FŐOLDAL

    MAGUNKRÓL  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  KOLLÉGIUMI TÚRAKÖR  FOTÓKIÁLLÍTÁS  MESEPÁLYÁZAT  


(212.) I. ISTENI SZIKRA TÚRA
 

Időpont: 2010. szeptember 11. szombat
Útvonal: Lakitelek-Tőserdő - Majális-rét - Világos-hegy - Árpádtelep - Tiszaalpár - Alpári-rét - Lakitelek-Tőserdő
Táv: 12 km
 

A mai napnak különös krónikája van. Első ízben hirdettük meg az Isteni Szikra teljesítménytúrát. Szerveztünk, vásároltunk, jelvényt csináltattunk, főztünk, toboroztunk, a TTT-n 1100 ember érdeklődött a túra iránt, mégsem volt vidéki vendégünk - csak ahányan Lajosmizséről mentünk. De nem csüggedtünk, 0. bejárásnak fogjuk fel a túrát, amelyet jövőre másképp szervezünk és más közönségnek hirdetünk meg...
Szóval a krónika. Péntek reggeltől szombat reggel 7.30-ig megállás nélkül ömlött az eső. Péntek délután még az is megfordult a fejünkben, hogy lemondjuk a túrát, de nem akartuk, hogy valaki lemenjen Lakitelekre, nem értesül a lemondásról, mi meg nem vagyunk ott. Ezért - tartva magunkat eredeti terveinkhez, 6-kor, esőben indultunk Lajosmizséről, három autóval, a negyedik később jött utánunk.
Leérve a Holt-Tiszához még szemerkélt, de fél nyolcra elállt. Behurcolkodtunk a kilátóhoz, aztán Treiberéket bevárva, 9 után néhány perccel nekiindultunk. Párás, kissé ködös erdőben haladtunk, de friss volt a levegő és gyönyörű zöld minden. Jó kilométer múlva átkeltünk a tiszaalpári műúton, és a szikrai részen a Világos-hegy egykori szőlőföldjein kanyarogtunk.
Szikrában egy mesebeli kis tanyát találtunk. Nyugdíjas tulajdonosai jó szívvel hívtak be, és büszkén mutogatták nekünk a csodálatosan, nagy munkával rendben tartott udvart, kínáltak gyümölccsel. Ha más jó nem is történik velünk ezen a napon, már érdemes volt felkelni (de történt).
Átkelve a vaddohány-rengetegen, hamarosan Árpádtelepen találtuk magunkat. Itt az aszfaltút szélén voltunk kénytelenek haladni, alternatíva hiányában. 11 után értünk be Tiszaalpárra, az Árpád-kori faluhoz. Az előre megbeszélt látogatásról tudomást sem véve, a gondnok nem volt ott, a telefonját pedig kikapcsolta. Így most kihagytuk a belső látogatást, de a szépen karbantartott Templom-dombról azért az ártér megtekintésén túl, a skanzenra is rákukkantottunk.
Átkelve a Földvárra, itt már Ircsike és Borika vártak minket frissítőponttal, vagyis zsíros kenyérrel és ásványvízzel. Pihentünk, nézelődtünk, játszottunk.
Az út felénél tartottunk, s idáig jól járható, homokos-aszfaltos szakaszon gyalogoltunk. Sejtettük, hogy a hátra lévő ártéri rész nem lesz ennyire sima, de ami ott várt ránk, azt elképzelni sem tudtuk volna. Olyan sár kilométereken keresztül, amilyenben az elmúlt 211 túrán még nem mentünk. Az eredeti, hosszabb, végig agyagos úton vivő hosszabb útvonalról lemondtunk, és a lehető legrövidebb úton indultunk vissza a Tőserdőbe.
A felnőtteknek nem volt éppen kellemes a következő két óra, nem így a gyerekhadnak: vidáman, esve-kelve csúszkáltak a térdig érő vízben-sárban, egy talpalattnyi járható út nélkül. A táj, a holtágak, a rengeteg vízimadár még ilyen körülmények között is lekötötte figyelmünket, és nem győztük kapkodni a fejünket a még számunkra is sok újdonságot mutató ártéri vízi világ felfedezés kapcsán. Miután már térdig vizesek és sarasak voltunk, a gyerekek egyszerűsítettek, és nem igyekeztek minél szárazabban átvészelni a szakaszt, hanem minden mindegy alapon cipőstől mentek a vízben. A máskor szikesre repedezett talajúton több mint fél méteres víz állt, kilométer hosszan. Cserjékbe kapaszkodva, szántáson átkelve kerülgettünk, alaposan megdolgozva minden egyes méteres előrejutásért. Mint az életben...
Nagy sokára, a 12 kilométert 24-nek érezve, öt és fél órával az indulás után, rohanva értünk ki a Holt-Tisza partjára, ahol Ircsikéék már vártak a forró, bográcsban főzött, kolbászos krumplilevessel. Alaposan beebédeltünk, jókedvűen meséltük élményeinket, mindenki megkapta a megérdemelt kitűzőket is.
Szóval mirajtunk nem múlott, amit lehetett, kihoztunk a napból. A Nagy Szellem is velünk volt, mert a túra alatt egy csepp eső sem esett. És annak ellenére, hogy más településekről le se sz...rtak bennünket, mi elmondhatatlanul jól éreztük magunkat - meg persze borzasztóan el is fáradtunk.
A gyerekek pedig, összegezve a napot, - jórészt a túlélőtúrákra emlékeztető körülmények és kalandok miatt - egyöntetűen, ellenszavazat nélkül, eddigi legjobb túránknak nyilvánították az Isteni Szikrát. És ezt el kell fogadnunk, mert a velünk túrázó gyerekek ilyen dolgokban nem beszélnek mellé...


Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Balog Jánosné Terike, Blahut Pál, Hornacsekné Kucsera Ilona, Hriazik Evelin, Nagy Irén, Polefkó Dáriusz, Spiegelberger Tamás, Szőrös Anna, Szőrösné Székely Cecília, Tóth Tímea, Török Mária, Treiber Emil 1, Treiber Emil 2, Treiber Emilné Kriszta, Treiber Gergő, Treiber Luca, Varga Istvánné Borika és Zsikla Zseráld.


 

 

Félhomály az éjszakai eső után Készül az ebéd Indulunk! Erdőbe érve Gomba! Szikrában
Emil és Emil Cili benne van a vízben Dáriusz... Felmásztunk egy lesre Árpádtelep aszfaltján Alpáron
A várban Zserike és a gomba Trianoni emlékmű Alpári-Holt-Tisza 24 órás eső után az ártér... Pancsolók
Szántásban Kolbászos krumplileves a célban Kimérés Csendes takarmányozás Emil jutalma... ... ez

 



 

a

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz