FŐOLDAL

    MAGUNKRÓL  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  KOLLÉGIUMI TÚRAKÖR  FOTÓKIÁLLÍTÁS  MESEPÁLYÁZAT  


(124.) BOGRÁCSOZÁS LADÁNYBENÉN
 

Időpont: 2009. június 28. vasárnap
 

A múlt héten már jártunk Ladánybenén, mégis újra átjöttünk, mert szép volt és jól éreztük magunkat. Ezúttal azonban nem túráztunk, hanem autókkal közelítettük meg a Helytörténeti Múzeumot. Laci bácsiékkal előzetesen megbeszéltük, hogy főznénk a tisztáson, ha lehet - és lehetett. Kapóra jött még az is, hogy Sanyiék erre a napra terveztek biciklitúrát, eredetileg ugyan Kunbaracsra, de összehangolva a mi kezdeményezésünkkel, ők is csak idáig jöttek.
Reggel nyolckor már Hria ott volt nálunk, a Kanyikokért én mentem el, Borikáék pedig jöttek maguktól. Fél kilenckor elindultunk, két jól felpakolt autóval. Elfoglaltuk a máskor táborhelynek is alkalmas tisztást a Jajgató dűlőben, hamar tüzet raktunk. A lányok a zöldségeket pucolták, darabolták, Hria és Jimike tüzet raktak, mi pedig Pista bácsival  nekiláttunk, hogy pörköltbe kerüléshez alkalmassá tegyük a disznólábakat. Fél tíz után már feltettük a pörköltet, és bíztunk benne, hogy nem volt vén állat a körmök gazdája, szóval, hogy hamar elkészül.
Sanyiék tizenegy körül érkeztek meg, három és fél család, sok aprónép. Lelkesek voltak: a gyerekek lendületesek, az anyukák kedvesek, az apukák pedig túl már egy-két frissítőállomáson, jókedvűen köszöntöttek minket, mi pedig őket, rögtön akadt egy kis tüzes víz is a pillanat megszentelésére. A felszálló füst és  a készülő étel illata egyre türelmetlenebbé tette az embereket, még jó, hogy az Ircsike által legyártott sütemények némileg csillapították a gyomorsavtúltengésben szenvedő éhezőket. A gyerekek dél körül szerencsére focimeccset kezdeményeztek, amire szint az összes felnőtt kapható volt - csak én és Lajos nem, mert beszélgetésbe kezdtünk, és ugye belemelegedtünk. Fiatal és fiatalos férfi emberek estek-keltek, de határtalan volt a jókedv. És ez számít, még ha becsúszik is egy-egy kisebb sérülés, a gyerekekért mindent.
Fél kettőkor pontot tettünk a szenvedésünkre, és nekiláttunk az elkészült körömpörkölt kimérésének. Mindenki leült, ahova tudott, és evett. Olyan csend volt, hogy gyanússá kezdett válni. Pista bácsi szerint ez jó, mert azt jelenti, ízlik amit főztünk (mármint Ircsike és Pista bácsi). A legfényesebb bizonyíték erre az állításra az volt, hogy minimum kétszer mindenki szedett, de volt, aki többször is. Alig maradt valami kis lé meg törmelék a bogrács alján.
Egy delelés mindenkinek jobban esett volna, mint a melegben újra felszedelődzködni, és átruccanni a szomszédba, hogy előre lebeszélt programként megnézzük a Szent Mihály kegyhelyet és a Barcsay-kúriát. Mi ugyan már láttuk néhányan, de a többség nem, éppen ezért szerettük volna, ha ez megtörténik. Többen kételkedtek, hog lenne Ladánybenén ilyen fajta építmény, mármint kastély, de amikor meglátták, akkor nem volt több kétkedés. A Szent Mihály-kép is már nagyon tetszett mindenkinek, de a kastély talán még jobban. A gyerekek persze az utunkba kerülő Szamanta nevű csacsinak örültek legjobban, mert annyira jámbor jószág volt, hogy a hátára is fel lehetett ülni. Fel is ültek néhányan.
Fél négy elmúlt, és Lajosmizse felől sötétedet az ég, ott már esett. Hamar visszamentünk hát a táborhelyre, összepakoltunk, és elindultunk haza. A bicikliseket nem irigyeltük, de egy túrának vannak ilyen pillanatai is, szóval, hogy eshet az eső. Mi most nem bántuk, hogy autóval vagyunk, mert Ladánybene után felhőszakadásba ágyazott jégesővel kerültünk szembe, az ablaktörlő alig győzte. Lajosmizsén már csak szemerkélt, még akit kellett, hazadobtuk, telefonon elköszöntünk Borikáéktól, aztán várt a meleg tus.
Ebben a társaságban először töltöttünk el egy napot, és mondhatom bevált. Legalább is részünkről. A jövőben szívesen veszünk részt hasonló, vagy egészen más jellegű programokban velük is, vagy bárki mással, aki nyitott az ilyesmire.

                                                                                                                   Mindenkinek mindent köszönünk!

 

A napot együtt töltötte: Balog Csaba, Balog Jánosné Terike, Boda Franciska, Boda Imre, Boda Imréné Marika, Boda Veronika, Hriazik Attila, Kanyik Barbara, Kanyik Imre, Kun Ferencné Marika, Nagy Irén, Németh Lajos, Staar Edina, Suba Bálint, Suba Boldizsár, Suba Gábor, Suba Tibor, Szőrös Ádám, Szőrös András, Szőrös Andrásné Éva, Szőrös Eszter, Varga István, Varga Istvánné Borika, Veszelszki Dóra, Veszelszki Márk, Veszelszki Sándor és Veszelszki Vendel.

 


 


 

 

Köszöntés 1. Köszöntés 2. Csülökfűrészelés Zsugaparty Finom a sütike Laci bácsi és Erzsike néni élete
Laci bácsi oklevele Dicsőség Laci bácsi Elkészült a csülökpörkölt Ízlik a gyerekseregnek is Indulás vihar előtt
Szent Mihály Találkozás a csacsival Csacsigolás Borika és Terike Barcsay-kúria Csoportkép a kúria előtt

 

 

 


 

a

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz