alapján, sikeresnek kell ítélnem. Létszámban talán lehettünk volna többen, de emberileg jobb Társakat, élményben nagyobbakat nemigen találhattunk volna. Idézve Gárdonyi klasszikus mûvébõl: "inkább kevés oroszlán, mint sok nyúl..."

KÖSZÖNJÜK TÁRSAINKNAK A RÉSZVÉTELT, ÉS KÍVÁNUNK MINDENKINEK HASONLÓ ÉLMÉNYEKET A KÖVETKEZŐ ÉVBEN IS!

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Blahut Pál, Bujdosó László, Hriazik Attila, Nagy Irén, Török Mária, Varga Istvánné Borika, Zsikla László és Zsikla Roland.