FŐOLDAL

    MAGUNKRÓL  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  KOLLÉGIUMI TÚRAKÖR  FOTÓKIÁLLÍTÁS  MESEPÁLYÁZAT  


(177.) KINCSEM TELJESÍTMÉNYTÚRA
 

Időpont: 2010. március 20. szombat
Útvonal:
Tápiószele - Erdőszőlők - Tápiószentmárton - Ürgés - Bogaras - Tápiószele
Táv: 25 km
 

"Nagyon nagy erőfeszítés és  sok akarat kellett ahhoz, hogy  meg tudjuk csinálni a kiírások közül a legkisebb, de számunkra óriási távot. Elsőként indultunk a Művelődési házból. Még korán volt, alig lézengett egy-két ember előttünk. A városból hosszú, kanyargós aszfalt úton haladtunk kifelé. Egy nagy rét mellett álló kőkereszt biztatott minket hosszú utunkra. A Hajta hídon áthaladva jobbra fordultunk egy újnak látszó fakereszt mellett. A patak partján, és egy fenyves erdőn át, vitt tovább az utunk az erdészházig. Azaz az első ellenőrző pontig. Zöld turista jelzésen mentünk tovább Tápiószentmárton  Üdülőtelepig. Itt volt, a második ellenőrző pont, ahol gyümölcslével frissítettek bennünket. Ismét homokos utak, nyárfa és fenyőerdő. Egy nagy rét, a pusztákban való látnivalóval, egy szürke gulyával. Nemsokára elértünk egy végeláthatatlan hosszú kerítéshez, és egy még hosszabb homokos úthoz. Ez a Kincsem park bekerített része volt különböző látványosságokkal, és a harmadik ellenőrző ponttal. Itt egy szelet nápolyi adott erőt, utunk második feléhez. Visszafelé még egy, a parkhoz tartozó csacsival kötött barátságot Bálint, egy kis simogatás erejéig. És újra a végeláthatatlanul hosszú homokos út, Sőregpusztáig. Lepusztult házak, és a temérdek szemét között megyünk tovább, kerülgetve a kidobott zsákokat, és a fán fenn akadt videó magnó szalagot. Újra egy réten haladunk keresztül, ahol hamarosan megtaláljuk a számunkra 4-es, de valójában a 6-os számmal jelzett állomást. Egy kissé megijedtünk, hogy netán eltévedtünk, de a poszton szolgáló vitéz katonák megnyugtattak minket, hogy jó helyen járunk. Szavukat idézve „rajtunk keresztül halad át a török, a német, és az orosz is”. Már csak egy állomás van hátra, ahol naranccsal kínálnak minket. Újra úton, egy kihaltnak tűnő betonútig, ahol egy óriási fakeresztről kicsi Jézus néz le ránk szelíden, újabb erőt adva a célig. A település határától ismét hosszan kanyargó betonút vezet a Művelődési házig. És BEÉRTÜNK!!!    

Nagy szeretettel vártak minket, és egy diós patkóval, üdítővel. Átvettük a jelvényt és az emléklapot. Indultunk volna haza, de közben aggódva gondoltunk túratársainkra, barátainkra, akikkel együtt érkeztünk ide Tápiószelére. Vajon hol lehetnek, merre járnak, bírják-e még? Csabáék a másik távon  indultak, a leghosszabbon, az 50km-en. Belegondolni is fáj, 25km után. De végre megérkezett a hír, jól vannak és már leküzdötték a több mint fele utat.
Immár nyugodt szívvel vettük az irányt hazafelé. Csodálatos élményekkel, és fájó lábakkal érkeztünk meg, a kora délutáni órákban. Mint a késő esti órákban kiderült, Csabáék is sikeresen beértek a CÉL-ba. Hatalmas teljesítmény volt. Ezúton is szeretnék gratulálni minden résztvevőnek.

                                                                                                                                                                                                                                                   Baráti szeretettel: Berta János"


Ezen a napon együtt túrázott:
Berta Bálint és Berta János.


 

 

Rajt a művelődési házból Kereszt a faluban Kereszt a Hajta mentén

A Hajta

Jani Ellenőrzőpont
Kincsem Lovaspark Attila-dombi állatsimogató Egy romos ház Bálint elcsigázva Ürgés EP. Bogaras EP.

 

 


 

a

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz