(205.) KÉT NAPOS TÚRA A KEVÉLY-NYEREGBEN


Idõpont: 2010. augusztus 7-8.
Útvonal: Üröm vm. - Üröm - Pilisborosjenõ - Kevély-nyereg - Nagy-kevély - Pilisborosjenõ - Üröm vm.
Táv: 20 km


Sokszor kényszerülök azt írni, hogy "ilyen még nem volt", de ténylegesen törekszünk olyan dolgokat (is) kipróbálni, amelyeket még nem csináltunk. Ebben a két napban egy hegyen aludtunk, nagyrészt szabad ég alatt, mindenünk, amink magunkkal vittünk, a hátizsákjainkban lapult - és ilyet még tényleg nem próbáltunk. Ha azt mondom, bejött, finoman fogalmazok; az utóbbi idõszak egyik legjobban sikerült megmozdulása kerekedett ki a Kevély-nyeregben eltöltött két napból.
Nézzük a krónikát. Reggel hat óra tízkor gyülekeztünk tizenketten a lajosmizsei vasútállomáson, pedig öt fõ az utolsó nap vissza is lépett. A kalandvágyók nagy része természetesen mindenre elszánt gyerekekbõl állt, de velünk tartott néhány felnõtt is. Mindenki úgy vállalta be a két napot, hogy tudta, itt most csak magunkra számíthatunk, mert sem az idõjárást, sem a körülményeket elõre nem sejthettük.
A vonatút során adódott nehézség miatt - vagyis hogy az éjszakai vihar kimosta a sínek alól a töltést - egy óra késéssel értünk Pestre, de egy csatlakozást éppen elcsíptünk - na meg amúgy se siettünk.
Ürömön leszálltunk az esztergomi vonatról, aztán 10 órakor nekiindultunk az azonos nevû település fõútjának. Mint helyi nevezetességet, megtekintettük az 1849-es honvédeknek épített hidat, a fenyvessel kissé benõtt Kálvária-dombot, Anna Pavlovna orosz nagyhercegnõ sírkápolnáját, egy kocsmát - bár ez utóbbit élelemfeltöltés céljából. Aztán átgyalogoltunk Pilisborosjenõre, egy hegyoldalban vivõ földúton (itt megy majd az M0 új nyomvonala...), aztán még egy nagyot ittunk, a palackokba vizet tettünk, és fejenként kb. 3 liter vízzel elindultunk felfelé, a Kevélyek irányába.
Elõször kényelmes, majd egyre szuszogtatóbb kaptatón haladtunk felfelé, és amikor már kellõen elfáradtunk, éppen elértük a Kevély-nyerget. Itt fedett pihenõ, tûzrakó hely és füves tisztás várt ránk. Eredetileg csak a délutánt szándékoztunk itt tölteni, és az éjszakát a Nagy-Kevélyen, gyönyörködve napfelkeltében, naplementében, de ez utóbbi a terep alvásra alkalmatlansága miatt nem jött össze. A délutáni alvás, tûzrakó hely tisztítás, fagyûjtés, szalonnasütés után öt óra után elõbb a Mackó-barlanghoz kirándultunk, majd felcuccolva a csúcsra másztunk. De mint említettem ez nem volt alkalmas az éjszaka eltöltésére, illetve biztonságos nem volt, szóval ugyancsak felcuccolva, visszatértünk a nyeregbe. A parázs még megvolt, elég volt megpakolni a tüzet, a hálózsákokat kiterítettük a magunkkal hozott fóliákra, aztán még üldögéltünk a tûznél, majd szép lassan szétszóródtunk, ki-ki a maga zsákjába, hogy átvészeljük az éjszakát. Azért használom ezt a szót, mert esõt is vártunk, vadak mozgására is számítottunk, vizes fûben gondoltunk felkelni, sátor nélkül (kivéve Borikát és Vivit), kalandosnak ígérkezett. A gyerekek nagyon élvezték, és kisebb megszakításokkal reggelig aludtak. A tûzre mindig rakott valaki, aki éppen felkelt, így a tûz kitartott reggelig. rendkívüli dolog csak az történt csupán, hogy hajnal felé vaddisznóröfögést hallottunk nem messze a fejünk mellett, látunk is egy-két világító szempárt, de tettlegességre nem került sor. Reggel mindenki "vaddisznókalanddal" ébredt, mert mindenki hallotta, és már az is látta, aki a fejét sem emelte fel éjszaka - ahogy ez lenni szokott.
Aztán összepakoltunk, maradék vizünkkel eloltottuk a tüzet, a szemetet összeszedtük, és az erõsen ködbe burkolódzott, nyálkás, vizes hegyrõl elindultunk vissza a civilizáció felé. Pilisborosjenõre 20 perc alatt leértünk, egy kukánál megszabadultunk a szeméttõl, kávéztunk, reggeliztünk, majd egy óra alatt átértünk Ürömre, ahol a megállónál tíz perccel késtük csak le a vonatot, így várhattunk bõ egy órát. De már ez sem volt probléma, mert hamar, délután fél kettõkor Lajosmizsén voltunk.
Egyik szemünk sírt, a másik nevetett. Boldogok voltunk, hogy épségben hazaértünk, hogy szép élményekkel gazdagodtunk, de sajnáltuk, hogy nem maradhatunk tovább - lett volna még a gyerekekben egy-két nap -, és sajnáltuk azokat, akik nem tudtak vagy akartak eljönni. De mint tudjuk, nem az számít, aki otthon maradt, hanem aki ott volt...
Mindenkinek mindent köszönünk!

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Blahut Pál, Kanyik Barbara, Kanyik Imre, Kaszab Csaba, Kun Vivien, Nagy Irén, Tóth István, Török Mária, Treiber Emil, Treiber Gergõ és Varga Istvánné Borika.