FŐOLDAL

    MAGUNKRÓL  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  KOLLÉGIUMI TÚRAKÖR  FOTÓKIÁLLÍTÁS  MESEPÁLYÁZAT  


(167.) HATÁRJÁRÁS 2.: PUSZTAVACSI HATÁR
 

Időpont: 2010. január 31. vasárnap
Útvonal: Ceglédi úti megyehatár - Pusztavacsi hármashatás - Fehér-tó - Háromhatár - Alsó-Kőhalom - Táborfalva vá.
Táv: 17 km
 

A mai nap éppen megfelelő lett volna a határjárási akciósorozatunk folytatására, ha nem lett volna hideg, havas eső és jó húsz centis hó. De mivel ezek megvoltak, nem voltak ideálisak a körülmények. Ennek ellenére, hét ember és két kutya (utóbbinak még lesz jelentősége) nekivágott kilenc óra előtt a megye- és településhatárnak, a pusztavacsi oldalon.
A határdűlőn akkor sem sok határhalmot vehettünk volna ki a környezetből, ha nem borít mindent hó, így meg különösen nem sok esélyünk volt. Mentünk azért előre, rendíthetetlenül.
A csemői határrészen haladva, a bal oldalon, vagyis a mizsein, Ferinek régi, gyermekkori emlékei elevenedtek fel, amikor is itt töltötte fiatalságának egy jelentős részét. Az Orlik-sornak nevezett tanyasor mindegyik egységében valamikor Feri rokonai laktak, ma már inkább hollandok...
Szűk óra alatt értünk Lajosmizse legészakibb pontjára, ahol az évszázados határhalmok egykor Nagykőrös, Lajosmizse, Pusztavacs találkozási pontját jelölték, mára Nagykőrös ezen részéből Csemő lett. Itt tízórai szünetet szándékoztunk tartani, evés-ivással (a pálinka és a bor is előkerült), de egy óra totyorgás lett belőle, mert Afi kutya eltűnt. Hiába kiabáltunk, semmi. Aztán Feri, lánya, Niki miatti becsületből, elindult megkeresni. Egy havas erdőben jó félóra után megtalálni egy eredetileg lakótelepi kutyát, nulla esélye volt. De csoda történt, mert jó idő elteltével Feri telefonált, hogy mindjárt jön, megvan a kutya. Igen ám, de ezalatt meg a másik kutya, Mufurc tűnt el. Utána nem indultunk, csak kiabáltunk. Sokáig nem történt semmi, és már kezdtünk volna erről az ebről is lemondani, amikor megint csoda történt: jó negyed óra szólingatás után Mufurc visszajött.
Átfagyva, elázva, de folytatni kellett az utat, mert még a harmadánál sem tartottunk. El is értük hamar a hajdani Fehér-tó kiszáradt medrét, áthasítottunk a havas medren, és Táborfalva felé mentünk tovább. Itt már végre két szép, régi, csaknem 180 éves határkövet is szemügyre tudtunk venni, de örülni senki sem igazán örült nekik, mert szerettünk volna fedett, fűtött helyen lenni.
Átérve a táborfalvi felüljárón, folytattuk a megyehatáron, és az Alsó-Kőhalomig jutottunk. Itt beadtuk a kulcsot, és csak azért mentünk még egy másfelest, mert senki sem volt, aki a vasúthoz vitt volna minket, kénytelenek voltunk hát gyalogolni. Aztán csak végére értünk az útnak, nem így a szenvedéseknek: a kocsmában még csak-csak volt egy kis langy, de az állomáson a hidegben jó negyed órát vártunk a késő vonatra. Ezalatt a cipőnkbe szivárgó víz megfagyott, vizes fejünk megfázott, vizes kabátunk pedig elkezdte kiszívni maradék testmelegünket. Senkinek se kívánom!
Aztán "azért vannak a jó barátok...", mert mindig készek segíteni, így Borikát riasztottuk, hogy várna bennünket Lajosmizsén, és vinne be a központba, Marcsit és Lajost pedig haza, mert ők is átfagytak rendesen.
Szóval: nem normális, aki ilyenkor kimozdul a fűtött szobából, aki ilyen időben egész nap gyalogol, ahelyett, hogy feküdne, agyonfagyasztja magát, ahelyett, hogy rádőlne a meleg radiátorra, kínokat keres magának. Pedig az élmények ilyen nehéz szülések alkalmával jönnek a világra..


Ezen a napon együtt túrázott:
Afi kutya, Balog Csaba, Mufurc kutya, Németh Lajos, Szőrös András, Szőrös Eszter, Török Mária, Úri-Kovács Ferenc és Úri-Kovács Nikolett.

 

 

Orlik tanya Első megállónk Tél van Puccos tanya Omladék Pusztavacsi hármashatár
Lajos Hóval borítva Mufurc szomjas Isten háta mögött Eszter és Nikosz Még jobban esik
Galagonya fehéren Tanya Feri és egy régi határkő Őstraktor Táborfalva szélén  A falu üzenete

 

 

 

a

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz