FŐOLDAL

    MAGUNKRÓL  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  KOLLÉGIUMI TÚRAKÖR  FOTÓKIÁLLÍTÁS  MESEPÁLYÁZAT  


(197.) CSEMŐ VIRÁGÜNNEPE TELJESÍTMÉNYTÚRA
 

Időpont: 2010. július 3. szombat
Útvonal: Csemő - Gyurka-domb - Vett út - Zöldhalom - Putrisarki-erdő - Csemő
Táv: 18 km
 

"Petőfinek volt igaza:/Ez a nagy mező a haza." (Ladányi Mihály)


1. rész, a Bevezető.
Egyáltalán nem vitaindítónak  szánt idézetünk a Ladányi Mihály Emlékkunyhón olvasható, Csemőben, és nekünk, alföldiek lévén, nagy igazságtartalommal bír. Aki nem ide született, vagy nagyon nem szereti(?) ezt a tájat, az biztos elhatárolódik a gondolatmenettől - mert mindenkinek az a haza, ahol született, az a tájegység, amely erős érzelmi töltést hordoz a számára, és akinek ez nem az Alföld, annak nem az -, de tudomásul kell venni, hogy fentiek alapján mégis sok százezer emberrel együtt, nekünk az Alföld szép...

2. rész, egy Közbevetés.
Szóval ismét egy alföldi túra. Mi gyakran űzzük ezt a sportot, és szeretjük is a síkvidéki túrákat. Ezért már a tél elején belevágtunk a Tápiószelei Kupába, amely elnyeréséhez 5 túrát kellett teljesíteni, a Tápiószelei Természetbarát Klub szervezésében, és mind garantáltan alföldi gyaloglással járt. Az utolsó felvonáshoz a mai napon érkeztünk el: 18 kilométer a 30 fok feletti melegben. Igyekeztünk is minél hamarabb elindulni, és be is fejezni, a végére már embert próbálónak bizonyuló túrát.
Reggel még enyhe melegben, szinte üdén vágtunk neki a Gyurka-domb felé vezető
ZÖLD SÁVNAK. Csoki, mint ahogy az út során még egyszer, meg később az ásványvizek mellé még energiaitalt is kaptunk. A tempónk - és nemcsak a COBRA 11 embereinek! - halálos volt: 5,5-6-os átlag az első két órában. Aztán a homok, a tűző nap árnyék nélkül - bármennyi frissítő pont ellenére - kezdte átminősíteni bennünk a kellemes, a már-már "célegyenesbe" forduló gyaloglást egy erő nélküli vánszorgássá. De az ember nem azért vág neki a homoknak, hogy kényeskedjen. Összeszorítottuk a fogunkat, és tartva a 3,5 km/órásra lassult menetet, picivel több, mint 4 óra alatt beértünk a célba. A célban a megérdemelt jutalmak átadása Lipák István vezényletével, fotókészítés, ilyesmi. Mosolygós vendéglátó arcok! A jutalom gulyáslevest most kihagytuk (de tavaly ettünk, és nagyon finom volt!), mert mentünk volna már haza, a hűvösbe. Ennyit a túráról.

3. rész, a tulajdonképpeni Fő téma....
Ami viszont mindenképpen megemlítendő és dicsérendő: a Tápiószeleiek több túrán át tanúsított elhivatottsága, szervezőkészsége, kedvessége. Az, hogy egyáltalán lehetőséget teremtettek ilyen túrák teljesítéséhez és élmények megéléséhez, hogy ugyanolyan fanatikusan hisznek az Alföldben, az Alföldi Emberekben, az Alföld Értékeiben, mint mi, és még néhány egyesület (pl.: Békéscsabán, Mezőberényben, Abonyban vagy Berettyóújfaluban - bocs, akiket kihagytam), és ezek népszerűsítéséért mindent meg is tesznek. Hogy vidékiek lévén, ők a vidékben hisznek, és azokat az adottságokat próbálják kihasználni, ami szűkebb hazájukat, ebben az esetben épp a Tápió-vidéket jellemzi.
Mert a "természetjárás" és a "túrázás" szavakban nincs benne, hogy hol és milyen terepen lehet csak gyakorolni őket. Nincs benne, hogy csak hegyek léteznek. Nincs benne, hogy pusztán Petőfi hülyesége a végtelen síkság csodálata, az alföldi ember szeretete. Nincs benne, hogy az országjárás, a falvak, az emberek megismerése, vagy az emberi teljesítőképesség próbára tétele csak az Északi-, vagy a Dunántúli-középhegységben sikk. És sok minden más mellett az sincs benne, hogy bármilyen válfaját is a természetjárásnak vagy túrázásnak le kellene nézni. Pedig az Alföld túráinak ez rendesen kijár (tisztelet a kivételeknek).
Még több Lipák István-féle emberre és a hozzájuk kötődő lelkes csapatra lenne szükség az országban - mint ahogy azért akadnak fanatikus, alázatos túraszervezők sokhelyütt,  szép hazánk nagy síkságán -, akik egy-egy kisebb alföldi tájegység - akár látnivalók nélkülinek mondott kistájak - értékeit megpróbálják közvetíteni azok felé, akik azt nem ismerik, és mivel nem ismerik, úgy alkotnak véleményt róluk.
Valószínűleg, a Szeleiek által szervezett teljesítménytúrák ezért születtek meg. És mondhatom - talán más emberek nevében is -, hogy többségben vannak azok, akik nem bánták meg, hogy meglátogatták ezt a - vagy más esetben más - vidéket, és szívesen térnek vissza a következő években is egy-egy túra, látnivaló, esetleg csak a hangulat kedvéért.
Mindenkit arra biztatok:
GYERTEK AZ ALFÖLDRE TÚRÁZNI! - bármely településre, bármely csoport szervezte túrára, mert biztos, hogy vendégszerető, barátságos emberekkel találkoztok, és olyan természeti, kulturális értékeket fedezhettek fel, amelyekről különben még csak halvány sejtésetek sem lenne...

Minden rokonom!

Természetbarát üdvözlettel: Balog Csaba Sántaőz - Petőfi Túrakör - Lajosmizse
 

 

A BESZÁMOLÓ RÉSZLETE A  TAPIOKULTURA.HU  OLDALON IS OLVASHATÓ

 

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Kanyik Barbara, Kanyik Imre, Török Mária és Varga Istvánné Borika.


 

 

A túravezető Ungváry-kereszt Betonúton Gyurka-dombi ep. A torony Ez vezetett ma
A kölkök Akadálypálya

Ma foroghatott eleget

Tanya

A tájház őrei Küzdelem a kupáért
Csemőben Borika nem hiába küzdött Kupagyőztesek A jutalom közelről... ...és a jelvény Köszönjük Nekik a túrákat!

 

 


 

a

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz