|
(167.)
LAJOSMIZSEI HATÁRJÁRÁS 2.: PUSZTAVACSI HATÁR
Idõpont:
2010. január 31. vasárnap
Útvonal: Ceglédi úti megyehatár -
Pusztavacsi hármashatás - Fehér-tó -
Háromhatár - Alsó-Kõhalom - Táborfalva vá.
Táv: 17 km
A mai nap éppen megfelelõ lett volna a
határjárási akciósorozatunk folytatására, ha
nem lett volna
hideg, havas esõ és jó húsz centis hó. De
mivel ezek megvoltak, nem voltak ideálisak a
körülmények. Ennek ellenére, hét ember és
két kutya (utóbbinak még lesz jelentõsége)
nekivágott kilenc óra elõtt a megye- és
településhatárnak, a pusztavacsi oldalon.
A határdûlõn akkor sem sok határhalmot
vehettünk volna ki a környezetbõl, ha nem
borít mindent hó, így meg különösen nem sok
esélyünk volt. Mentünk azért elõre,
rendíthetetlenül.
A csemõi határrészen haladva, a bal oldalon,
vagyis a mizsein, Ferinek régi, gyermekkori
emlékei elevenedtek fel, amikor is itt
töltötte fiatalságának egy jelentõs részét.
Az Orlik-sornak nevezett tanyasor mindegyik
egységében valamikor Feri rokonai laktak, ma
már inkább hollandok...
Szûk óra alatt értünk Lajosmizse legészakibb
pontjára, ahol az évszázados határhalmok
egykor Nagykõrös, Lajosmizse, Pusztavacs
találkozási pontját jelölték, mára Nagykõrös
ezen részébõl Csemõ lett. Itt tízórai
szünetet szándékoztunk tartani, evés-ivással
(a pálinka és a bor is elõkerült), de egy
óra totyorgás lett belõle, mert Afi kutya
eltûnt. Hiába kiabáltunk, semmi. Aztán Feri,
lánya, Niki miatti becsületbõl, elindult
megkeresni. Egy havas erdõben jó félóra után
megtalálni egy eredetileg lakótelepi kutyát,
nulla esélye volt. De csoda történt, mert jó
idõ elteltével Feri telefonált, hogy
mindjárt jön, megvan a kutya. Igen ám, de
ezalatt meg a másik kutya, Mufurc tûnt el.
Utána nem indultunk, csak kiabáltunk. Sokáig
nem történt semmi, és már kezdtünk volna
errõl az ebrõl is lemondani, amikor megint
csoda történt: jó negyed óra szólingatás
után Mufurc visszajött.
Átfagyva, elázva, de folytatni kellett az
utat, mert még a harmadánál sem tartottunk.
El is értük hamar a hajdani Fehér-tó
kiszáradt medrét, áthasítottunk a havas
medren, és Táborfalva felé mentünk tovább.
Itt már végre két szép, régi, csaknem 180
éves határkövet is szemügyre tudtunk venni,
de örülni senki sem igazán örült nekik, mert
szerettünk volna fedett, fûtött helyen
lenni.
Átérve a táborfalvi felüljárón, folytattuk a
megyehatáron, és az Alsó-Kõhalomig
jutottunk. Itt beadtuk a kulcsot, és csak
azért mentünk még egy másfelest, mert senki
sem volt, aki a vasúthoz vitt volna minket,
kénytelenek voltunk hát gyalogolni. Aztán
csak végére értünk az útnak, nem így a
szenvedéseknek: a kocsmában még csak-csak
volt egy kis langy, de az állomáson a
hidegben jó negyed órát vártunk a késõ
vonatra. Ezalatt a cipõnkbe szivárgó víz
megfagyott, vizes fejünk megfázott, vizes
kabátunk pedig elkezdte kiszívni maradék
testmelegünket. Senkinek se kívánom!
Aztán "azért vannak a jó barátok...", mert
mindig készek segíteni, így Borikát
riasztottuk, hogy várna bennünket
Lajosmizsén, és vinne be a központba,
Marcsit és Lajost pedig haza, mert õk is
átfagytak rendesen.
Szóval: nem normális, aki ilyenkor kimozdul
a fûtött szobából, aki ilyen idõben egész
nap gyalogol, ahelyett, hogy feküdne,
agyonfagyasztja magát, ahelyett, hogy
rádõlne a meleg radiátorra, kínokat keres
magának. Pedig az élmények ilyen nehéz
szülések alkalmával jönnek a világra..
Minden rokonom!
Sántaőz
Ezen a napon együtt túrázott:
Afi kutya, Balog
Csaba, Mufurc kutya, Németh Lajos, Szõrös András, Szõrös
Eszter, Török Mária, Úri-Kovács Ferenc és Úri-Kovács
Nikolett.
Orlik tanya
Első megállónk
Hát, tél van...
Puccosabb tanya
Rom
Szakad
Párbaj Lajossal
Hóval borítva
Mufurc szomjas
Isten háta mögött
Eszter és Nikosz
Még jobban esik
Fehér
galagonya
Határon
Régi jászberényi határkő a vacsi részen
Táborfalván
Átáztunk, átfáztunk
Útravaló a falvai kocsmából
Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak
írásbeli engedélyünkkel lehetséges.
|
