FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL     CSOPORTKÉPEINK     TAGJAINK     TÚRANAPTÁR     BESZÁMOLÓK     ARCHÍVUM      LÉTESÍTMÉNYEINK    TÚRAKÖR KLUB     ÍRÁSOK      NAPLÓ     MÉDIA     JÁRÓFÖLD 

_______________________________________________________________________________________________________________________


(177.) KINCSEM 25 TELJESÍTMÉNYTÚRA


Időpont: 2010. március 20. szombat
Útvonal: Tápiószele - Erdõszőlők - Tápiószentmárton - Ürgés - Bogaras - Tápiószele
Táv: 25 km


 "Nagyon nagy erõfeszítés és  sok akarat kellett ahhoz, hogy  meg tudjuk csinálni a kiírások közül a legkisebb, de számunkra óriási távot. Elsõként indultunk a Mûvelõdési házból. Még korán volt, alig lézengett egy-két ember elõttünk. A városból hosszú, kanyargós aszfalt úton haladtunk kifelé. Egy nagy rét mellett álló kõkereszt biztatott minket hosszú utunkra. A Hajta hídon áthaladva jobbra fordultunk egy újnak látszó fakereszt mellett. A patak partján, és egy fenyves erdõn át, vitt tovább az utunk az erdészházig. Azaz az elsõ ellenõrzõ pontig. Zöld turista jelzésen mentünk tovább Tápiószentmárton  Üdülõtelepig. Itt volt, a második ellenõrzõ pont, ahol gyümölcslével frissítettek bennünket. Ismét homokos utak, nyárfa és fenyõerdõ. Egy nagy rét, a pusztákban való látnivalóval, egy szürke gulyával. Nemsokára elértünk egy végeláthatatlan hosszú kerítéshez, és egy még hosszabb homokos úthoz. Ez a Kincsem park bekerített része volt különbözõ látványosságokkal, és a harmadik ellenõrzõ ponttal. Itt egy szelet nápolyi adott erõt, utunk második feléhez. Visszafelé még egy, a parkhoz tartozó csacsival kötött barátságot Bálint, egy kis simogatás erejéig. És újra a végeláthatatlanul hosszú homokos út, Sõregpusztáig. Lepusztult házak, és a temérdek szemét között megyünk tovább, kerülgetve a kidobott zsákokat, és a fán fenn akadt videó magnó szalagot. Újra egy réten haladunk keresztül, ahol hamarosan megtaláljuk a számunkra 4-es, de valójában a 6-os számmal jelzett állomást. Egy kissé megijedtünk, hogy netán eltévedtünk, de a poszton szolgáló vitéz katonák megnyugtattak minket, hogy jó helyen járunk. Szavukat idézve „rajtunk keresztül halad át a török, a német, és az orosz is”. Már csak egy állomás van hátra, ahol naranccsal kínálnak minket. Újra úton, egy kihaltnak tûnõ betonútig, ahol egy óriási fakeresztrõl kicsi Jézus néz le ránk szelíden, újabb erõt adva a célig. A település határától ismét hosszan kanyargó betonút vezet a Mûvelõdési házig. És BEÉRTÜNK!!!    
Nagy szeretettel vártak minket, és egy diós patkóval, üdítõvel. Átvettük a jelvényt és az emléklapot. Indultunk volna haza, de közben aggódva gondoltunk túratársainkra, barátainkra, akikkel együtt érkeztünk ide Tápiószelére. Vajon hol lehetnek, merre járnak, bírják-e még? Csabáék a másik távon  indultak, a leghosszabbon, az 50km-en. Belegondolni is fáj, 25km után. De végre megérkezett a hír, jól vannak és már leküzdötték a több mint fele utat.
Immár nyugodt szívvel vettük az irányt hazafelé. Csodálatos élményekkel, és fájó lábakkal érkeztünk meg, a kora délutáni órákban. Mint a késõ esti órákban kiderült, Csabáék is sikeresen beértek a CÉL-ba. Hatalmas teljesítmény volt. Ezúton is szeretnék gratulálni minden résztvevõnek..

Baráti szeretettel: Berta János"

 

 

Ezen a napon együtt túrázott: Berta Bálint és Berta János.
 

 

Rajt a mûvelõdési házból

 

Kereszt a faluban

 

Kereszt a Hajta mentén

 

Hajta

 

Jani

 

Ellenõrzõpont

 

Kincsem Lovaspark

 

Attila-dombi állatsimogató

 

Egy romos ház

 

Bálint elcsigázva

 

Ürgési ellenőrzőpont

 

Bogarasi ellenőrzőpont

 

 

 

 

Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak írásbeli engedélyünkkel lehetséges.

 
"Vigyázz a Földre! Nem az őseid hagyták rád, az unokáidtól kaptad kölcsön." (indián közmondás)

a© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz