FŐOLDAL

    MAGUNKRÓL  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  KOLLÉGIUMI TÚRAKÖR  FOTÓKIÁLLÍTÁS  MESEPÁLYÁZAT  


(112.) TÚRA A MARGITÁRA (PEST MEGYEI PIROS)
 

Időpont: 2009. május 10. vasárnap
Útvonal:
Vácrátót - Őrbottyán - Vácegres - Margita - Máriabesnyő - Gödöllő
Táv: 30 km
 

Korán reggeli másfél órás autózás után, amely még tulajdonképpen sötétben indult, fél hétkor értünk Gödöllőre. Az autókat a vasútállomás melletti parkolóban hagytuk, és a visszaérkezést is ide terveztük. Elgyalogoltunk a buszállomásra, ahol beleizzadtunk, mire - vasárnap lévén nem volt nyitva pénztár - egyenként összeszedtük az apróinkat, és megvettük a Vácrátótig szóló jegyeinket.
A busz 7.20-kor indult és kevéssel nyolc előtt szálltunk le róla. A botanikus kertet most kihagytuk, csak egy pecsét erejéig zaklattuk a nénit, mert úgy gondoltam, ha délután időben végzünk, akkor átautózunk, de egy 30 kilométeres túrán nem lehet időben végezni(első fényképünk így a márciusi túráról való). Mindegy, megmarad egy másik alkalomra. Vácrátót szélső házai után nekiindultunk a terepnek. Álmosan, bágyadtan haladtunk, tulajdonképpen már a várható közel 30 fokos melegre túráztattuk az agyunkat. De ekkor még lehetett jól haladni, némi szellő is lengedezett.
Őrbottyánba fél tízkor értünk, pecsételtünk az állomáson, majd rövid pihenőt tartottunk egy kocsmában, ahol 20-30 éves focicsapatok képei lógtak a falon: Argentína Maradonával, '82-es francia-brazil, Törőcsik András válogatott mezben. Ezek még tudtak focizni, és nem csak a pénzért csinálták, mint manapság...
Ezt követően ismét behatoltunk a dombok közé. A táj, az eddigi téli, kopár túránk után kifejezetten pazar, zöld, kápráztató volt. Jó szagú erdőkben, homokos szekérutakon haladtunk, egyre melegedő időben, és már a szellő sem akart annyira hűsíteni. Fényképeztünk, mert téma akadt bőven: erdőfoltok, szántóföldek, legelőszerű rétek váltották egymást, egyik völgyben is egy falu látszott, a másikban is egy, aztán elértük Kéripuszta lovas birodalmát. Nem szegény környék, az biztos! Egy ember a lelkünkre kötötte: "csak a lovakhoz ne érjetek!"
Dél után kicsivel estünk be Vácegresre, ahol egy biciklis verseny résztevői között keltünk át a kocsmához - ami egyben ellenőrző pont is volt -, hogy hűsítsük magunkat. Ittunk-ettünk, de kiváló alkalom volt Borika kitüntetésére, aki a falu fölött valahol átlépte az 500 kilométeres bűvös határt. Egy év alatt ennyit gyalogolt. Gratulálunk!
Ami ezután következett, az maga volt a lidércnyomás. Elviselhetetlenné váló hőségben aszfaltoztunk kifele a községből. Ez lett volna a kisebb baj, de nem jó úton tértünk le a Margita irányába, így bekeveredtünk egy homoktengerbe, ami az aszály miatt szinte járhatatlan volt  a maga 10-15 centijével.
Letértünk a jelzésről és nem akarva még több fölösleges kilométert összeszedni, ezért toronyiránt nekiindultunk a magaslatnak. Villanyvezetékek és egy fentebb megtalált sárga sáv vezetett el a Margitára. Itt az életveszélyes létrákon (nagyon csúszott) felmentünk, és gyönyörű kilátásban volt részünk. Vizünk fogyóban, ami volt az is meleg. Húsz kilométer körül jártunk, nem volt sok kedvünk tovább menni, de a hegyen nem maradhattunk. Szinte önkívületi állapotban értünk le a lakott terület szélére, ahol vizet szereztünk és egy hatalmas hűsítést-mosdást rendeztünk.
A Máriabesnyő kegytemploma méltó befejezése tizenkét túrás piros vándorlásunknak. Fájós lábaink meggyógyultak, és olyan lelki nyugalom lett rajtunk úrrá, hogy szinte el sem akartunk onnan jönni. Pedig muszáj volt.
Gödöllőre már azzal a tudattal "szaladtunk be", hogy ezek az utolsó kilométerek, és nem fájt semmi, nem volt hólyagos láb és harminc fokos hőség, csak a cél lebegett a szemünk előtt. A vasútállomáson még pecsételni is elfelejtettünk a nagy izgalomban (hazafele menet a HÉV állomáson pótoltuk), furcsa érzés lett rajtunk úrrá, hogy valami nincs többé, és nem éreztünk örömet, hogy véget ér a móka, mert ugyan mára elég volt, de holnap már kezdenénk elölről az egészet...

(A nap hősei: először is a Németh család, akik egy óra alvással is vállalták a napot, másodszor Borika, a jubiláns, harmadszor pedig mi, mindannyian, akik részben vagy egészben, egy vagy tizenkét szakaszon keresztül végigjártuk a Pest megyei Pirosat, és ezzel életre szóló élményekkel gazdagodtunk.)

Köszönjük a túra kiíróinak és  jelzésfestőinek munkáját, hiszen nélkülük talán soha sem jártunk volna ezeken a helyeken.

                                                                                                                                        Minden rokonom!


Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Hirazik Attila, Kun Ádám, Kun Vivien, Nagy Irén, Németh Anna, Németh Lajos, Németh Lajosné Marika, Németh Marika, Tóth Tímea, Török Mária és Varga Istvánné Borika.

 

 

Őrbottyánba érünk Dombok közt Lajos és Marika Borika Lucernás Kéripuszta
Szép a táj! Még szebb! Díjátadás Vácegresen Út mellett Árnyékot keresve Toronyiránt
Margitán Kilátóban Máriabesnyő A kegytemplom Belső Útravaló

 

 


 

a

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz