FŐOLDAL

    MAGUNKRÓL  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  KOLLÉGIUMI TÚRAKÖR  FOTÓKIÁLLÍTÁS  MESEPÁLYÁZAT  


(225.) LAJOSMIZSEI KERESZTÚT 2. - ALSÓLAJOSI KERESZTEK


Időpont: 2010. november 14. vasárnap
Útvonal: Lajosmizse - Csordás-bolt - Zsikla dűlő - Hármashatári dűlő - Lajos-hegy - Kulapitye - Dörney-dűlő - Lajosmizse
Táv: 21 km


Vasárnap - a szombati vértesi túra okán - kissé másnapos izomzattal keltünk ki az ágyból néhányan, akik mindkét nap a túrát választottuk az otthoni tespedés helyett. Nyolc órakor tízen indultunk neki Alsólajosnak, hosszú idő után velünk tartottak Andrásék, de eljöttek Ciliék, sőt még Edit is Ceglédről.
A túra első szakasza nem volt nagyon szerencsés, a négy kilométer bicikliúton gyaloglás miatt, de ha egyszer a kereszteket az 5-ös út mellé állították, akkor nekünk ott kellett menni. Előbb a Vásártér utcájánál álló Sápi-kereszt, majd a Lajosmizse táblánál a Muhari-kereszt voltak a megállóhelyek. Innen jó darabon aszfaltvándorlás, aztán a Tanya csárdánál egy kis kitérő fotózás.
A Csordás-boltnál két kereszt is van: a Czigány-kereszt és a Sápi Antal-féle kereszt, mindkettőt felkerestük. Ezzel a betonút nem ért még véget, mert a Zsikla-felüljáró utáni Csillik-keresztig még azon mentünk tovább.
Aztán, kis pihenőt tartva, végre földútra tértünk a Hármashatári dűlő felé. Régi tóállások, romos tanyák, végtelen panoráma; ezek voltak kísérőink. Andrásból közben ömlött a szó, egymás után húzta elő emlékezetéből az alsólajosi vonatkozású történeteket. Ezek mellé Borika is mondott néhány személyes jellegű, elsősorban gyermekkorával kapcsolatos dolgot.
A Hármashatári dűlőn előbb a Palócz-Terenyi-fakeresztet, majd a Palócz-kőkeresztet vettük szemügyre, mindkettőnél szusszanva néhány percet. A túra több mint fele ekkor még hátra volt. Mentünk is tovább.
A kereszt mögötti földterületen, egy szabad szemmel is jól érzékelhető magaslaton (még mindig) áll a két kereszt állíttatójának, a Palócz családnak régi tanyája (ld. fénykép). Ettől nem messze máris visszaértünk a betonútra, nevezetesen az éppen felújítás alatt álló Mizsey-keresztnél értük el a Koli-tó kerítését. Kihasználva a büfé és vécéhasználat lehetőségét, tartottunk egy majd félórás pihenőt. A meleg napsütésben kissé rosszul esett a folytatás, de Bujdiék már vártak Kulapityénél.
De addig még útba ejtettük Lajosmizse legmagasabb pontját, a Lajos-hegyet, majd az irgalmatlan homokon nagy nehezen átkelve, hamarosan megérkeztünk a Bujdosó-kereszthez. Kis ácsorgás után Lacika vágtatott be a képbe, egy Bolygó nevű csodaparipa hátán, és Bettike is előkerült a tanyából. A hátra lévő néhány kilométernek ezután a két gyermekkel kiegészülve, és újult erővel vágtunk neki. A Dörney-dűlő felüljáróján átkelve a Németh-keresztnél még készítettünk egy búcsú-csoportképet, aztán a vásártér felé vettük az irányt. Itt megint ismerősökkel találkoztunk - nem először a nap folyamán -, beszélgettünk, és fél óra múlva az utolsó, Csorba-keresztet is érintve a Mizsei útra kanyarodtunk.
Innen a csapat szétszéledt, ki-ki ment a maga útján. Borika, Edit és én még elmentünk a Koleszig, aztán Edit a buszmegállóba, mi Borikával a kocsiba vágtuk magunkat.
Összegezve: ez a Keresztút teljesen más volt, mint az első. Nem jobb vagy rosszabb, csak más. Élményekben, szeretetben és látnivalóban legalább is nem kevesebb, időjárásban viszont jóval erősebb az előzőnél. Jövő héten folytatjuk.

Ui: Egy-egy ilyen, helyi túra, ha úgy tetszik határjárás, bizonyos embereket talán megmosolyogtat, mások lenézően legyintenek. Pedig nem győzöm hangsúlyozni, hogy szépségekért és élményekért nem kell száz kilométereket utazni, csodák nemcsak máshol az országban vannak, hanem lakóhelyünkön is, nem beszélve arról, hogy ez utóbbit mindenkinek kötelessége lenne ismerni. A megismerésnek a legjobb módja pedig: a gyaloglás, hiszen ebben az esetben nem szennyezzük a környezetet, és nagy valószínűséggel nem suhanunk el semmilyen fontosabb látnivaló mellett sem. És egy gyalogtúrázó nem lusta saját erejét felhasználva felfedezőutakra menni...


Ezen a napon együtt túrázott:
Bálint Edit (Cegléd), Balog Csaba, Hornacsekné Kucsera Ilona, Szőrös Ádám, Szőrös András, Szőrös Anna, Szőrösné Székely Cecília, Török Mária, Varga Istvánné Borika és Zsikla Roland.


 

 

Sápi Péter-kereszt Muhari-kereszt Csillik-tanyánál Ádám ugrat Összedőlés előtt Czigány-kereszt
Sápi Antal-kereszt Cím nélkül Csillik-kereszt Napfürdő Palócz-Terenyi Virágzó tanya
Palócz-kereszt Palócz-tanya Mizsey-kereszt Lajos-hegyen Bolygón Árnyak, emberek és a ló
Felüljárók Vezetve Németh-kereszt Belvíz Csorba-kereszt Iskola-tó partja

 


 

a

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz